A Gólemek bennünk vannak

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Vajon átveheti-e az ember Isten szerepét? És ha igen, tisztában van-e ennek következményeivel? A hat történetből és tizenkét jelenetből álló My little Gólem című előadás ezekre a kérdésekre keresi a választ. Halandók által teremtett kicsi és nagy Gólemből pedig egyszerre több is akad.

My little Gólem
My little Gólem

Az alkotók, Kárpáti Péter íróiskolájának növendékeivel együttműködve, a prágai Löw rabbi által teremtett gigantikus méretű agyagfiguráról, a Gólemről szóló legendát a modern kor társadalmi-politikai hatásaira reflektálva dolgozták fel.

Az egyes történetek és színek szerint is elkülönülő, ám a központi problematikát tekintve mégis összefüggő jelenetekben mindvégig ugyanazt a négy színészt, két férfit és két nőt látjuk, ugyanis a teremtő/teremtett, és ehhez szorosan kapcsolódva az átformálás/átformálhatóság kérdése az általuk megjelenített tipikus élethelyzetekben és karakterekben, illetve a férfi-női szerepek és kapcsolatok folytonos variálhatóságában, de mindig a másoktól való függésben ölt testet.

A csak néhány székkel, valamint az adott jelenettől függően egy asztallal, fotellel berendezett, lecsupaszított játéktérben a tárgyaknál sokkal fontosabbak a színpad hátsó részében kifeszített méretes, hófehér vetítővásznak, melyek nem csupán az időről időre bevágott animált képek, filmszerű mozzanatok/effektek hátteréül szolgálnak, hanem adott esetben térelválasztóként, ajtóként vagy falként is jól funkcionálnak. A látványos, a helyszín adta lehetőségeket maximálisan kiaknázó darabban egyéb ötletek terén (pl. hogyan keltsünk a nézőben egyszerre szorongást és kirobbanó nevetést) sincs hiány, a szűkös térben időről időre felvillanó vizuális hatások pedig a szokásosnál is jobban betalálnak.

My little Gólem
My little Gólem

A kékbe, pirosba, rózsaszínbe, fehérbe vagy épp zöldbe burkolózó életnagyságú bábok, guminők, az emberszerű tárgyakat birtokló férfiak, a Gólem történetét megidéző botcsinálta rabbik, valamint az őket irányító rendező(k), a divat világának felnagyított, elrajzolt vonású figurái és egyfajta sajátos teremtői szerepben tetszelgő orvosok/ápolók mozognak, kelnek életre, alkotnak önkényesen. Általuk az emberre, mint lelketlen, mégis sebezhető teremtményre jellemző kíméletlenség, nem csupán a teremtésre, de a pusztításra irányuló cinikus hajlam is megmutatkozik.

A kérdés pedig mindenkor az anyag, az Isten képmására teremtett emberi lény immáron mindenfajta felsőbb kontrollt nélkülöző formálhatósága körül forog. Mivé lesz az ember a társadalom, a külvilág hatására? Mintha a My little Gólem egyes jelenetei az eredeti Gólem történet mellett egy másik, Jeremiás prófétáról és gyermekéről szólót is megidéznének, amelyben szintén szerepel az embermás figurája. Ebben a mesében a Gólem, akinek homlokára eredetileg az „Adonáj Elohim emet” (Az Örökkévaló Isten igaz) mondatot írták, letörölte az „emet”, igaz szó kezdőbetűjét, és a felirat így új értelmet nyert: „Adonáj Elohim met”, azaz Isten halott.

De milyen hatások mentén változott ennyit a világ, amelyben az egyszeri Gólem/Gólemek immáron nem mellettünk, hanem sokkal inkább bennünk élnek? Van-e esélyünk arra, hogy saját életünket ne mások, hanem mi magunk irányítsuk? Egyáltalán, milyen lehetőségekkel számolhatunk akkor, amikor már maga az ősi történet sem elbeszélhető?

My little Gólem
My little Gólem

S persze az sem biztos, hogy szükség van az eredeti történet és a múlt megismerésére. Az előadás egyik jelenetében videón elevenedik meg a prágai zsidónegyed, a színészek a virtuális térben megidézett prágai utcákon bolyonganak. Kérdés, érdemes-e egyáltalán foglalkozni a múlttal, amikor a Gólemről szóló legenda már egy egyszerű, videós szimulációval is könnyedén átélhető.

Ebben a világban persze minden más is ilyen egyszerűnek hat: a kémcsövekben tárolt, „simára kevert” spermium, mint a számolatlanul véghezvitt teremtéshez szükséges matéria, oda és annyiszor jut el, ahová és ahányszor igény van rá, a petesejt akár a páciens, akár a „természetes kiválasztódást” elősegítő asszisztens testében is megtermékenyülhet.

A látványos, változatos vizuális elemekkel dolgozó előadás, amely sok esetben inkább egy szórakoztató, színpompás slide show-ra emlékeztet, talán nem is a kielégítő válaszadást, hanem elsősorban az azonos problémakörbe tartozó kérdésfeltevést tekinti elsődleges feladatának.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp