Egyszer minden lelkes konyhatündér életében eljön az a nyár, amikor a kíváncsiság és a téli, gyümölcs nélküli napok réme arra az elhatározásra sarkallja, hogy, hát igen, ideje lenne befőzni. Nálam most jött el ez a pillanat és thank’s G-d, az idei gyümölcs és zöldség termés sem hagyott cserben, úgyhogy édesapámmal jelenleg „verseny-befőzünk”. Az e nyári első, családi lekvárszállítmányt ő állította elő, eperből. Aztán érkezett hozzánk 8 kg csodálatosan szép ribizli, amit férjemmel és a szomszédasszonnyal hármasban vagy jó két és fél órán át pucoltunk, majd az így kapott 7 kg tisztított ribizlit 2 kg cukorral és citrom pektinnel jól be is főztük.
Mondhatom, nem semmi kihívás forró sütő felett kavargatni a sistergő ribizlilekvárt, de az eredmény határozottan megérte. Mellesleg szauna helyett is tökéletes megoldás. Ami pedig a lekvárból nem fért bele a befőttes üvegekbe, az szinte azonnal elfogyott. Panna cotta tetejére került, illetve török joghurtba, reggelihez.
A ribizlit követte a málna. 4 kg málnából fél kg a fagyasztóban pihen, fél kg sütiben, illetve nyersen elfogyasztva végezte, de így is lett 6 és fél üveg lekvárunk is. Málnazselét is szerettem volna készíteni, de sehol nem találok gyümölcspasszírozót, így ez marad a következő évre.
A málnánál arra kell figyelni, hogy nagyjából azonnal fel kell dolgozni, mert rettentő gyorsan romlik. Sajnos, mivel a málna pénteken érkezett és én megvártam vele a sábesz kimenetelét, ezért a péntek délelőtt még bájosan mosolygó málnákból vasárnapra már egy részt ki kellett dobni.
Apu közben a meggyel foglalatoskodott. Csinált sima és rumos meggybefőttet, hogy télen is legyen meggyes piskóta és állítólag az eperhez hasonló mennyiségű meggylekvárt is, ami a héten fog átköltözni hozzánk. Már nagyon várom. És hol van még a sárga színű gyümölcsök ideje :). Mert tervben van a barack is természetesen és a birs. Én még fügét is tervezek, ha esetleg valakinek túl sok fog idén teremni, szívesen benevezek egy adagra.
Befőzni egyébként csodálatos élmény. Na nem a szauna 2in1 jelleg miatt, hanem mert tényleg az volt az érzésem a végeredmény kóstolgatása közben, hogy sikerült befőttesüvegbe zárnom a napfényt, valahogy úgy, mint Lázár Ervin Didekijének a virágillatot.
Ezúton buzdítok mindenkit a lekvár és befőtt készítésre, a savanyúságok, a paradicsompürék és szószok elrakásáról már nem is beszélve. Mégiscsak jobban esik az, amiben tudjuk, hogy mi van. Házi rabbink pedig nyugodt szívvel fogyaszthatja a tutira bogármentes, csupaíz finomságokat.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
