Elhunyt Eli Wallach, A hét mesterlövész sztárja – 8 híres idézet a színésztől

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

98 éves korában elhunyt Eli Wallach, generációja egyik legjelentősebb karakterszínésze – A hét mesterlövész sztárja -, aki több mint hatvan évig szerepelt a filmvásznon, színpadon és a televízióban.

A hét mesterlövészben 1960-ban
A hét mesterlövészben 1960-ban
Babuci
Babuci
Marilyn Monroe-val 1961-ben a A kallódó emberekben
Marilyn Monroe-val 1961-ben a A kallódó emberekben
Audry Hepburnnel 1966-ban a Hogyan lopjunk el egymillió dollárt-ban
Audry Hepburnnel 1966-ban a Hogyan lopjunk el egymillió dollárt-ban
Keresztapa 3
Keresztapa 3
A The Holiday c. sorozatban
A The Holiday c. sorozatban

Wallach utolsó szerepe 2010-ben a Tőzsdecápák: a pénz nem  alszik-ban
Wallach utolsó szerepe 2010-ben a Tőzsdecápák: a pénz nem alszik-ban

Életéről:

Az amerikai filmakadémia 2010-ben életművéért tüntette ki tiszteletbeli Oscar-díjjal. Az indoklásban a testület “kaméleonként” emlegette, aki könnyedén illeszkedik bele minden szerepébe, és minden alakítása utánozhatatlan nyomot hagy ezeken a szerepeken.

Wallach első szerelme a színpad volt, gyakran lépett fel együtt felségével, Anne Jacksonnal, az amerikai színház legismertebb színészpárja voltak. A megélhetést mégis a filmezés jelentette. Mint egy interjújában 1973-ban elmesélte: “Megyek és lóra szállok Spanyolországban tíz hétre, és összejön a pénz, hogy hazatérve egy színdarabban játszhassak.”

A brooklyni olasz-amerikai környéken felnőtt zsidó származású színész a színpadon és a filmen is olasz karaktereket eljátszva futott be. Játszott például egy Tennessee-darab nyomán született Babuci című, Elia Kazan rendezte 1956-os produkcióban, A hétmesterlövészben, a Lord Jimben, A Jó, a Rossz és a Csúf-ban, A dominó-elvben és A keresztapa III.-ban. Az elmúlt két évtizedben sem hagyta abba a munkát

Filmjeiben sokszor alakított bajszos, ördögi figurákat. “Valójában kettős életet élek. A színházban én vagyok a kisember, a felingerelt, a félreértett ember”, míg a filmeken “egyre rosszfiúkat osztanak rám” – mesélte szerepeiről, hozzáfűzve, hogy a filmbeli gonoszok néha összetettebbek egyes színpadi szerepeinél.

Élete végéig a színház maradt számára a meghatározó, hangsúlyozta is, hogy nem tudna nélküle élni. “Mit is tehetnék mást? Szeretek játszani” – mondta a The New York Timesnek adott interjújában 1997-ben.

Forrás: mti.hu + akibic.hu + entertainmentwise.com

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp