Mit kezdjünk a „mással”?

Vannak emberek, akik másképp viselkednek, mint mi, akik máshogy főzik a tésztát, akiknek mások a szokásaik, akik más nyelven imádkoznak, akiknek más a szerelemhez való hozzáállásuk. Kérdés, hogyan viszonyuljunk a kívülállóhoz, a másikhoz.
“Ó, Izrael fiai! Emlékezzetek arra a kegyemre, amelyben titeket részesítettelek, és teljesítsétek a Velem kötött szövetséget!” (Korán 2:40)

A fenti idézet a Koránból származik, az Isten emlékezteti a zsidókat a velük kötött szövetségre – legalábbis Mohamednek, az iszlám prófétájának leirata alapján.

De kell-e nekünk ezzel foglalkozni? Ha igen, hogyan? Lehet egy nem-zsidó próféta? Hogyan álljunk hozzá a kívülállóhoz, a másikhoz?

Hetiszakaszunk, Balak (Bemidbar 22:2-25:9) egyik legfontosabb tanítása ez: a másik komolyan vevése. Egy nem-zsidó is lehet kóser. A sivatagban vagyunk, a negyven éves vándorlás alatt – múlt héten olvastuk, amint őseink háborogtak, és vissza akartak térni Egyiptomba; két héttel ezelőtt is szó esett már erről. Most pedig egy rettegett királlyal szembesülnek, aki el akarja őket pusztítani. Ez a király Balak, aki udvari varázslóját, a kánaánita Bileámot bízza meg a zsidók elátkozásával – a döntő pillanatban azonban Bileám átok helyett isteni sugallatra a következőket mondja:

מַה טֹּבוּ אֹהָלֶיךָ, יַעֲקֹב; מִשְׁכְּנֹתֶיךָ, יִשְׂרָאֵל

„Mily szépek a sátraid, Jákob, hajlékaid, Jiszráél!” (Bemidbar 24:5)

Ismerős sor, ugye? A zsinagógába belépve mindig ezt a sort mondjuk. Egy nem-zsidó ember szavait, egy emberét, aki más, mint mi.

De Bileám mond még mást is: látja Izrael dicsőséges jövőjét, kihívásait, a királyság pompáját és a rá leselkedő ellenségeket. Ez a kánaánita udvari varázsló mint próféta vonul be a zsidó hagyományba. Bileám személye maga a tanítás arról, hogy nincs azzal semmi gond, ha valaki más, mint mi. És ha ez még mindig kevés volna, a Tórában álló szavai között is van, ami éppen erről beszél:

כִּי-מֵרֹאשׁ צֻרִים אֶרְאֶנּוּ, וּמִגְּבָעוֹת אֲשׁוּרֶנּוּ:  הֶן-עָם לְבָדָד יִשְׁכֹּן, וּבַגּוֹיִם לֹא יִתְחַשָּׁב.

“Mert a hegyek tetejéről látom, és látom őket a dombokról: ez a nép magányosan él, és más népekkel nem keveredik.” (Bemidbar 23:3)

A tórai szöveg közvetlen értelmezése pusztán annyi, hogy a zsidóság önkéntes izoláltságra van ítélve – de második jelentésrétegében arról szól, hogy vannak emberek, akik másképp viselkednek, mint mi, akik máshogy főzik a tésztát, akiknek mások a szokásaik, akik más nyelven imádkoznak, akiknek más a szerelemhez való hozzáállásuk.

Az Örökkévaló házában mindenkinek jut hely – és akik az Örökkévaló házában lakoznak, boldogok.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook 0
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp