Mi az igazság a Roquette zsinagóga elleni „támadás” ügyében?

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Többen, akik egyébként nem voltak jelen a Párizs Bastille negyedében álló Roquette zsinagóga elleni állítólagos támadásnál, vérfagyasztó leírásokkal szolgáltak róla. A náci holokausztot idéző szavakkal írták le a csőcseléket, amely megszentségtelenítette az épületet és meg akarta támadni a bent lévőket. Az esetről és annak tágabb kontextusáról a Kibic is beszámolt az Exodus című cikksorozatban. Íme egy ellenvélemény, egy algériai származású francia újságírótól, Nabila Ramdanitól, aki más szempontból világítja meg az eseményeket.
A beszámolók szerint a támadók muszlim, pro-palesztin tüntetők voltak, akiket elöntött az antiszemitizmus és a düh a gázai polgári lakosság lemészárlása miatt, melyet Izrael követett el.

„Az imádkozók elbarikádozták magukat a Roquette zsinagógában, a demonstrálók pedig husángokkal és székekkel próbálták megrohamozni az épületet.” – írja a The Independent című lap párizsi tudósítója, aki nem volt jelen a történteknél. A látszólag hiteles állítást a sajtó világszerte átvette.

Az Egyesült Államok-beli Tablet hírportál is egy állítólagos helyszíni beszámolót tett közzé. Vérfagyasztó melodráma, a gyilkos fenyegetés légköre és vegytiszta rasszizmus keveredik a leírásban, mely szerint „az arab származású párizsiak” fejszét és lőfegyvert is használtak. A beszámoló írója, egy, az állítás szerint zsidó nő, akit csak Aurélie A.-ként említenek, az egyik támadóról szólva ezt mondja: „Hagynám elpusztulni!”

Több mint három héttel a július 13-i incidens után, a nemzetközi Newsweek magazin címlapsztorit közöl, mely szerint a zsinagógát ért „támadás” hozzájárul a zsidók Európából történő újabb kivonulásához. A bosszúszomjas iszlamisták ábrázolásában az újságíró, Adam LeBor egy újabb „csapdába esett” szemtanút idéz, akit egyáltalán nem nevez meg, és aki szerint az állítólagos ostrom olyan volt, „mint egy intifada”.

Az effajta beszámolók puszta kitalációk. Senki nem támadta meg a zsinagógát. Senki sem rekedt bent. A hívőknek nem esett bántódásuk, és nem voltak lövedékek. Az összehasonlítás, amely ezt az esetet az európai zsidók ellen a háború előtt és Párizs német megszállásának idején elkövetett ördögi gaztettekkel állítja párhuzamba, alapjaiban rosszindulatú.

Magam ott voltam a Roquette utcában július 13-án. A következő történt: egy Ligue de Défense Juive-nek (Zsidó Védelmi Szövetség, LDJ) nevezett polgárőr csoport tagjai a zsinagógától egy, a Bastille téren tartott, nagyjából békés tüntetés felé rohantak. Vasbotokkal, gázsprayvel és asztalokkal-székekkel felfegyverkezve utcai harcot kezdeményeztek ellenfeleikkel, miközben azt skandálták: „[email protected] Palesztina!”

A történéseket nemcsak lefilmezték, hanem Serge Benhaim, a közösség elnöke is egyértelműen megerősítette: a zsinagógát nem támadták meg, a bent lévőknek nem esett bajuk. A másik oldalon állók közül senki sem került 150 méternél közelebb a zsinagógához, mondta, majd hozzátette: a Zsidó Védelmi Szövetséget, amely egyébként szerepel az FBI törvénytelen terroristaszervezeteket tartalmazó listáján – ha már kordában tartani nem lehet –, be kéne tiltani Franciaországban.

A Roquette zsinagóga, hivatalos nevén a Don Isaac Abravanel Zsinagóga 1962-ben épült, elsősorban azért, hogy helyet biztosítson a korábbi francia gyarmatokról beáramló észak-afrikai zsidóság számára. A zsinagóga közössége kitűnő kapcsolatokat ápol a helyi muszlimokkal. A koholt beszámolókat ennek ellenére széles körben tényként kezelik és a közösségek megosztására használják föl.

A francia miniszterelnök, Manuel Valls például ezekkel támasztotta alá a pro-palesztin tüntetések betiltását Párizsban. Szavai szerint a „munkásosztálybeli” fiatalok „zsidóellenességüket anticionizmusnak és Izrael-gyűlöletnek álcázzák.”

Valós bizonyítékra nincs is szükség; a Franciaország-szerte terjedő antiszemitizmusról szóló uszító retorika innentől kezdve folyton a „pro-palesztin csőcselékre” hivatkozik, amelyet összekapcsol a gyűlölet-bűncselekményekkel és a zsidó „kivonulással”.

A betiltott pro-palesztin tüntetések gyakran rendbontássá fajulnak, amely a rendőrséghez való összecsapáshoz vezet. A párizsi utcai megmozdulásoknak ez a sajátjuk, függetlenül attól, mi a kiindulópontjuk. Nem számít, hogy a letartóztatott tettesek diákok vagy a fennálló rendszer ellen agitálók, a Roquette zsinagógával kapcsolatos csúsztatások megtették a magukét.

Nabila Ramdani

Nabila Ramdani

Lehetővé tették például a Newsweeknek, hogy ismét megmutassa, mennyire nincs tudatában az európai történelem tényeinek, amikor a Sarcelles-i zavargásokat a „cári Oroszország gyilkos pogromjai”-hoz hasonlítja. A magazin a „Halál a zsidókra!” jelszót idézi; az erre való hivatkozás mostanában már rutinszerűen jelenik meg minden, a palesztin ügy támogatóiról szóló kommentárban bármely ellenséges irányultságú megszólalótól, legyen az politikus vagy közösségi vezető.

Az ilyen állításokra ismét csak semmi bizonyíték nincs. Az utóbbi hetekben tudósítottam több, Franciaországban és az Egyesült Királyságban lezajlott, a gázai népet támogató tömegdemonstrációról, de ezt a jelszót nem hallottam. Az „Izrael gyilkos” rendszeresen elhangzik, de halálos fenyegetés soha. A video- és hangfelvétel lehetőségének korában vajon túl nagy igény lenne, hogy a fenti állításokat ilyenekkel támasszák alá? Minden bizonnyal nem erről van szó. Ha valaki a gyűlöletet és előítéletet akarja szítani, elegendő számára a rosszindulatú szóbeszéd. És akkor az sem számít, hogy a taszító, kitalált jelszavak és a „bosszúért üvöltő” muszlimok állatias ábrázolása mennyire növeli az iszlamofóbiát. Mindez ellenállás nélkül terjeszthető világszerte.

Akikkel csak beszéltem, egyetértettek abban, hogy minden vallás volt már megkülönböztetés és gyűlölet tárgya. Franciaországban nap mint nap történnek muszlimok elleni bűncselekmények, a mecsetek megrongálásától a muszlim öltözéket viselők elleni támadásokig. A párizsi muszlimok rendszeresen lépnek föl a zsidókkal közösen, hogy a hatóságokat minden hívő hatékonyabb védelmére szólítsák fel. A szélsőjobb irányába való tolódás, amelyet a Nemzeti Frontnak a választók körében növekvő támogatottsága jelez, az erőszak miatti fokozott aggodalomra ad okot a vallási közösségek körében. Ennek a pártnak a nézetei mélyen gyökereznek mind az antiszemitizmusban, mind az iszlamofóbiában.

Azonban az eseményekről uszító célzatú beszámolókat gyártani, amelyek potenciálisan gyilkos előítéleteket gerjesztenek a palesztin ügy törvénytisztelő és jó szándékú támogatóival szemben, nemcsak erkölcstelen, hanem teljességgel felelőtlen is. A Roquette zsinagógáról szóló hamis beszámolókat helyre kell igazítani, az igaztalan állításokat terjesztő demagógokat pedig felelősségre vonni.

(forrás: middleeastmonitor.com)

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp