A múlt heti olvasókönyv után most szépírás-mintalapokkal köszöntjük az új tanévet. Ígérjük, hogy matekkönyv nem lesz!
Mi már alig tudunk rendesen kézzel írni (csak a bankban aláírni), de kétszáz éve még ez is másképpen volt: a modernizálódó, nagyvárosi zsidó közösségben fontos volt a szép kézírás. A fejlettebb kereskedelmi kapcsolatok jóval komolyabb adminisztrációt igényeltek, de a biedermeier polgári élet is új jelenségeket hozott létre: a naplók, emlékkönyvek, egymás közötti levelezés mind megkövetelték az esztétikus, rendezett írást. A modern zsidó oktatás ezért komoly hangsúlyt fektetett ennek oktatására, amihez különféle mintalapok is megjelentek, például Pesten 1861-ben Lövényi József pesti szépírástanár kiadása. Lövényi a pesti közönség igényeit kielégítendő magyar és német szépírást is tanított, s kidolgozta az úgynevezett ütenyírást (Taktschrift), amivel a diákok vezénylésre írtak. Módszere nem terjedt el, szépírás mintalapjai azonban 1854 és 1861 között több kiadást is megértek. A héber szépírás mintalapok elkészítésében Mannheimer Frigyes pesti vallástanárral dolgozott együtt. A lapokon eleinte a különálló betűket tanítja, majd idővel egész szavakat, majd ligatúrákat és kalligrafikus elemeket is bevezet. Mintalapjainak nyelve német, rövid szavakat és utóneveket gyakoroltat, a héber betűkkel is pontosan követve a német helyesírás szabályait. A német „ö” hangok leírásához az „a” betűt jelző „alef”-re helyez el két pontot, ami a héber betűs szövegekben mindaddig ismeretlen volt. Szépen írni nem volt hiába való, hiszen nem csak jó benyomást lehetett vele tenni másokra, hanem akár megélhetési forrásul is szolgálhatott: 1848-ban a Pesten élő 3274 zsidó családfő közül 11 kereste kenyerét szépírással.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
