Tanítsd meg fiaidnak

A konzervatív, zsidó-keresztény hagyományokra hivatkozó politikusokat hallgatva az az érzésünk támadhat, hogy a Biblia kizárólag a homoszexualitás és az abortusz elleni szólamokból áll. Mit mond ehhez képest a szöveg? Kedosim hetiszakasz (Vájikrá 19:1 – 20:27) A Kedosim hetiszakasz az Örökkévaló parancsával kezdődik: „Szentek legyetek, mert szent vagyok Én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.” A szöveg ezután különböző parancsolatok felsorolásával folytatódik: a bálványimádás tilalmával, a békeáldozatok részletezésével, a szegényekkel szembeni kötelességek felsorolásával, a hamis esküvés tilalmával, a felebarát szeretetének kötelességével, a különböző fajok keveredésének tilalmával, az idősek és a jövevény tiszteletével, a gyerekáldozatok, a varázslás, a boszorkányság, a házasságtörés tilalmával, valamint az állatokkal, a férfi férfival való közösülésének és a vérfertőzés tiltásával.

Hetiszakaszunk egyik legismertebb és leggyakrabban idézett mondata ez: „ha egy férfi férfival hál, amint hálnak nővel, utálatosságot követtek el mindketten, ölessenek meg, vérbűn van rajtuk”. Gyakran idézik ezt a verset az LGBTQI-ellenes tüntetéseken, az azonos neműek házasságát ellenző beadványokban és hasonló szellemiségű rendezvényeken. A konzervatív, zsidó-keresztény hagyományokra hivatkozó politikusokat hallgatva az embernek az az érzése támad, hogy a Biblia kizárólag a homoszexualitás és az abortusz elleni szólamokból áll. Mit mond ehhez képest a szöveg?

A zsidó szövegmagyarázat egyik alapja, hogy értelmezi ugyannak a szónak, kifejezésnek a különböző helyeken való megjelenését. A sábáti tilalmakat például abból vezetik le a bölcsek, hogy az a szó, amelyet az Örökkévaló a sábáttal kapcsolatban használt, megjelenik a Találkozás Sátrának építésekor is. A homoszexuális kapcsolatok leírására használt fent idézett szó (utálatosság, toévá) számos további helyen is megjelenik a szövegben. A Berésit 43:32-ben például ez áll: Az egyiptomiaknak ugyanis nem volt szabad együtt enniük a héberekkel, mert utálatosnak tartották ezt az egyiptomiak. A Devárim 14:3-ban a toéva szó a nem-kóser állatok húsának elfogyasztására vonatkozik. Ezen kívül használja még a Tóra a bálványimádásra, a szakrális prostitúcióra, sőt még ennél is érdekesebb tilalmakra.[1]

Ezen parancsolatok nagy részéhez azonban a mai zsidó-keresztény kultúr- illetve erkölcskör nem kapcsol morális értékítéletet. Nem hallottam még olyanról, hogy tüntetést rendeztek volna a „Le a szalonnával” hívószóval, a disznóhús fogyasztókat erkölcsileg alacsonyabb rendű embereknek beállítva.

Élesen szembemegy a zsidó szövegmagyarázatok hagyományával, hogy ugyanazzal a szóval leírt tilalmakhoz különböző erkölcsi ítéletet kapcsolunk. Az „idegen” szeretetének kötelessége és az ő elnyomásának tilalma sokkal gyakrabban szerepel a Tórában. Mégis ritkán hallani olyan konzervatív zsidó-keresztény tüntetésekről, amelyek a bibliai szövegre hivatkozva követelik a bevándorlók, a kisebbségek és az elnyomottak érdekeit képviselő kormányzati közbeavatkozást.

fotó: Szász Lilla

fotó: Szász Lilla

Miért fontos ez? A zsidóság, mint vallás és kultúra a Második Szentély pusztulása után komoly változásokon ment át. Az áldozati és mezőgazdasági kultuszra épülő vallásból egy szövegtanulásra koncentráló, modern vallás lett. Tökéletes példa erre a pészáchi széder este. A Szentély korában a központi szerepet a pészáchi bárányáldozat bemutatása és elfogyasztása töltötte be. Ma a hágádá elmondására, tanulmányozására és a közös történelmünk megismerésére koncentrálunk. A Szentély korában egyedül a nép vezetői, a kohénok voltak jogosultak az áldozatok bemutatására, és ez a tisztség apáról fiúra öröklődött, másképp nem lehetett betölteni. Ezzel szemben a Szentély utáni korban a rabbik és a bölcsek töltik be a vezető szerepet, akik saját érdemükön, tanulás által jutottak hozzá a tudáshoz és a tisztségükhöz. (Nem beszélve egyébként arról, hogy már a talmudi korban is találunk néhány nőt a vezetők között, és a modern világban egyre kiegyensúlyozottabb a nemi arány.)

A mai világban azonban egyre kisebb jelentőséget tulajdonítunk a zsidó tanulásnak. Nem teszünk semmit az ellen, hogy tanulatlan emberek a saját érdekeik szerint, a szöveg valódi megértése nélkül cibálják a Tórát, a Bibliát, a Talmudot. A szövegkörnyezetből kiragadott idézetek az antiszemita, az idegenellenes, a homofób, a rasszista és a soviniszta propagandát támogatják. És ez a mi hibánk.

A kora középkorban a földművelő parasztok Babilóniában évi két hónapra elhagyták a munkájukat, hogy a gaonok jesivájában tanulhassanak. A jemeni zsidó közösségekben a mai napig az a szokás, hogy a közösség minden férfi tagja felkészül a hetiszakasz nyilvános felolvasására, és csak szombaton, a zsinagógában választják ki, hogy ki lesz az, aki ténylegesen felolvas.

Egy mai magyarországi zsinagógában jó, ha fél tucat férfi van, aki akár csak elméletileg is tud Tórát olvasni. Alig száz éve még minden zsidó gyerek megtanult legalább alapszinten héberül olvasni, hogy a zsidó szövegek ne érthetetlen halandzsának hangozzanak. Transzliterált, azaz betű szerint átírt imakönyvről hallani sem lehetett. Manapság ez már nem fontos. Pedig a tudás, a saját hagyományok, történelmünk és kultúránk pontos ismerete a legnagyobb fegyverünk akár az antiszemitizmus elleni harcban, akár a zsidó közösség megerősödésének érdekében.

[1] Például az időközben valaki mással megházasodott (és a másik férfitől szintén elvált vagy tőle megözvegyült) exfeleséggel való ismételt összeházasodásra is.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp