Egy ideális államnak megtiszteltetés lenne, hogy módot adhat az emlékezésre, hogy kifejezheti sajnálatát, beszélhet a fájdalomról, bocsánatkérésről, mondja Szűcs Teri irodalomtudós, holokausztkutató. Szerinte a Szabadság téri szobor és a Veritas Intézet terve egy hamis történelemképet hoz létre, így olyan programokra lenne szükség, amelyek ezzel szembemennek és társadalmi dialógust gerjesztenek.
„Egy ideális állam a feladatának tekintené, hogy felelősen gondolkodjon azoknak a közösségeknek a múltjáról, akiket magába foglal. Egy ideális állam arra adna lehetőséget a holokauszt-emlékévben, hogy végre hitelesen essen szó a felelősségvállalásról, az együttérzésről, bocsánatkérésről, társadalmi tudatosságról. Egy ideális államnak megtiszteltetés lenne, hogy módot adhat az emlékezésre, hogy kifejezheti sajnálatát, beszélhet a fájdalomról, bocsánatkérésről. A jelenlegi magyar állam sajnos nem ilyen” – magyarázza Szűcs Teri irodalomtörténész, holokausztkutató, aki szerint a múlt feldolgozása segít a jelenbeli társadalmi konfliktusok feloldásában. „Ennek az emlékévnek úgy lett volna értelme, közösségi haszna, ha az emlékezést, a felvilágosítást és a társadalmi dialógust is magába foglalja. Jó lenne, ha a kettős beszéd megszűnne, és őszintén lehetne beszélni arról, hogy a holokauszt idején magyarok vettek tevőlegesen részt magyar identitású, magukat magyarnak tartó és valló emberek megölésében.”
Szűcs Teri úgy véli, hogy az oktatási anyagok átírásából, az irodalmi és történeti emlékezet átalakításának kísérleteiből nagyon komoly jelenbeli problémák származhatnak. Úgy látja, hogy a kormánynak a pillanatnyi politikai érdekek jobban számítanak, mint a múltfeldolgozás és az emlékezés. „A Szabadság térre tervezett szobornál is aktuálpolitikai érdekek mutatkoznak meg, a magyar felelősség kérdését ezért tagadja a szobor.” – mondja.
„A kormány az államilag finanszírozott Veritas Intézetet tette meg központilag fenntartott és megbízott múltfeldolgozó szervvé – és ismerve vezetőjének kijelentéseit, emiatt sem vehető komolyan a jelenlegi rezsim azon terve, hogy méltó módon akar megemlékezni a holokauszt áldozatairól. (Az intézet neve önmagában is abszurd: az állam fizeti az igazságot.)” – állítja a holokausztkutató, aki szerint a szobor és az intézet terve egy hamis történelemképet hoz létre. „A felelősség relativizálása egyébként nem csak a szélsőjobbnál, hanem szélesebb körben is létező narratíva. Ezzel kellene szembemenni társadalmi dialógust gerjesztő emlékév-beli programokkal. A kormány elszalasztotta a lehetőséget, hogy társadalmi párbeszéd alakulhasson ki, mert a politikai érdekeit ez nem szolgálná. Inkább az lesz az interpretációja, hogy a zsidók és baloldaliak nem fogadták el a kinyújtott segítő kezet. Ám azok az alapítványok, szervezetek, amelyek visszaadták az elnyert támogatást, pont a kormány kettős beszéde ellen tiltakoznak. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a – többségében anyagilag roppant szegény – kulturális szervezetek annak ellenére adták vissza a pénzt, hogy ezzel a megélhetésük is veszélybe kerül. Úgy vélték, ez a tisztességes válasz ebben a helyzetben. De az emlékévet mindenképpen meg kell tartani, hiszen az emlékezés nem azé, aki fizet érte. Össze kell fogni az állam nélkül, programokat kell csinálni és független forrásokat találni” – véli.
Szűcs Teri fontosnak tartja azt is, hogy a holokausztoktatás megteljen élettel, és fejlődjön az emlékezés kultúrája. Úgy kell oktatni, hogy a diákok ne ásítsanak a tananyagon, hanem átéljék, illetve lássák a hasznát. „Mindnyájan érintettek vagyunk, ezt kellene az államnak is deklarálnia. Továbbá azt is, hogy minden család szenvedett valamilyen történelmi tragédia miatt, és ha nincs a társadalomban együttérzés és szándék a közös emlékezésre, akkor a különböző tragédiák elszigetelik a közösségeket egymástól. Kapcsolatot kell teremteni a különböző múltak között. Akkor is, ha fájdalmas, ha a történelmi felelősség bevallásával jár. Ehelyett a kormánytól az az üzenet érkezik, hogy a magyarok mindig áldozatok, sosem felelősek. Viszont a felelősséget nem vállaló közösségekből érzéketlen társadalom válik. Ez pedig hosszú távon szegregációhoz vezet, az elszegényedő országban felgyűlik a kirekesztő szándék, az agresszió.”
Szűcs Teri
1975-ben született, irodalomtörténész, irodalomkritikus, holokauszt-kutató, szenvedélyesen érdekli a kortárs költészet. Diplomát és doktorátust az ELTE-n szerzett, egy ideig kutatott is az ELTE-n és órákat is tartott a holokauszt-ábrázolások esztétikájáról, irodalmáról, a zsidó identitások művészeti ábrázolásairól. A Szépírók Társaságának a tagja és a József Attila Kör holokauszttal foglalkozó programjainak szervezője. A felejtés története című, a magyar holokauszt irodalmáról szóló kötetének mintájára szeretne írni egy olyan könyvet, ami a magyarországi cigány irodalommal foglalkozik. Legutóbbi munkája: „Zsidó” identitásképek a huszadik századi magyar irodalomban, amelyet Schein Gáborral közösen szerkesztett.
HÁTTÉR:
Összesen 1,8 milliárd forint támogatást szavazott meg az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottsága 377 pályázó civil szervezet részére, amelyek a Civil Alap Magyar Holokauszt Emlékév – 2014 nevű pályázati program keretében támogatást kaptak. Az összegeket azonban egyre több, nem zsidó szervezet is visszautasítja a Szabadság téri szobor, a Sorsok Háza és a Veritas Intézet vezetőjének kijelentése miatt.
Akik eddig jelezték, mégsem veszik igénybe az állami támogatást: a Mazsihisz, Dohány és a Frankel Leó utcai zsinagóga, a Zsidó Idegenforgalmi és Kulturális Központ, a Bét Orim Hitközség, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület (Mazsike), a Gólem Színház, a Hasomer Hacair És a Hanoar Hatzinoni ifjúsági szervezet, a Haver Alapítvány, számos vidéki civil szervezet és hitközség, valamint a Fiatal Képzőművészek Egyesülete, a Magyar Színházi Társaság, a Szépírók Társasága és a József Attila Kör is.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
