Az idegen szeretetének parancsolata

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A Tórában harminchatszor szerepel “az idegent ne gyötörd” parancs. Ma, 2014-ben Magyarországon, az Egyesült Államokban, Izraelben és szerte a Földön többé nem az elnyomott szerepében vagyunk, lehetőségünkben állna minél aktívabban kifejeznünk szeretetünket az idegen felé.

Mispátim: már a nevéből (mispát – törvény) is kiderül, hogy minden hobbijogász zsidó kedvenc parasája ez. Van itt szó munkajogról, polgári jogról, bíróságokról, étkezési szabályokról – itt fordul elő az ominózus „szemet szemért, fogat fogért” elv is (S’mot 21:24) –, no meg a legkülönbözőbb halálnemek, amiket lelkesen tálal a Tóra. Ám ami engem most a leginkább foglalkoztat a hetiszakasz repertoárjából, hála az izraeli aktuálpolitikai eseményeknek, az egyik negatív parancsolat: a köztünk élő idegen jogai tiprásának a tilalma.

„És az idegent ne gyötörd, és ne nyomd el őt; hiszen idegenek voltatok Egyiptom országában.” (S’mot 22:21) – A Talmud rabbijai számára évszázadokon át elképzelhetetlen volt egy olyan helyzet, ahol a zsidók vannak többségben, így nagyon sokáig a szövegben szereplő idegen (gér) szót mint betértet (gér cedek) értelmezték (pl. Baba Mecia 4:10). Ők egy más zsidóság-képet éltek meg. A XX. század második felében azonban megváltozott a helyzet: a háború borzalmait túlélő európai zsidók nagy része asszimilálódott, és bekerült a mainstreambe, Izrael megalapításával pedig azt is elmondhatjuk, hogy van már olyan ország, ahol 99%-ban a zsidóság alkotja a társadalmi elitet. Ebben a kontextusban többé semmiképpen sem „a zsidó” a gyenge, így ez a tórai sor  más értelmet nyer. Innentől nemcsak a betért zsidóság védelmét követeli meg tőlünk a Tóra, hanem a jogaiktól megfosztott nem-zsidók szeretetét (ahavat gér) is az olyan államokban, ahol a zsidóság a mainstream része… legfőképpen Izraelben.

Mordecai Kaplan rabbi, a vallásos cionizmus egyik első jelentős képviselője már Izrael állam megalapítása előtt figyelmeztette A zsidóság mint civilizáció című könyvében a zsidókat arra, hogy a majdan megalakuló zsidó államban ne engedjenek a nacionalista-soviniszta és rasszista gondolatok csábításának, amint az őket körülvevő nem-zsidók évszázadokon át oly sokszor tették: lebegjen előttük a Herzl által megálmodott zsidó állam képe, ahol az őshonos arabok és az újonnan érkező zsidó és nem-zsidó lakosok egymást tiszteletben tartva tudnak élni. Mindmáig Izrael egyik legnagyobb kihívása  az etnikai kisebbségekkel való egyenlő bánásmód – illetve annak hiánya.

Tel-Avivban és Jeruzsálemben hetek óta tartanak az afrikai háborús övezetekből Izraelbe menekülő bevándorlók többezres tüntetései az őket érő embertelen bánásmód ellen: menekültek ezreitől vonják meg a lakhatási engedélyt, veszélybe sodorva ezzel állásukat, családjuk biztonságát, ezrek néznek deportálás elé. Eközben kormánytagok rákos megbetegedésnek titulálják a menekülteket, parlamenti képviselők provokatív felvonulásokat rendeznek a bevándorlónegyedekben, legitimálva ezzel a zsidók által az afrikaiak ellen elkövetett sorozatos gyűlöletbűncselekményeket. Az ENSZ Menekültügyi Szervezete nem győzi a figyelemfelhívó közleményeket kiadni. Nem véletlenül szerepel a Tórában harminchatszor “az idegent ne gyötörd” parancs (vö. Baba Mecia 56 b): az elnyomottból nem egyszer lett már elnyomó.

Ibn Ezra gondolatával élve: a sanyargatás szemtanúi, ha nem cselekszenek, éppúgy bűnösök, mint az aktív tettesek. Január 22-én, éppen a Mispátim hetiszakasz idején szerte a világon lesznek tüntetések az izraeli nagykövetségek előtt, hogy minél többen fejezzék ki szolidaritásukat a Jeruzsálemben és Tel-Avivban tüntető afrikai menekültek ezreivel. Ha Pesten lennék, biztosan vállalnám a budapesti helyszín koordinálását, de így a távolból csak reménykedni tudok, hogyha lesz ilyen esemény, azt zsidók szervezik, akik szülői aggodalommal nézik az Izraelben történteket – nem pedig antiszemiták, akiket a gyűlöleten kívül más nem vezérel.

Mert igenis szükség van a társadalmilag aktív vallásosságra: nem elég szóban dicsérni az Örökkévalót, tettekkel is kell. Ha föltesszük a kérdést, hogy „kedvét találja-e az Örökkévaló kosok ezreiben, olajpatakok tízezreiben?” (Mikha 6:7), a válasz úgyis ez lenne: „Megmondta neked, ember, mi a jó s mit kíván az Örökkévaló tőled, ha csak nem azt, hogy jogot cselekedjél és szeretetet kedvelj és alázatosan járj Isteneddel!” (Mikha 6:8)

Ma, 2014-ben Magyarországon, az Egyesült Államokban, Izraelben és szerte a Földön többé nem az elnyomott szerepében vagyunk, hanem a hatalom oldalán, lehetőségünkben áll minél aktívabban kifejeznünk szeretetünket az idegen felé. Nem véletlenül áll megannyi rabbi, vallásos és nem vallásos zsidó a fekete polgárjogi mozgalmak mellett – jelenleg Izraelben is –, nem véletlenül szállnak ugyanők síkra az azonos nemű párkapcsolatok elismertetéséért, a nők egyenlő jogainak figyelembe vételéért.

Támogassa a Bálint Ház az LMBTQ-fesztivált, legyen még intenzívebb együttműködés a Haver és az Uccu alapítvány között, rendezzen minél több ruhagyűjtést a Szim Salom Hitközség fedél nélküli embertársaink számára. Hiszen szolgák voltunk Egyiptomban, saját bőrünkön tapasztaltuk az elnyomott szerepét (S’mot 23:9) – saját tapasztalatainkból kiindulva tegyünk azért, hogy minél kevesebb embertársunknak kelljen ezt nap mint nap átélnie.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp