Esztergom: amikor kivágjuk a zsinagógák szívét

Mi történik a zsinagógával, amikor eltávolítják a Tórát az épületből? Mi történik az emberrel, ha kivágják a szívét? Akaratlanul is szívességet tett nekünk a Jobbik azzal, hogy gyűlést szervezett az esztergomi zsinagógában: értékeink veszendőbe mennek, ha nem lehelünk beléjük újra életet. (Pkudé hetiszakasz)

A Vajakhel hetiszakaszból megtudtuk, hogy az addig csak együtt vándorló csoportból hogyan váltunk Egységgé. Mostani hetiszakaszunk tovább megy és megmutatja az egyes személyek fontosságát az Egészben. Fedezzük fel önmagunkat, egyéniségünket, mutassuk meg, kik vagyunk, és mivel tudunk hozzájárulni a zsidóság egységéhez, ahogy azt például a Frigyládát, a pusztai Szentélyt és a pompás papi ruhákat elkészítő Becalel és Ohioláv is tették annak idején. Amikor az egyes tárgyak és alkatrészek elkészültek, a művészek és az iparosok elhozták azokat Mózes elé, hogy a jelenlétében és irányításával illesszék össze az egyes darabokat. És ez így volt, jó, és az Örökkévaló felhőoszlopa rátelepedett a Szentélyre.

Manapság a felhőoszlop nem telepszik zsinagógáinkra és nincs Szentély sem. De a Tóra betölti az épületeket, belülről sugározva az isteni fényt és tudást, melyet őseinktől vettünk át megőrzésre a jövendő zsidó nemzedékek számára és saját fejlődésünk érdekében.

Mi történik a zsinagógával, amikor eltávolítják a Tórát az épületből? – Mi történik az emberrel, ha kivágják a szívét? Egy ilyen beavatkozást senki sem él túl…

Pontosan ez történik Magyarországon. Egy folyamat, mely évtizedek óta folyamatosan létezik lassan, de biztosan szünteti meg a zsinagógákat. Rengeteg üres, elhagyott épület van Magyarországon, mely korábban, pompája teljességében, szíve ragyogásával, a Tórával, hangosan és boldogan hirdette a zsidóság jelenlétét. Eltűntek a zsidók, elfogytak, kihaltak az öregek és magára maradt a zsinagóga. Aztán jöttek mások és kifosztották, eltávolították értékeit. És senki sem törődött vele.

Az esztergomi zsinagóga túlélt több évszázadnyi szenvedést, háborúkat, de a második világháború óta nem funkcionál zsinagógaként, bár a gyülekezés házaként igen, mivel kulturális és konferencia központként üzemelteti az önkormányzat.

Ez az épület szerencsésebb, mint a többiek, mert bár mástól kapott szívvel, de él és funkcionál. Valaki vigyáz rá, felújította és értelmet adott létezésének. De nem a zsidó közösség. És most hirtelen a „mi zsinagógánk” lett?

az esztergomi zsinagóga előtt

az esztergomi zsinagóga előtt

Meg kell értenünk egy nagyon egyszerű tényt: azzal, hogy nemrég a Jobbik gyűlést tartott a zsinagógában akaratlanul is szívességet tett nekünk. Úgy gondolom, hogy ez a lépésük komoly üzenet volt az Örökkévalótól a számunkra, igazi ébresztő, melyet meg kell hallanunk. Igen, tiltakoztunk, de most hogyan tovább? Mi lesz azzal a rengeteg kifosztott és sorsára hagyott épülettel, melyek az időjárás viszontagságaival dacolnak, és lassan feladják a küzdelmet? Mi lesz azokkal a Tóra tekercsekkel, amelyek arra várnak, hogy újra szívként dobogjanak? Mikor jön el az az idő, amikor nem behúzott nyakkal megyünk el a korábban gyönyörű, ma már sorsukra hagyott zsinagógák előtt azt színlelve, mintha nem tudnánk, mi mellett rohanunk el éppen? Ki vállalja, hogy a testet és a szívet újra egyesíti, így helyezvén vissza a feléledő, élő testet az Egységbe? Megvannak az eszközök hozzá, csak körül kell nézni, van épület, van Tóra és ne felejtsük el az embereket sem. Sok zsidót ismerek, aki keresi a helyét, és talán pont egy ilyen újraéledő zsinagógában, egy fiatal rabbi közösségében fogja ezt megtalálni.

„Jelenjék meg szolgáidnak a Te műved, és dicsőséged gyermekeiken. És legyen az Úr, a mi Istenünk szelleme rajtunk, s kezünk munkáját erősítsd meg nekünk, és kezünk munkája szilárdítsa meg azt” (90 Zsoltár,16-17. vers).

De várhatunk is, ezt tesszük évtizedek óta… Majd csak akad valaki, aki elintézi a dolgokat helyettünk …  Aztán a Jobbik megint bevonul valahová és mehetünk tüntetni…

„Hazak, hazak venithazek” felkiáltással búcsúzunk el Mózes második könyvétől a hetiszakasz befejezése után. Ezt kívánom én is teljes szívemből. Legyünk erősek és bátrak, építsünk és újraépítsünk, hogy közösségünk erősödhessen, hogy büszkék lehessünk, és emelt fővel adhassuk át megmentett értékeinket az utánunk következőknek, beteljesítve ezzel egyéni feladatunkat a nagy Egészben.

Sabat Salom!

A szerzőről

Kántor Anita a berlini Geiger Kolleg rabbiképzőjének tanulója, eredetileg az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetemen diplomázott judaisztika tanárként.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp