Bizalom, ajándékba – Trumá hetiszakasz

Néhány hét hallgatás és tapasztalás után ebben a hetiszakaszban eljött az aktív cselekvés ideje. Bár a Tóra szövegében a legtöbb figyelmet a pusztai Szentély fizikai megépítéséhez szükséges munkafolyamatok és a felhasznált anyagot kapják, másféle építkezésről is szó esik… 

Két héttel ezelőtt olvastuk a Kinyilatkoztatás történetét (Jitro), amikor Izrael népe megismerte a Tíz parancsolatot, múlt héten pedig polgári törvényeket ismertette a Tóra (Mispatim).

A Trumá hetiszakasz elején az Örökkévaló felszólítja népét, hogy mindenki – lehetőségeihez, avagy szívéhez mérten – adjon adományt, ajándékot, hogy felépülhessen a sivatagi Hajlék, azzal a céllal, hogy az Örökkévaló népe között lakozhasson. Az Örökkévaló nem határozza meg, hogy kinek mit kell beleadni, tapintatosan engedi, hogy mindenki az érzései szerint vállaljon szerepet kapcsolatuk építésében. Mindenkitől el kell fogadni azt, amivel hozzá szeretne járulni, hiszen csak így fogják mindannyian kicsit a sajátjuknak is érezni a Szentélyt. Maga az építés is egy közösségi élmény, közösségben nyernek csak értelmet a korábban megismert parancsolatok is.

Az égő csipkebokor, a tíz csapás, az egyiptomi kivonulás, a tenger kettéválasztása és a többi csodatétel után most az Örökkévaló és népe kapcsolata intimebb irányban halad tovább. Már nem csodatételeken és bárki által könnyen megtapasztalható, látványos élményeken keresztül élik meg viszonyuk. Már bíznak egymásban. Ha az ember hisz, bízik valakiben akkor ennek megéléséhez már nincs szüksége nagy tettekre, teatralitásra, csupán óvnia, védenie kell a bizalom valódi alapját. Az Örökkévaló bízik népében, a kezükbe adja lakhelyét, a nép pedig már felismerte, hogy az Örökkévaló nem azáltal létezik, hogy hisznek benne. Ha bíznak, hisznek benne az saját maguk számára ad biztonságot és támogatást. A hit és bizalom nem annak jó, akiben bíznak, hanem annak, aki nyugodtan tud bízni valakiben anélkül, hogy ellenőriznie kéne, ott van-e még. Az Örökkévaló nem izgult, hogy bármikor hajléktalanná válhat, népe pedig csodatettek nélkül is tudta, hogy bármikor számíthat rá. Bíztak egymásban, mert a gondoskodás és a törődés nem volt feltételekhez kötött.

Csak akkor válhat a sátor az Örökkévaló valódi otthonává, ha megkapja benne a bizalom mellett a tiszteletet, a csendet és a háborítatlanságot. Minél jobban bízik benne népe, annál inkább tudniuk kell, hogy a külsőségek és díszített sátorfalak mögött, az aranyozott frigyláda belsejében van az a tartalom, ami a bizalom alapja.

Könnyű azt remélni, hogy az Örökkévaló mindenhol ott van. Valójában csak ott van jelen, ahova beengedik, ahol helyet kap. Mindabban, ami sokak szerint tán valótlan, akkor tudunk igazán bízni, ha helyet építünk neki életünkben, helyet építünk neki saját szabadságunkban.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp