A szalonnás rántotta ellen

Az étel és ehhez kötődően a kóserság mindig is központi szerepet töltött be a zsidó életben. Mi értelme van kihagyni a szalonnás sajtburgert? (Smini hetiszakasz, Vájikrá/Leviták könyve 9:1 -11:47)

A Találkozás Sátra felavatásának utolsó szertartásaival kezdődik az e heti hetiszakasz, Áron és fiai, akik immár felszentelt papok vétekáldozatot mutatnak be. Azonban Áron két idősebbik fia Nádáv és Ávihú (Mózes szerint részegen) az előírt áldozati szertartásokon kívüli tüzet visznek a Találkozás Sátrába és ezért az Örökkévaló azonnali halállal bünteti meg őket.

A felszentelési szertartások és a vétekáldozatok elégetése után hetiszakaszunkban az Örökkévaló megosztja Mózessel és Áronnal a kóser állatok listáját. A szárazföldi patások közül a hasított patás, kérődző állatok (tehén, szarvas, bárány, kecske) kóserek, azok nem, amelyek csak az egyik feltételnek felelnek meg (a teve kérődzik, de nem hasított patájú; a disznó hasított patájú, de nem kérődzik, ezért ezek az állatok nem kóserek). A vízben élő állatok közül az uszonyos és pikkelyes halak kóserek (nem kóserek a tenger gyümölcsei vagy az angolna). Ezután a Tóra felsorolja a nem kóser madarakat (ragadozó madarak), illetve a kóser sáskafajok jellemzőit. Ezenkívül minden csúszó-mászó állat (béka, csiga, gyík, egér) tisztátalan és azok az edények, amikhez ezeknek az állatoknak a döge hozzáér szintén tisztátalan lesz.

Mivel a kóserság már a kezdetektől fogva központi szerepet töltött be a zsidó életben, ezért a bölcsek az elmúlt évezredekben nagyon sokat foglalkoztak a kérdéssel: miért éppen ezeket a törvényeket kaptuk?[1] Miért kóser a tehén és miért nem az a disznó? A modern életben pedig megjelenik még egy kérdés: mi értelme van egyáltalán a kóserságnak?

Nem csak a modern világra jellemző, hogy az emberek könnyebben követnek olyan szabályokat, amelyeknek látják az értelmét. Éppen ezért az elmúlt századokban rengeteg magyarázat született a különböző kósersági törvényekre. A disznók betegségei könnyedén terjednek emberekre is, ezért amikor a Tóra megtiltja a disznók evését (és ezzel tulajdonképpen értelmetlenné teszi a tartásukat is) tulajdonképpen a zsidó emberek egészségére vigyáz. A tejes és a húsos ételek szétválasztása pedig a korabeli közegészségügyi törvényeknek felelt meg. A 21. században a tudatos étkezés fontosságára, az egészséges étkezésre hivatkoznak a kóserság mellett érvelők.

A Tóra viszont nem ad logikus magyarázatot ezekre a törvényekre. Az Örökkévaló így érvel a hetiszakaszunkban: Mert én vagyok az Örökkévaló, aki fölhoztalak benneteket Egyiptom országából, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!  (Vájikra 11:45). Ez elsőre nem tűnik nagyon erős érvnek a szalonnás rántotta ellen. A zsidók Istene tulajdonképpen azt mondja, hogy a zsidók a kiválasztott nép, értük avatkozott bele a történelem folyásába és ezért bizonyos kötelességek járnak. A zsidó vallás nem egy life coach által összeállított életvezetési terv, a kóserság pedig nem egy dietetikus által készített étrend. Vallásosnak lenni mindig azt jelenti, hogy elfogadjuk azokat a törvényeket is, amelyeknek értelmét nem feltétlen értjük.

Mindannyian csinálunk az életben olyan dolgokat, amiket nem értünk. Újraindítjuk a számítógépet, amikor nem működik, pedig kevesen tudnánk elmagyarázni, hogy mi történik az áramkörökkel, amitől megoldódik a probléma. Veszünk egy csokor rózsát vagy megnézzük együtt a focimeccset, noha fogalmunk sincs róla, hogy ebben a másiknak mi a jó. Ezek egyszerűen olyan dolgok, amelyekről noha nem értjük, miért, de abban bízunk, hogy a következményük pozitív lesz

A zsidóság jó dolog. (Szubjektív megállapítás). Hogy fenn tudott maradni az elmúlt évezredekben, évszázadokban, az a teljes megújulásra való képesség és a végletes konzervativizmus keverékének köszönhető. A megújulásra való képesség nélkül a zsidóság régen kihalt volna, a többi termékeny-félholdbeli állatáldozatokra alapuló kultusszal együtt.

Azonban tudnunk kell önazonosnak is maradni. Senki sem tudja pontosan, hogyan maradt fenn a zsidóság ennyi időn keresztül. Nem nehéz amellett érvelni, hogy a kóserságnak fontos szerepe van ebben: együtt tartja a közösséget. Egyrészt negatív szempontból, hiszen a kósert tartó zsidók nem tudnak a „nem-zsidókkal” együtt enni a nem kóser vendéglőkben, így akár kényszerből is a zsidó közösségben maradnak. Másrészről viszont szerintem sokkal fontosabb a pozitív szempont: kósert tartó zsidók zsidó boltokban vásárolnak, zsidó étterembe mennek, anyagilag is támogatják a zsidó közösséget.

A kóser hús felára a történelem során a zsidó oktatási rendszer költségeit fedezte. Egy jól működő kóser vendéglő, kávézó, kocsma minden szempontból a zsidó közösséget támogatja: nem csak munkát és bevételt jelent, de szocializálódási lehetőséget nyújt, teret biztosít a közösségi, informális élet fejlődésére és láthatóvá teszi a közösséget a nem-zsidók számára. Tehát kósert tartani, a kóser vendéglőbe járni vagy a kóser boltban vásárolni nem csak vallási indokokból lehet, kell.

Ehhez azonban egy önmagáért felelős zsidó közösség szükséges. Rómában nagyjából tizedannyi zsidó él, mint Magyarországon, mégis háromszor annyi kóser bolt, vendéglő és kávézó van. Vajon miért?

Lábjegyzet:

[1] A hagyomány a zsidó élet törvényeit, a hálákhát két csoportra bontja. Az első csoport, a mispátim csoportjába olyan törvények tartoznak, amelyeknek van logikus magyarázata. Ilyen például a „ne gyilkolj” parancsolata, vagy a szülő-gyermek közötti nemi kapcsolatokat tiltó parancsolatok. A másik csoport, a hukim, ahova olyan törvények tartoznak, amelyeknek nincs általunk könnyen megfejthető értelme. Ilyen például a sátnez, a gyapjú és a len keverékéből szőtt ruha viselésének tilalma vagy a tetoválás tilalma. Van egy harmadik csoport is, az edot, ami a spirituális és az ünnepekhez kötődő parancsolatokból áll.