Volt egyszer egy álomkommandó

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Szász János helyenként túlzott teatralitással és a pátosz hangsúlyozásával a nagyszabású megvalósításra helyezi a hangsúlyt, amelyben a holokauszt bármilyen megidézése csupán felületes lehet. Fájóan hiányzik a mai értelmezés, pedig a Sütő-darab  aktualitása nem csorbult az eltelt évek során.

„Történt Auschwitzban, és történik bárhol, ahol megtörténhet.”

Egymást követik a politikai korszakok, a diktatúrák léte és a diktátorok térnyerése szinte állandónak mondható, csupán a földrajzi elhelyezkedés változik időről-időre. Sütő András drámája, Az álomkommandó időtlen, nem kötődik szorosan létrejöttének történelmi korához. Éppen ezért remek választásnak tűnik a Pesti Színház október végi bemutatója, hiszen azt gondolnánk, hogy Szász János rendezése a politika és a színház szerepéről és kapcsolatáról jelen időben szól majd, aktualizálva a történetet anélkül, hogy szájbarágós vagy túlontúl direkt lenne. Ehhez képest Szász plakatív módon viszi színre a Sütő-darabot, amely deklaráltan, a keletkezésnek megfelelően Bukarestben, a Ceaușescu-diktatúra korában játszódik – hangsúlyozva ezzel a történet románságát. Még csak véletlenül sem hiszi azt senki, hogy az előadás a jelen korról szól, hiszen az itt és most érzést azonnal törlik az előadás vizuális jelei, mint a román karszalag, a Bukarest-felirat vagy a diktátor kivetített arcképe.

Az álomkomandó (fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Az álomkomandó (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A darab úgy indul, mintha már elkezdődött volna. Akár még olyan érzést is kelthet a nézőben, mintha elkésett volna, vagy lemaradt volna az első felvonásról.

A színpadon próba zajlik, a díszlet egy lágert idéz, pontosabban az auschwitzit, amelyben Mengele laboratóriumát látjuk: az események a Sonderkommandó lázadásának idején játszódnak. A játék pedig a Román Nemzeti Színházban megy, ahol a lágert megjárt Hoffman Julius (Fesztbaum Béla) író-színész-rendező saját darabját viszi színre, amelyben nemcsak maga játszik – Manó szerepében laboratóriumi szolgát alakít, aki ikergyerekeit úgy próbálja megmenteni, hogy Dr. M-nek álmokat szállít –, de a színház igazgatója (Hegedűs D. Géza) is, aki csupán rövidítve Dr. M-ként Mengelét játssza.

Hoffman drámája kísértetiesen hasonlít saját életéhez, mert fiát államellenes összeesküvés miatt börtönbe akarják zárni, Robi (Molnár Áron) a színházban próbál meg elbújni a belügyesek elől, jobb híján – apja tanácsára – beöltözik Sonderesnek, azonban a fiatal lázadón ez sem segít, lebuknak, és az egész előadás belbiztonsági felügyeletet kap.

A Sütő-dráma folyamatos dupla csavarral szól színházról és politikáról egyszerre, többszörösen összetett, szinte sosem az, aminek látszik, hiszen többrétegűsége egyszerre szól a művészet erején keresztül egy adott előadásról, annak valóságáról, de ezen kívül az 1987-es egykor Romániában betiltott mű a Ceaușescu-diktatúráról is beszél, és bár hiányt keltő módon, de reflektál – ha csak a nézők fejében – a kortárs valóságra is.

Az álomkomandó (fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Az álomkomandó (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

A hatalommal való szembenállást két különböző módon jeleníti meg Fesztbaum Béla, aki író-színész-rendezőként csupán óvatosan, intelligens fölénnyel próbál fián segíteni, míg saját előadásában Manóként a kisember még a gyilkossal is lepaktál annak érdekében, hogy gyerekeit megmentse a szörnyű haláltól. Fesztbaum mindkét szerepét kissé idegesítő, tudálékos figurának mutatja, akiket az előadás előrehaladtával egyre modorosabban jelenít meg. Karakterei majdnem tehetetlenek, csupán egy-egy pillanatig tűnnek igazi hősnek, de újra meg újra kiderül, hogy kisemberek, akiket maguk alá temet a korszellem.

A próbált darab színházi valósága több ponton egybefonódik a kor jelen idejű valóságával, így a reálpolitikus színházigazgatót és Mengelét alakító Hegedűs D. Géza megjelenített tulajdonságai szintén rokonságot mutatnak, anélkül, hogy játéka önismétlő lenne.

Az álomkomandó (fotó: Szkárossy Zsuzsa)
Az álomkomandó (fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Az előadásban szereplő sok kis szerepet alakító színészek közül magasan kiemelkedik Tornyi Ildikó auschwitzi ikerlány alakítása, aki elképesztő átéléssel jeleníti meg a kiszolgáltatott, meggyötört fiatal nőt, aki teljes mértékben – szó szerint – lemeztelenedik előttünk, játéka magával ragadóan hiteles.

Szász János helyenként túlzott teatralitással és a pátosz hangsúlyozásával a nagyszabású megvalósításra helyezi a hangsúlyt, amelyben a holokauszt bármilyen megidézése csupán felületes lehet. Egészen különleges – fekete-fehér – képisége bravúros megoldásokkal teszi igazán eredetivé az előadást, azonban fájóan hiányzik az aktuális értelmezés, a hivatás, az erkölcs, a színház a színházban jelenség valódi értelmezésének kihagyása. Pedig a Sütő-darab legfontosabb gondolatainak aktualitása nem csorbult az eltelt évek során, sőt…

 

Sütő András: Az álomkommandó

Bemutató dátuma: 2013. október 26., Pesti Színház

Hoffman Juliusz, Manó szerepében: Fesztbaum Béla; Frank Aurél, Dr. M. szerepében: Hegedűs D. Géza; Hoffman Tamás, Robi szerepében: Molnár Áron; Erika, Krisztina szerepében: Tornyi Ildikó; Dr. Adler: Lukács Sándor; Zénó: Tahi Tóth László; Mussfeld: Mihályfi Balázs; I. Belügyi Biztos: Lajos András; II. Belügyi Biztos: Telekes Péter, I. Sonderes: Kocsó Gábor; II. Sonderes: Dolmány Attila; III. Sonderes: Gere Dénes Ákos; IV. Sonderes: Somody Kálmán; Súgónő: Igó Éva

Dramaturg: Kovács Krisztina, Díszlet-jelmez: Vereckei Rita, Koreográfus: Soós Attila, Szcenika: Krisztiáni István, Világítás: Csontos Balázs, Videó: Bánki Ákos, Szöllősi Géza, Zana Krisztián, A rendező munkatársa: D. Mucsi Zoltán

Rendező: Szász János

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp