A zsidó baloldal halála

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Miért hanyatlik az amerikai zsidóság liberalizmusa? Az alábbi cikk ugyan az amerikai zsidóságról szól, de izgalmasak a párhuzamok a magyar helyzettel, melyre csak egy, ám nem egyetlen pregnáns példa Jakab Péter zsidó származású jobbikos polgármester-jelölt feltűnése a magyar politikai palettán. Mióta világ a világ, az amerikai zsidó közösség a liberálisokra szavaz, a radikálisokkal vonul fel, és többé-kevésbé balra húz a politikai skálán. Azok számára azonban, akik elégedettek ezzel az állapottal, az utóbbi időben a zsidó kultúrában és azonosságtudatban tapasztalható elmozdulások aggodalomra adhatnak okot.

Kezdjük azzal, hogy a zsidóság szolidaritása csökkenni látszik más elnyomott csoportokkal. Két generációval ezelőtt a zsidókat, az etnikai kisebbségeket és a többi nem-privilegizált csoportot ugyanazokból a klubokból, szakmai szervezetekből és iskolákból rekesztették ki. Nem kellett nagyon koncentrálnunk, hogy észrevegyük az összefüggéseket a rasszizmus, antiszemitizmus és osztály-megkülönböztetés között, hiszen az arcunkba vágták ezeket.

Abraham Joshua Heschel 20. századi rabbi és filozófus Martin Luther Kinggel vonul fel
Abraham Joshua Heschel 20. századi rabbi és filozófus Martin Luther Kinggel vonul fel

Manapság a zsidókban már sokkal kevésbé él a „kívülállóságnak” ez a fajta tudata, mint akár csak húsz éve. Az antiszemitizmus jelen van ugyan, de sokkal marginálisabb, mint a fősodorban növekvőben lévő bevándorló-ellenes, iszlamofób és egyéb előítéletek. Bár még úgy-ahogy el tudjuk képzelni, milyen kimaradni a hatalomból és a privilégiumokból, ez már egyre többünknek inkább csak fantázia, mintsem tapasztalat.

Ugyanakkor a szociológusok szerint a zsidó liberalizmus meglepően kevéssé kötődik a gazdasághoz. A zsidóság az a csoport, amely sokkal inkább szavaz saját gazdasági érdekei ellen, mint az amerikai társadalom bármely más része. Az okok egy része kulturális eredetű. A régi vicc szerint bevándorló elődeink háromféle világot ismertek: alte veldt, neue veldt és Roosevelt. A politika igen erős szálakkal kötődik a társadalomhoz.

Ezek a szálak azonban foszladoznak. A neokonzervativizmus, illetőleg a zsidó konzervativizmus elmúlt fél évszázada alatt az olyan szervezetek, mint a Republican Jewish Coalition, a Commentary magazin és a Tikva Alapítvány megtették a magukét, hogy létrehozzák a konzervatív zsidó közeget, és sikerrel jártak. A republikánusokra szavazni már nem számít valamiféle gój huncutságnak.

No de mi lesz az olyan zsidó értékekkel, mint a tikkun olam, vagyis a világ jobbá tétele és a Tóra erkölcsi parancsai, mint például a méltányos bér megfizetése vagy a javak közösségi újraelosztása? Hát ezek bizony rugalmas szabályok. A konzervatívok minden olyan szövegrésszel, amit a Bend The Arc (Egyesült Államok-beli zsidó szervezet a társadalmi igazságosságért) a liberális értékek alátámasztására idéz a Tórából, szembe tudnak állítani egy másikat, ami (anakronisztikusan bár, de mégis) a „szabad vállalkozást” hangsúlyozza, nem is beszélve a megszállásról és az etnocentrizmusról.

Lehetséges, hogy a pészachi történet a rabságból való megszabadulásról szól, de manapság a Tea Party mozgalom (amerikai populista politikai mozgalom, amelyet általában konzervatívnak és libertariánusnak tartanak) résztvevői leginkább a szabályozó államot érzik rabtartójuknak.

És egyébként is: vajon hány zsidó ismeri egyáltalán ezeket a szövegeket? A judaizmus ismeretének és a zsidó azonosságtudatnak csökkenésével a fent említett zsidó értékek egyre kevésbé találnak visszhangra.

A zsidó liberalizmus e három történelmi forrásának – az elnyomás megélésének, az azonosságtudatnak és a judaizmus ismeretének – elapadásán túl más tendenciák is láthatóak, amelyek a zsidókat a jobboldal irányába tolhatják.

Itt van először is mindjárt a pénz. Képzeljen csak el az olvasó egy zsidó milliomost, akinek éppen van elkölteni való pénze. Na most, minél liberálisabb Ön és minél inkább az univerzalizmus híve, annál szélesebb körben osztogatja szét a pénzét, valamennyit szán a zsidó ügyekre, de támogatja az orvostudományt, a művészetet, a haladás ügyét is, és így tovább. Viszont minél inkább a partikularizmus híve, annál valószínűbb, hogy többet juttat a saját pereputtyának. Tehát, minden rosszindulat nélkül mondhatjuk, hogy a zsidó filantrópia a partikularizmus felé hajlik, ez pedig Izraelben és az Egyesült Államokban a jobboldal sajátja.

Beszélhetünk aztán még arról a pénzről is, amit arra költenek, hogy „áttérítsenek” minket: mindazokról a magazinokról, társaságokról, főiskolákról és honlapokról, amelyeket neokonzervatívok tartanak fenn abból a célból, hogy neokonzervatív nézeteket terjesszenek. Nem illik egyik lapnak a másikat tetemre hívnia, úgyhogy itt most nem megyünk bele a részletekbe. Legyen elég annyi, hogy a republikánus/neokonzervatív kiruv (a hagyománytól eltávolodott zsidók visszavezetése a vallásos élethez) hadművelete a legnagyobb, a zsidóságon belül végrehajtott térítés a Chabad innenső partján.

Másodszor, a zsidó demográfia változóban van. Az amerikai zsidóság egyre nagyobb arányban válik ortodoxszá, az ortodox zsidók pedig, az egyébként általános zsidó tendenciával ellentétben, száz éve mindig is konzervatív irányba szavaznak és adakoznak.

Eközben a zsidó baloldal eltűnik a balfenéken. A reformzsidóság természetszerűleg a legkönnyebben asszimilálódó csoport: kevéssé provinciális, kevéssé érdekli a mi/ők kétpólusú világa, kevéssé etnocentrikus. A mi értékeink a sokszínűség és a multikulturalitás, így hát köztünk vannak a legtöbben, akik nemcsak „kifelé” házasodnak, hanem a gyerekeiket is „kint” iskoláztatják.

Végül ott van Izrael kérdése. Izrael valaha a liberálisok ügye volt, de immár 47 éve emberek millióitól tagadja meg a legalapvetőbb jogot, az állampolgárságot. Ezt a liberálisok nem támogathatják, még akkor sem, ha közben a konzervatívok azt ismételgetik, hogy a megszállás a biztonság miatt szükséges, hogy a palesztin oldalon nincs partnerség a békéhez és így tovább. Bármilyenek legyenek is a részletek egy adott politikai pillanatban, tény, hogy Izrael liberális ügyből legjobb esetben is vegyes üggyé vált.

Ez alatt a keményvonalas baloldal tovább tolódik bal felé, főként a cionizmus kérdését tekintve. Mivel az izraeli konzervatívok a cionizmus fogalmát immár revizionista cionizmusként határozzák meg, amely magában foglalja a nem-zsidók elnyomását, az erő és a militarizmus központi szerepét, a liberálisok számára egyre nehezebbé válik, hogy védelmükbe vegyék ezt a koncepciót. Persze ott van a J Street (2008-ban alakult, amerikai székhelyű liberális non-profit szervezet, melynek célja, hogy az Egyesült Államok vezetése békés és diplomáciai módszerekkel vessen véget az arab-izraeli, ill. izraeli-palesztin konfliktusnak), de a jobboldal még azt is démonizálja.

A kemény baloldal alapállása ma már az anticionizmus. Hogy miért? Nem nehéz belátni. Az ok nem az antiszemitizmus, hanem az, hogy Izrael Amerika által támogatott, atomfegyverrel rendelkező, antidemokratikus megszálló. És persze megint csak magyarázhatják a liberálisok és a konzervatívok, miért van erre szükség és miért nem Izrael hibája mindez – egy bizonyos határon túl a tőlük balra állókat ez már nem érdekli.

(A cikk második része itt olvasható)

Forrás: forward.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp