Jól érzik magukat Iránban az ott élő zsidók

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az iráni zsidók annak ellenére nem akarják elhagyni az országot, hogy az iszlám állam jogszabályai nem igazán támogatják a zsidó létet. A nyugati sajtóban megszólaló iráni zsidók szilárd meggyőződéssel állítják: az Iszlám Köztársaságban az élet jó.

Arról, hogy Iránban élnek zsidók, talán hallottunk már. Az újságírók szívesen foglalkoznak ezzel a témával, mert érdekes az ellentmondás, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság, amely a legnyíltabban ad hangot a zsidó állammal szembeni ellenérzéseinek, egyben az iszlám világ legnagyobb számú zsidó népességének lakóhelye is. Iránban több zsidó él, mint Izraelen kívül bármely közel-keleti országban: a zsidó lakosok számát jelenleg 15 000 és 25 000 közé teszik, akiknek többsége a fővárosban, Teheránban él.

Ez mindössze töredéke az 1979-es Iszlám Forradalom előtti kb. százezres létszámú iráni zsidó közösségnek, melynek többsége az Egyesült Államokba és Izraelbe távozott, amikor az iráni kormány nekikezdett a magánvagyon lefoglalásának és nyíltan meghirdette Izrael-ellenes politikáját. Voltak azonban, akik maradtak, és ez fölveti a kérdést: mit csinálnak a zsidók Iránban?

Először is folytatják az ősi hagyományt. Irán területén igen hosszú ideje élnek zsidók; Perzsiában a közös időszámítás előtti VI. század óta, azaz több mint 2700 éve jelen vannak. Mint a Bibliában olvashatjuk, kb. a közös időszámítás kezdete előtti 600-ban Perzsia királya, Kürosz meghódította Babilont, ahol a zsidók fogságban éltek, és megszabadította őket a száműzetésből. A zsidók egy része ekkor Jeruzsálembe ment, de igen sokan a király földjére, Perzsiába költöztek.

A mai iráni zsidók érthető módon büszkék gazdag hagyományukra, és – legalábbis a közösség hivatalos álláspontja szerint – úgy látják, Iránban zsidónak lenni jó. Ezt mondja a közösség egyetlen parlamenti képviselője, Dr. Ciamak Morszadeg is. „Jól érezzük magunkat Iránban az iráni zsidókra nem nehezedik semmilyen nyomás.” A kérdésre, hogy szívesebben élne-e máshol, Morszadeg azt feleli: „Csak Iránban élek szívesen.”

Dr. Morszadeg az irodájában válaszol a kérdésekre, ahol a falon látható képek kifejezően jelenítik meg az életét látszólag versengve irányító két erőt. A szoba egyik falán Mózes képe függ, míg a másikon Irán legfelsőbb vezetőjének, Ali Khameneinek fotója. Dr. Morszadeg számára azonban a kettő nincs ellentétben. „Az antiszemitizmus nem keleti jelenség, nem az iszlám vagy Irán jellemzője. Az antiszemitizmus európai dolog” – mondja a BBC riporterének.

Ez nyilvánvalóan nem állja meg a helyét. Időnkénti tisztogatások, pogromok és az iszlám hitre való erőszakos áttérítések bizony szerepelnek az iráni zsidók több évszázadnyi történetében. De a békés együttélés hosszú időszakai is ismertek. A mai iszlám állam jogszabályainak némelyike ösztönzi a polgárokat arra, hogy ne legyenek zsidók, ilyen például az, hogy ha a zsidó család egyik tagja áttér az iszlám hitre, a törvény szerint ő örökli majd a teljes családi vagyont. Az állam heves anticionizmusa nyilvánul meg abban, hogy az iráni állampolgárok nem utazhatnak Izraelbe úgy, hogy utána visszatérjenek Iránba. 1999-ben pedig, egy akkor sokakat aggasztó ügy során 13 iráni zsidót tartóztattak le, és azzal vádolták őket, hogy Izraelnek kémkednek.

Manapság a nyugati sajtóban megszólaló iráni zsidók szilárd meggyőződéssel állítják: az Iszlám Köztársaságban az élet jó – bár megjegyzendő, hogy a többi iráni polgárhoz hasonlóan ők sem élveznek szólásszabadságot. „Itt nagy tiszteletben tartják a judaizmust. Jobb itt, mint sok más helyen.” – mondja Sahnaz Rajhanian a CNN tudósítójának. „Itt mindenki, muszlim és zsidó, együtt él és dolgozik” – teszi hozzá Zarif Szetareh-Senasz. A kóser hentes, Hersel Gabriel a BBC-nek azt mondja: „Bármit mondjanak is külföldön, az mind hazugság. Mi jól érezzük magunkat Iránban. Ha az ember nem ártja magát a politikába és nem piszkálja őket, akkor ők se piszkálják.”

Eltérően attól a több tízezernyi iráni zsidótól, akik lábbal szavaztak és elhagyták az országot, a maradók közül van, aki úgy véli, az iráni zsidók életének jót tett az Iszlám Forradalom. „Szerintem az Iszlám Forradalom pozitív következménye a zsidó közösség szempontjából, hogy a legtöbb Iránban élő zsidó vallásosabbá vált” – mondja az egyik teheráni hitközség vezetőségi tagja, Robert Halda a riporternek. „Hiába, vallásos környezetben élünk” – teszi hozzá.

Dr. Sapir kórház

Dr. Sapir kórház

Az iráni zsidó közösség egyik világi gyöngyszeme a főváros déli részén található zsidó kórház. Itt dolgozik a korábban említett Dr. Morszadeg is. A Dr. Sapir kórházat Teherán egyik legjobb egészségügyi központjaként tartják számon. Nagyrészt külföldön élő zsidók tartják fenn, zsidók és muszlimok egyaránt dolgoznak itt, s az intézmény muszlimokat és zsidókat is ellát. A forradalom során a kórház a politika és a történelem napos oldalára került azáltal, hogy nem adta ki a sebesült forradalmárokat a sah kormányának. A győzelem után Khomeini Ajatollah háláját fejezte ki, és az Iszlám Köztársaság vezetése a későbbiekben is kedvezően tekintett a Dr. Sapir Kórházra. Még Ahmadinezsád is adott pénzt az intézménynek, a jelenlegi elnök, Hasszan Rohani pedig nemrég adományozott 170 000 dollárnyi összeget az ország egyetlen zsidó kórházának.

Mivel Iránnak az Izrael állam iránti ellenségessége széles körben kap nyilvánosságot, a nyugati sajtó régóta ámul az iráni zsidó közösség létezésén. De ennél sokkal régebben élnek zsidók Perzsiában. És mint Unisz Hammami, iráni zsidó vezető a BBC-nek megjegyzi: „Megtűrnek minket, mert nagyon rég itt vagyunk már.”

Forrás: jspacenews.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp