Etiópok Izraelben

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Aviva Yalmobrat Reuven másfél éves korában érkezett Etiópiából Izraelbe, ő már – minden megkülönböztetés ellenére – teljes jogú izraelinek érzi magát, nem így a nagyszülei, akik már nem tudták megszokni az új hazát. Az Izraeli Kulturális Intézetben a beilleszkedés nehézségeiről tartottak beszélgetést.

Mivel itthon az embereknek Etiópiával kapcsolatban általában az éhezés, a szegénység és a felpuffadt hasú kisgyerekek jutnak eszükbe, a résztvevők – Aviva Yalmobrat Reuven, aki másfél éves korában érkezett Etiópiából az Ígéret Földjére; Dr. Tadesse Eyassu, az Etióp-Magyar Baráti Társaság elnöke, szociológus, aki majd’ 20 éve él Magyarországon; és Kisvári Kinga szociológus, aki egy izraeli program révén három hónapot töltött Etiópiában – meséltek egy kicsit arról, hogy Etiópia nem csak az első keresztény állam Afrikában, de az egyetlen is, amely soha nem volt gyarmat. Itt a keresztények, muzulmánok és zsidók békében éltek egymás mellett, s rendkívül hosszú történelme folyamán még az is előfordult, hogy közel 40 évig zsidók uralkodtak az országban.

Dési János, Kisvári Kinga, Dr. Tadesse Eyassu, Aviva Yalmobrat Reuven
Dési János, Kisvári Kinga, Dr. Tadesse Eyassu, Aviva Yalmobrat Reuven

Arról még ma is több elmélet létezik, hogyan kerültek a zsidók Etiópiába. Az egyik szerint az egyiptomi fogság után egy részük ide vándorolt, a másik szerint Salamon király és Sába királynője liezonjának egy Menelinek nevű ifjú lett az eredménye, akinek leszármazottai az itt élő zsidók, de lehet, hogy csak egy olyan népcsoport, akik a történelem folyamán felvették a zsidó vallást.

Az Izraelben élő, etióp származású Aviva elmondta, hogy családja, mint ahogy a többi zsidó család is földműveléssel foglalkozott és igen szerény körülmények között éltek. A falassák – így hívják népcsoportukat – a külvilággal semmilyen kapcsolatot nem tartott és arról, hogy léteznek zsidók csak a Bibliából tudtak. Az 1984-es éhínség és a politikai csatározások következtében a falassák ezrei haltak éhen, vagy haltak meg a szudáni menekülttáborba vezető úton, ahol számuk már a tízezret is meghaladta. Ezután döntött úgy az izraeli kormány, hogy légihidat létesít Izrael és a szudáni menekülttábor között és ezen akció során körülbelül 8000 falassát szállítotak át Izraelbe. Aviva családja is köztük volt. A Mózes hadműveletet a Jozsué majd a Salamon hadművelet követte, így nagyjából 14 000 falassát szállítottak át Izraelbe a ’90-es évek végére.

Az Izraelbe érkező falassák élete teljesen megváltozott. A földművelő, vályogházakban lakó falusi emberek egy fiatal, modern állam gépezetébe próbáltak beilleszkedni, több-kevesebb sikerrel. Kapcsolatok híján, megfelelő iskolai végzettség és szakma nélkül ezek az emberek a társadalom perifériájára kerültek.

„A nagyszüleimnek szinte semmi esélye nem volt, hogy megtalálják helyüket egy számukra teljesen más berendezkedésű társadalomban”, meséli Aviva. Viszont ő és kortársai már izraeli iskolákba jártak, tökéletesen beszélnek héberül és teljesen izraelinek érzik magukat. Ebben sokat segít a  katonai szolgálat is, ahol a társadalmi különbségek nagy mértékben elmosódnak.

Az Izraelben élő idősebb etiópok azért próbálják megtartani otthonról hozott szokásaikat, ételeiket. Saját rádióadásuk, újságjuk és iskolájuk is van. A fiatalok viszont már inkább izraeliek szeretnének lenni. Egyre több a vegyes-házasság is, amit nem mindenki néz jó szemmel.

A beszélgetés során szóba került az az ominózus véradási-ügy, amely nagy port vert fel néhány évvel ezelőtt. Az önkéntes véradások során az etiópoktól levett vért a hivatalos szervek kiöntötték, mert attól tartottak, hogy esetleg HIV fertőzött. Az ügy nagyon nagy felháborodást keltett, ezrek vonultak tiltakozásképp az utcára. Nem sokkal ezután az izraeli parlament szokásos véradásán utasították vissza egy etióp származású képviselőnő vérét. Ennek kapcsán derült ki az a belső protokoll, hogy származástól függetlenül egyáltalán nem adhat vért az, aki fél évnél több időt töltött HIV vírussal különösen fertőzött országokban. De Aviva szerint nem ez volt a probléma, hanem az, ahogy ezt az ügyet titokban, a nyilvánosság kizárásával kezelték. A történtek kapcsán Benjamin Netanjahu miniszterelnök, Simon Peresz államfő és Juli Edelstein a Kneszet elnöke is a megkülönböztetés ellen emelték fel a szavukat.

Az izraeli állam maga is fontosnak tartja, hogy modern, jóléti államként részt vegyen nemzetközi esélyteremtő programokban. Egy ilyen program keretében látogatott vissza Aviva Etiópiába többek között Kisvári Kinga szociológussal együtt, és meglepődött azon a hatalmas változáson amelyen Etiópia manapság keresztülmegy. A várakozásokkal szemben, nem egy porlepte, lepusztult, éhezőkkel teli országba érkeztek, hanem egy fejlődő infrastruktúrájú, épülő nagyvárosba. A gyermekhalálozás 1990 óta a harmadára esett vissza és a gazdasági növekedés az utóbbi tíz évben elérte a 8,5 %-ot.

Addisz-Abeba

Addisz-Abeba

Ma már csak nagyjából 1000 falassa él Etiópiában, de bevándorlásukat az állam pillanatnyilag nem engedélyezi.

Végezetül Kisvári Kinga megkérdezte még, hogy egy etióp számára mit volt a legnehezebb megszokni egy európai berendezkedésű társadalomban. A Magyarországon élő Dr. Tadesse Eyassu szerint „a kaja, az időjárás, a titoktartás hiánya, na és az, hogy az emberek közterületen csókolóznak!”

Egy hallgató kérdésére, aki az iránt érdeklődött, hogy a frigyláda tényleg Etiópiában van-e, Tadesse elárulta, hogy erről rengeteg legenda él… és természetesen igaz! 🙂

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp