A haszidok emberi arca

Gil Cohen-Magen egyszerű fotóriporterként kezdett el az ortodox zsidó közösség élete iránt érdeklődni. Később beépült közéjük, barátokat szerzett, és tíz éven keresztül, több mint egymillió képen örökítette meg hétköznapjaikat. A fotós nemrég Budapesten járt. Gil Cohen-Magen izraeli fotóriporter a Reutersnak dolgozva “szokásos” politikai konfliktusokról készített képeket Izraelben: bombatámadás, tüntetések, robbantás, tűz, öngyilkos merénylő, sebesültek, vér stb jelennek meg a fotóin. Azonban 2001-ben fordulat következett be a pályáján, német főnöke megkérte, hogy kezdje el az izraeli hétköznapok, a mindennapi élet dokumentálását. Gil Cohen-Magen úgy döntött, hogy először Jeruzsálem ortodox negyedébe, Mea Shearimba megy fotózni. Az ott élő ultraortodox közösségek nagyon elzárkózva élnek. A haszidok hivatalosan teljesen elutasítják a fényképezést, így ő is csak az utcán járva-kelve tudta őket lencsevégre kapni. Közben persze szóba elegyedett velük és lassú barátkozás indult meg a fotográfus és témájának alanyai között.

Gil Cohen-Magen
Gil Cohen-Magen

A sorozatnak, miután publicitást kapott, nagy sikere lett és több újság vett át belőle képeket. A sikernek köszönhetően Gil Cohen-Magent egyre jobban érdekelni kezdte ezeknek a zárt közösségeknek az élete. Mélyebben akart foglalkozni a témával. Azok a tizenéves haszid fiúk, akik először álltak szóba vele, s akikhez korban is a legközelebb állt, azt javasolták a rendszerint farmert és pólót viselő, szekuláris életet élő fotósnak, hogy öltözködjön hozzájuk hasonlóan, ha szeretne többet megtudni a közösségről. Gil egy-két hét gondolkodás után ráállt az ajánlatra, farmerét fekete vászonnadrágra, pólóját fehér ingre cserélte és fejére kis kipát rakott. Megtanulta a haszidok szokásait, ünnepi szertartásaikat. Megpróbálta megérteni hogyan élnek és miért ilyenek.

Nyolc hónap barátkozás után kezdtek lassanként megbízni benne. Válaszoltak a kérdéseire, beengedték a lakásaikba, közösségi tereikbe és neki engedték meg egyedül, hogy képeket készítsen róluk. Gil két évig fotózta őket és publikálta a képeket, majd az egészet abbahagyta. Rájött arra, hogy ez sokkal értékesebb anyag, mint, hogy csak így “elszórja” őket a mindennapokban. Ezután tíz éven keresztül fotózta több ultraortodox közösség mindennapjait. Lettek barátai a közösségből, akik megosztották vele az ünnepeiket, nem csak a hétköznapjaikat. Ismerte a pletykákat, a kis titkokat, látta az örömüket és a bánatukat. Később már az ortodoxok is rendszeresen meghívták az eseményekre, ők is rájöttek, jó, ha valaki megörökíti az életüket. Gil Cohen-Magen tíz év alatt több mint egymillió képet csinált, egy éven keresztül válogatta őket, az anyagból egy könyv is született.

Gil Cohen-Magen nemrég Magyarországra látogatott, az Izraeli Kulturális Intézetben ő maga mutatta be és látta el kommentárokkal saját fényképeit, amelyek megható emberséggel ábrázolják a haszid közösség tagjait. Fotói nem csupán egy ismeretlen világba engednek bepillantást, de saját örömünkre, bánatunkra, ügyetlenségeinkre is ráismerhetünk e távoli világ mindennapjait látva, és ez nagymértékben hozzájárul az előítéletek lebontásához is.

Alább néhány ízelítő a fotókból az alkotó kommentárjaival

A széken ülő férfi Gil barátja, egyike azoknak a tizenéves fiúknak, akikkel Gil először barátkozott össze az utcán. Ezen a képen az esküvőjén láthatjuk, 19 évesen, a férfi kérte fel Gilt, hogy fotózzon az esküvőn. A kép hajnalban készült, amikor az ifjú pár már meglehetősen elfáradt az ünnepi mulatozásban.

Ezek a kislányok a leválasztott női részlegben állnak az esküvőn, és addig-addig kíváncsiskodnak, míg szétszakítják az elválasztó függönyt, egy kukucskáló nagymama legnagyobb örömére…

Purimi eszem-iszom…

Rituális fürdőzés Jeruzsálem dombjai közt az egyik patakban…

Haszid tánc

A sárga transzparensen a “fényképezni tilos” felirat látható. Ez természetesen nem Gil Cohen-Magennek szól, ő az egyetlen, akinek ezt megengedték, hanem a közösség azon tagjainak, akik fényképezős telefonnal rendelkeznek. Az okos telefonok ugyanis a haszidok között is elterjedtek, a közösség tagjai egyre gyakrabban fotózgatták egymást. A rabbik végül úgy döntöttek, hogy száműzik a nem kóser mobilokat a közösségből. És hogy milyen egy kóser telefon? Hát olyan, amivel kizárólag telefonálni lehet. Más funkciója nincs.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp