Amikor Isten nevet vált – Váera hetiszakasz

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

A nevünk megváltoztatása régi eszköz arra, hogy jelezzük, egy új szakasz kezdődik életünkben. Csakúgy mint az Egyiptomból való kivonulás idején, az izraelita nép, a zsidó vallás és ennek megfelelően Isten ma is nagy változások előtt áll. (Semot/Kivonulás könyve 6:2-9:35)

Az Örökkévaló megismétli ígéretét, hogy kivezeti az izraelitákat Egyiptomból, de mivel Mózes legutolsó próbálkozása csak a terhek növekedéséhez vezetett, az izraeliták nem hisznek neki. Mózes ismét sikertelenül próbálja meggyőzni Istent, hogy mást válasszon a feladatra.

Mózes és Áron, Isten segítségével, varázslatos jelekkel és csapásokkal próbálja meggyőzni a Fáraót, hogy engedje el az izraelitákat. Először Áron botja kígyóvá változik, majd a Nílus vize vérré (első csapás), azonban ezeket az egyiptomi varázslók is megismétlik, így nem győzik meg a Fáraót. Ezt követően a Fáraó a csapások csúcspontján, mikor a népe szenved, megígéri, hogy elengedi az izraelitákat, azonban, amikor Mózes imájára a csapás elmúlik, meggondolja magát, és megkeményíti a szívét. Először békák lepik el Egyiptom földjét (második csapás), majd férgek (harmadik csapás), majd böglyök (negyedik csapás), majd dögvész pusztít az egyiptomi állatok között (ötödik csapás), majd fekélyek lepik el az egyiptomiakat és állataikat (hatodik csapás), majd jégeső veri le az egyiptomi termést (hetedik csapás).

A hetiszakaszunk erős szavakkal kezdődik: Azután beszélt az Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok az Örökkévaló (J-H-V-H)! Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak úgy jelentem meg, mint Mindenható, de azon a néven, hogy az Örökkévaló (J-H-V-H), nem voltam ismert előttük. Ezzel a mondattal csak az a baj, hogy nem igaz, hiszen Ábrahám még használja is a J-H-V-H nevet. Ezt persze a szövegmagyarázók is észrevették, és siettek leszögezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy az ősatyák és ősanyák ne ismerték volna ezt a nevét Istennek. Akkor viszont mit jelent?

A nevünk megváltoztatása régi eszköz arra, hogy jelezzük, egy új életszakaszba lépünk. Ábrámból és Szárájból Ábrahám és Szárá lesz, amikor Isten a kiválasztott nép ősévé választja őket. Házas nők a mai napig gyakran (és egyre gyakrabban férfiak is) felveszik a házastársuk vezetéknevét. Amikor pedig Ovádjá Joszef (z”l), a nemrégen elhunyt szfárádi főrabbi haldoklott, felvette a Chájim (élet) nevet, hogy az segítse a gyógyulásban.

Istennek ezt a nevét eddig is ismerte a zsidó nép, de nem használta. Akkor viszont mi változott? Az izraelita nép, a zsidó vallás és ennek megfelelően Isten is nagy változások előtt áll. A nép hamarosan kivonul Egyiptomból, szabad néppé lesz, és elfoglalja Kánaánt – Izrael földjét (remélem, nem lőttem le a poént senkinek). A zsidó vallás, amely eddig szórványosan elszórt parancsolatokból állt (Örökkévaló szolgálata, a körülmetélés parancsolata) hamarosan rendszerbe foglaltatik, és rengeteg új parancsolattal egészül ki: az immáron zsidókká lett nép megkapja a Tórát. A zsidó vallásnak mostantól új feladata van, hiszen egy nép életét kell szabályoznia, ráadásul nemsokára államalapító vallássá lesz, a Tóra ugyanis civil jogként is működik.

Ilyen mindent átalakító változás még egyszer lesz a zsidó nép életében, amikor a Második Szentélyt lerombolják, és nem épül helyette új. Az egyiptomi kivonulástól a Második Szentély pusztulásáig a zsidó vallás egy hol független, hol megszállás alatt álló nép áldozatokra épülő államvallása volt. A Szentély pusztulása után azonban hirtelen újra kell definiálnia magát. Bölcsek generációnak sora küzd meg a feladattal, amíg a változó időknek megfelelően újraépítik a zsidóságot és létrehozzák az utána évezredekig fennálló vallást, ami a szent szövegeken alapszik.

Természetesen a Szentély pusztulásakor a zsidóság mindennél nagyobb katasztrófának élte meg azt, és a mai napig gyásznap és böjt emlékezteti a vallásos zsidóságot erre a tragédiára. Ugyanakkor, ha más szemszögből tekintünk az eseményre, akkor láthatjuk, hogy ez volt a zsidóság túlélésének kulcsa. Ha nem történik meg az akkori „modern” elvárásoknak megfelelő átalakulás, akkor ma aligha lenne zsidóság. Hány maradt fenn az ókori, állatáldozatokra mint istenszolgálatra épülő vallások közül?

Nem nehéz amellett érvelni, hogy a modern kor hasonló kihívások elé állítja a zsidóságot. Az emancipáció, a szekularizáció, az asszimiláció, az ateizmus és a modern tudomány (akár a Bibliakutatás, akár a biológia) olyan kérdéseket tesznek fel a vallásnak, a rabbiknak és a bölcseknek, amelyekre korábban nem kellett választ adniuk, hiszen fel sem vetődhettek. A zsidóságnak rugalmasnak és változásokra képesnek kell maradnia, mert egyébként nincs esélye a túlélésre.

A tórai történetben annak jelzéséül, hogy új szakasz kezdődik Isten és a zsidók közös történelmében, Isten egy hagyományos eszközhöz fordul: nevet vált. Talán itt az ideje, hogy ismét új nevet keressünk Neki.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp