„Ahol mindenkinek fontos a saját zsidósága”

Egy évtized sem telt el azóta, hogy az egyik legismertebb, nemzetközi kapcsolatokkal is rendelkező ifjúsági szervezet, a Hanoar Hatzioni újjáéledt Magyarországon. A szervezet jelenlegi két vezetőjét kérdeztük informális oktatásról, közösségépítésről, s nem utolsósorban a sajátos madrich-létről.

Néhány éve még négy ifjúsági szervezet létezett, mára a Hashomer Hatzairral együtt gyakorlatilag ketten maradtatok. Ti mit érzékeltek mindebből?

Moldován Bendegúz: A szervezetünk az elmúlt évekhez képest jócskán felduzzadt, így nemrég a korábbi helyünkről, a Bálint Házból az IKI-be (Izraeli Kulturális Intézet) költöztünk. Tavaly százharminc gyerek vett részt az őszi táborunkban, az aktív tagok száma pedig időközben a megszokott 20-30-ról 60-70-re nőtt.

Melyek a szervezet legfontosabb céljai, s ezek milyen eseményekhez köthetők elsősorban?

MB: A Hanoar leginkább a közösségépítésről szól. Táborokat szervezünk, van őszi-téli és tavaszi, évközben pedig rendszeres szombati peulákat tartunk, amelyek az ún. informális oktatáson alapulnak, és lényeges elemük a párbeszéd, az interaktivitás. Nagyon hasznos, ha egy-egy téma kapcsán viták alakulnak ki. Van ugyan központilag meghatározott oktatási keretünk, amelyhez alkalmazkodnunk kell, az eszközök terén viszont a madrichjaink szabad kezet kapnak.

Féniász Vera: Én a szombati peulákat tartom a legfontosabbnak, és nem csak az oktatás miatt. Azok a gyerekek, akik hétről hétre eljönnek, látják, hogy miben hiszünk, hogy mit tartunk fontosnak. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy valódi, összetartó közösség jöjjön létre, ahol nem utolsósorban mindenkinek fontos a saját zsidósága.

Milyen témák kerülnek elő egy-egy peula alkalmával?

MB: A szervezetnek három nagy alappillére van: a cionizmus, a judaizmus és a prularizmus. Ebből adódóan nagyon sokat foglalkozunk Izraellel és a zsidó hagyományokkal, szokásokkal. Ezeken kívül természetesen megvitatjuk a minket érdeklő fontosabb napi aktualitásokat is, illetve szervezünk olyan programokat, melyeknek kizárólagos célja a szórakozás/szórakoztatás.

A mindennapokban hogyan valósul meg az előbb említett prularista szemlélet?

FV: Az aktuális témákkal, problémákkal kapcsolatban mindig mindenki elmondhatja a véleményét, a vezetőség nyitott az új ötletekre, elképzelésekre. A szervezeten belül mindig is lehetőség volt az önmegvalósításra: fontos, hogy olyan környezetet teremtsünk, amiben mindenki a lehető legjobban tud érvényesülni, és kialakítani a saját identitását. Akiről pedig azt gondoljuk, nálunk többet tud tenni a közösségért, annak át kell adni a helyet.

Ki dönti el, hogy konkrétan mit oktassatok a résztvevőknek?

MB: Az oktatási vezetőnk minden évben készít egy tervezetet, amiben részletesen szerepelnek az egyes témák, illetve az ezekhez használható források, valamint ő az, aki a madrichok képzéséért is felel. Az oktatás legnagyobb része egyébként magáról a zsidó identitásról szól.

Mit tudtok az idejáró gyerekekről? Honnan érkeztek, milyen háttérrel rendelkeznek?

MB: Külföldön nem ritka az a gyakorlat, hogy csak azok vehetnek részt a szervezet életében, akik igazolni tudják, hogy zsidó származásúak. Mi ezzel szemben nyitottak vagyunk, nem szabunk ilyen feltételeket. 6-18 éves korig foglalkozunk gyerekekkel, a zömében idejáró 13-17 éves chanichok részben állami, részben zsidó iskolákból érkeznek.

A Bálint Házból, vagy akár Szarvasról is ismerősek lehettek. Előfordul, hogy egy-egy esemény alkalmával tagokat toboroztok?

FV: Toborzásról szó sincs, ez nem lenne fair. A szarvasi táborban minden nyáron három turnus indul, ezeken belül egy-egy vasárnap van lehetőségünk a bemutatkozásra, s ez természetesen a reklám helye is. Vannak, akik akkor kapnak kedvet ahhoz, hogy év közben megkeressenek minket, de a gyerekek leggyakrabban mégis egy-egy általuk kedvelt madrich miatt döntenek a Hanoar mellett.

A Hanoar köztudottan nemzetközi szervezet. Milyen külföldi kapcsolatokkal rendelkeztek?

MB: A külföldi tagszervezetekkel főleg táborokban és konferenciákon találkozunk. A belgiumi Hanoar például a tavalyi nemzetközi táborunkban mind a táborozók, mind a madrichok részéről képviseltette magát. Idén két madrichunk utazott Belgiumba, ahol egy három hetes programon vesznek részt, legutóbb pedig Isztambulban voltunk egy nemzetközi ifjúsági találkozón.

Hogyan lesz valakiből ifjúsági vezető, más néven madrich?

MB: Alapkövetelmény, hogy mind a szarvasi, mind a hanoaros képzésen részt kell vennie valakinek ahhoz, hogy később a Hanoarban vezető lehessen. Az alsó korhatár tizenöt év, és a folyamat egy-másfél évet vesz igénybe. Ezután születik döntés arról, hogy alkalmas-e arra a feladatra, amire vállalkozott. Ha igen, akkor innentől kezdve teljes jogú madrichhá válik. A magyar képzés, színvonalát tekintve egyébként nemzetközi szinten is elismert.

Mi a madrich-lét lényege?

MB: Alapvetően a példamutatásról szól, arról, hogy a chanichok szemében egyfajta példaképekként jelenjünk meg. Fontos a bizalom, de még ennél is fontosabb a hitelesség. A táborban teszem azt tilos a dohányzás, éppen ezért nyilván mi sem fogunk rágyújtani, vagy olyat tenni, amit a táborlakóknak egyébként nem engedünk meg. Ezeket a dolgokat viszont a hétköznapokban is be kell tartani, mert csak úgy lesznek érvényesek. Vezetőként egyébként mi is rengeteget tanulunk: a rendszeresen programszervezés és oktatás, de főleg maga a felelősség az, ami felkészültebbé tesz bennünket a felnőtt életre.