A haszidok emberi arca

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Gil Cohen-Magen egyszerű fotóriporterként kezdett el az ortodox zsidó közösség élete iránt érdeklődni. Később beépült közéjük, barátokat szerzett, és tíz éven keresztül, több mint egymillió képen örökítette meg hétköznapjaikat. A fotós nemrég Budapesten járt. Gil Cohen-Magen izraeli fotóriporter a Reutersnak dolgozva “szokásos” politikai konfliktusokról készített képeket Izraelben: bombatámadás, tüntetések, robbantás, tűz, öngyilkos merénylő, sebesültek, vér stb jelennek meg a fotóin. Azonban 2001-ben fordulat következett be a pályáján, német főnöke megkérte, hogy kezdje el az izraeli hétköznapok, a mindennapi élet dokumentálását. Gil Cohen-Magen úgy döntött, hogy először Jeruzsálem ortodox negyedébe, Mea Shearimba megy fotózni. Az ott élő ultraortodox közösségek nagyon elzárkózva élnek. A haszidok hivatalosan teljesen elutasítják a fényképezést, így ő is csak az utcán járva-kelve tudta őket lencsevégre kapni. Közben persze szóba elegyedett velük és lassú barátkozás indult meg a fotográfus és témájának alanyai között.

Gil Cohen-Magen
Gil Cohen-Magen

A sorozatnak, miután publicitást kapott, nagy sikere lett és több újság vett át belőle képeket. A sikernek köszönhetően Gil Cohen-Magent egyre jobban érdekelni kezdte ezeknek a zárt közösségeknek az élete. Mélyebben akart foglalkozni a témával. Azok a tizenéves haszid fiúk, akik először álltak szóba vele, s akikhez korban is a legközelebb állt, azt javasolták a rendszerint farmert és pólót viselő, szekuláris életet élő fotósnak, hogy öltözködjön hozzájuk hasonlóan, ha szeretne többet megtudni a közösségről. Gil egy-két hét gondolkodás után ráállt az ajánlatra, farmerét fekete vászonnadrágra, pólóját fehér ingre cserélte és fejére kis kipát rakott. Megtanulta a haszidok szokásait, ünnepi szertartásaikat. Megpróbálta megérteni hogyan élnek és miért ilyenek.

Nyolc hónap barátkozás után kezdtek lassanként megbízni benne. Válaszoltak a kérdéseire, beengedték a lakásaikba, közösségi tereikbe és neki engedték meg egyedül, hogy képeket készítsen róluk. Gil két évig fotózta őket és publikálta a képeket, majd az egészet abbahagyta. Rájött arra, hogy ez sokkal értékesebb anyag, mint, hogy csak így “elszórja” őket a mindennapokban. Ezután tíz éven keresztül fotózta több ultraortodox közösség mindennapjait. Lettek barátai a közösségből, akik megosztották vele az ünnepeiket, nem csak a hétköznapjaikat. Ismerte a pletykákat, a kis titkokat, látta az örömüket és a bánatukat. Később már az ortodoxok is rendszeresen meghívták az eseményekre, ők is rájöttek, jó, ha valaki megörökíti az életüket. Gil Cohen-Magen tíz év alatt több mint egymillió képet csinált, egy éven keresztül válogatta őket, az anyagból egy könyv is született.

Gil Cohen-Magen nemrég Magyarországra látogatott, az Izraeli Kulturális Intézetben ő maga mutatta be és látta el kommentárokkal saját fényképeit, amelyek megható emberséggel ábrázolják a haszid közösség tagjait. Fotói nem csupán egy ismeretlen világba engednek bepillantást, de saját örömünkre, bánatunkra, ügyetlenségeinkre is ráismerhetünk e távoli világ mindennapjait látva, és ez nagymértékben hozzájárul az előítéletek lebontásához is.

Alább néhány ízelítő a fotókból az alkotó kommentárjaival

A széken ülő férfi Gil barátja, egyike azoknak a tizenéves fiúknak, akikkel Gil először barátkozott össze az utcán. Ezen a képen az esküvőjén láthatjuk, 19 évesen, a férfi kérte fel Gilt, hogy fotózzon az esküvőn. A kép hajnalban készült, amikor az ifjú pár már meglehetősen elfáradt az ünnepi mulatozásban.

Ezek a kislányok a leválasztott női részlegben állnak az esküvőn, és addig-addig kíváncsiskodnak, míg szétszakítják az elválasztó függönyt, egy kukucskáló nagymama legnagyobb örömére…

Purimi eszem-iszom…

Rituális fürdőzés Jeruzsálem dombjai közt az egyik patakban…

Haszid tánc

A sárga transzparensen a “fényképezni tilos” felirat látható. Ez természetesen nem Gil Cohen-Magennek szól, ő az egyetlen, akinek ezt megengedték, hanem a közösség azon tagjainak, akik fényképezős telefonnal rendelkeznek. Az okos telefonok ugyanis a haszidok között is elterjedtek, a közösség tagjai egyre gyakrabban fotózgatták egymást. A rabbik végül úgy döntöttek, hogy száműzik a nem kóser mobilokat a közösségből. És hogy milyen egy kóser telefon? Hát olyan, amivel kizárólag telefonálni lehet. Más funkciója nincs.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp