Nem minden szalámi Pick, de minden Pick-szalámi „zsidó”… 2. rész

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Az igazságot csak az Örök-évaló tudhatja, hogy vajon Pick Márk evett-e a tréfli szalámiból, az viszont biztos, hogy Pick a szalámigyártás hasznának egy tetemes részét az 1907-ben befejezett monumentális szegedi zsinagóga építtetésére fordította. Alább a tegnapi cikkünk folytatása olvasható.
Ki tudja, hogy Zima történész vagy a múzeum állítása hiteles-e arról, hogy Pick Márk fogyasztotta-e vagy sem a legnépszerűbb (ám a vallása szerint tréfli – azaz nem kóser) termékét. Az igazságot talán az Örök-évaló tudhatja, az viszont biztos, hogy Pick a szalámigyártás hasznának egy tetemes részét az 1907-ben befejezett monumentális szegedi zsinagóga építtetésére fordította. Magyarország második legnagyobb zsinagógájának kupolateteje több mint 50 méterre magasodott a város fölé, Kovácsoltvas kerítés vette körül, a kapuzattal szembeni drapp téglafal homlokzaton a tízparancsolat vésett kőtáblái voltak láthatók. A magas lombos fák részben elfedték azokat, az akkori zsinagógák építési szabályai szerint az építménynek illeszkednie kellett a környezethez. De belül pazar és hatalmas volt a tér. „Szeresd felebarátod, mint tenmagad”– volt olvasható az arannyal festett héber szöveg (3Móz 19:18) az égszínkék felületen a kupolaöv alatt. Négy menóra világította meg a frigyszekrény előtti pulpitust. Az épület impozáns, a befogadás élménye maradéktalan, még akkor is, ha tudjuk: az építésre szánt pénz a nem kifejezetten „kóser” disznóhús-bizniszből származott.

A szegedi zsinagóga belülről
A szegedi zsinagóga belülről

A történész szerint a Pick-család felemelkedése az akkori „új” idők jele volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia – 1867-ben, a kiegyezés évében – törvényt hozott a zsidók egyenjogúsításáról. Attól kezdve megszűnt minden korábbi korlátozás a munkában, az oktatásban és az élet egyéb területein is a magyar zsidók számára. Magyarország – Ausztriával – egy hatalmas birodalomnak számított akkoriban. Elindítottak egy „magyarosítási” programot, amelynek célja volt, hogy egy közös nyelvben „egyesítsék” a soknemzetiségű lakosságot. A magukat magyarnak valló zsidók számára ez nagy lehetőség volt a beilleszkedésre. Egy másik hungarikum, a szintén zsidó Zwack-család terméke, az emésztési problémák enyhítésére szolgáló, különböző gyógynövényekből készült Unicum keserűlikőr vált abban az időben egyre népszerűbbé az osztrák–magyar királyi család körében is. „Ha valaki megtanulta a nyelvet, így közelebb került a kultúrához, akkor része lehetett a nemzetnek” – tette hozzá Zima András.

Minden megváltozott, miután Magyarország területének kétharmadát elvesztette az első világháborút követően. Zima állítása szerint, mivel etnikailag a magyarság lett a legfontosabb ebben az időben, így a zsidók váltak külön kisebbséggé. Pick Jenő vállalata megmaradt, viszont amikor a nácik megszállták Magyarországot 1944-ben, ő is ugyanazzal a veszéllyel nézett szembe, mint a többi kilencezer szegedi sorstársa, mivel legelőször a vidéki zsidókat deportálták. Jenő Szegedről Budapestre menekült és túlélte a háborút: a svéd nagykövetség nyújtott védelmet neki. A háború után visszatért Szegedre, pusztán hogy – kalandvágyból– átélje cégének a kommunista rezsim általi államosítását 1948-ban. A Pick-múzeum leírása szerint Jenő akkortól Budapesten lakott élete végéig, külföldre menekült gyerekei támogatták. Thomas Pick jelenleg is él egy idősek otthonában, az észak-amerikai Maine-ben.

A kommunizmus bukása után a Pick-gyárat magánkézbe adták és 1992-ben részvénytársaság lett. 2009-ben a magyar Bonafarm-csoport, az ország legnagyobb élelmiszer-feldolgozója vásárolta meg a céget. Módszeresen kebelezték be a többi jelentős hazai sertésfeldolgozó üzemet, beleértve a Ringa-t (2007), valamint egy másik zsidó által alapított szalámigyárat, a Herz-et (2010) is. A Pick marketingigazgatója, Madarász László szerint a vállalat és a Pick-család között már nincs semmilyen kapcsolat.

„Kíváncsi voltam, hogy mit gondolnak a magyarok a Pick-szalámiról ma, Budapesten” – mondta Czuk Dóra élelmiszer-szakértő, Európa legnagyobb zsinagógájának kapujában, a hetedik kerületi Dohány utcában, a zsidó negyedben. A gyülekezet neológ, ami előfutára volt a reform irányzatnak. Pick Márk neológ volt.

A budapesti városi legenda mintegy százezer zsidót „tart számon”, de legtöbbjüknek a kashrut (a zsidó étkezés törvénye) nem igazán fontos. Czuk elmondta: úgy nőtt fel, hogy a sertéshús a mindennapi étkezés része volt. Ezt a város egyetlen kóser hentese is megerősítette. Az üzlet lanyha, csak a turisták és az ultra-ortodox helyiek vásárolnak nála. Tzvi Goldenberg, a budapesti ultra-ortodox kósersági felügyelő (mesgiah) elmondta: a legtöbb magyar zsidó azért nem tartja a kashrutot, mert nem akar magasabb árat fizetni a kóser húsért.

Czuk elment a budapesti Vámház körúti Vásárcsarnokba is. Ez a háromemeletes épület a legnagyobb és legrégebbi fedett piac a városban. A földszinten elsősorban zöldségesek voltak: a pultokon szárított pirospaprika, fokhagymafüzérek, csípős cseresznyepaprika, és friss zöld spárgakötegek virítottak. A piac középső pultjain szinte kizárólag a Pick-szalámit lehetett látni. Ezeken kívül egy hatalmas Pick feliratú dísz lógott a tetőt tartó vasszerkezetről. A Pick jelenléte nagyon erős a piacon, ahogy az üzletekben, a budapesti utcákon, sőt még a repülőtéren is. Továbbra is a kedvenc termékek közé tartozik.

Bánfalvi Gábor idegenvezető a tokaji borvidékre utaztat gasztroturistákat, akiket a zsidó történelem is érdekel. Faluról falura járva csak elhagyott zsinagógák utalnak az itt valaha élt, és a második világháborúban elpusztított zsidó közösségekre. „Minimum elgondolkodtató, hogy a zsidó hatás igen erős a hagyományosan magyarnak tekintett hazai gasztroiparban” – mondta az idegenvezető. Bánfalvi a kommunizmus idején nőtt fel az 1980-as években. A rózsaszín sertés törmelékhúsból összegyúrt terméket, a párizsit ő is fogyasztotta, mint sokan mások. Bánfalvi mai eszével már tudja, hogy a párizsi a sertéshústermékek egyik legvisszataszítóbbika, de a Pick név semmit sem vesztett régi fényéből.

„A Pick-szalámi egyfajta csemege volt mindig, a családban nagyon szerették, amikor szereztem” – mondta Bánfalvi, aki egy gasztroturizmussal foglalkozó cég résztulajdonosa feleségével Carolyn-nal együtt, aki számos könyvet is írt a magyar élelmiszerkultúráról. „Ha egyszer valaki elkezdi enni a Pick-szalámit, nem tudja abbahagyni” – tette hozzá.

A cikk első része itt olvasható.

Forrás: tabletmag.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp