„Magyarnak lenni, igen” – Beszélgetés Esterházy Péterrel

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Esterházy Péter író volt a vendég Csáki Judit A mi országunk című beszélgetéssorozatának évzáró programján a Bálint Házban, ahol bő másfél óra alatt szó esett az első regényéről, és a színházi közegtől eljutottunk egészen az alkotói szobáig. Kiderült, kihez vitte el első kéziratát, milyen körülmények között dolgozik, és az is, miért nincsenek patronáltjai. Mindehhez sok nevetés járult, és a nézők még ajándékot is kaptak.

Csáki Judit azzal a vallomással nyitott, hogy nagyon izgul, Esterházy Péter meg mintha kicsit náthás lett volna. Színikritikus kérdezgette az írót, így adódott az első téma: a színház. „Felkérésekre néha írogatok színpadon előadható műveket, időnként beleszeretek a színházba. Mivel nagyon elégedett voltam az elkészült darabokkal, tudtam, hogy nem vagyok par excellence drámaíró. Alföldi Róbert és Radnóti Zsuzsa kértek fel még a Nemzetiben, valahogy Vidnyánszkyval megszakadtak a tárgyalások” – magyarázta, a közönség pedig „vette a lapot”. Zsótérral és Gothárral is szeretett dolgozni, mert megbízott bennük.

Esterházy Péter és Csáki Judit
Esterházy Péter és Csáki Judit

„Például az Én vagyok a te-ben halott íróként viselkedtem, nem szóltam bele, csak gyermekien, ámultan néztem például Molnár Piroska játékát. Ugyanakkor a magyar színjátszás módjának egészétől van egy kis idegenkedésem. Én a testek és a szöveg mint zene felől közelítenék, nem a lineáris szöveg felől, a hang, a mozgás és az intonáció érdekel. Arról már gimnazista koromban volt fogalmam, hogy más a szöveg, ha mondják, mint ha írják. Történetek elmesélése nem, a fogalmazások írása okozott problémát az iskolában, ezért jó tollú újságíró édesapámtól kértem segítséget.”

Innen kanyarodtunk a heti penzumhoz, azaz az Élet és Irodalomban írandó tárcákhoz, amelyek azért jelentenek komoly munkát, mert állandóan figyelni, keresni kell a megírandó témákat. „Hírlapíró csökevényként számomra Medgyesi Gusztáv a példakép, nála láttam, milyen folyamatos és nagy munka ez. Persze, aranybánya a mostani helyzet, annyi a botrány. Olyan jól, könnyen bírálható kormányunk van” – élcelődött ismét, de ahogy Esterházytól megszokhattuk, ennél erősebb bírálatra nem ragadtatta el magát.

Esterházy Péter
Esterházy Péter

Csak úgy, mint a Kádár-korszak, a mostani is egy nyelvi aranybánya – állapította meg Csáki Judit. „Kétségtelen, hogy vannak nyelvi ismétlődések a Kádár-érából, és helyenként a 17. század archaizáló kifejezései is visszaköszönnek, amely a hagyományt hivatott helyettesíteni. Túl lazán kezeljük a szavakat, pedig a szavakkal kezdődik minden.”

Az írói pálya kezdetéről megtudjuk, Esterházy Weöres Sándorhoz vitte el először írásait, ebben Hubay Miklós segítette. „Ezek se versek, se prózák nem voltak, mindenesetre Weöres kollegiálisan kezelte, azt mondta, micsoda fantasztikus mondatok, szinte egymás farkukba harapnak. Akkor ezt dicséretnek vettem, aztán rájöttem, nem biztos, hogy az volt.” Az öniróniát ismét nevetéssel díjazta az inkább középkorú közönség.

„Hozzád ment-e, vagy megy-e valaki szövegekkel?” – adódik a kérdés. „Menegettek, de nem sokra mentek” – így a válasz. „Nem vagyok jó ebben a műfajban. Sosem dolgoztam szerkesztőségben, nem tudom, hogyan kell egy kéziratról beszélni, így ha kapok valamit, azt gondolkodás és előcenzúra nélkül a Magvetőnek küldöm tovább” – mondja szerényen.

Fancsikó és Pinta
Fancsikó és Pinta

Esterházy munkamódszere 25-30 éve változatlan: 9-kor magára csukja szobája ajtaját, és golyóstollal vagy ceruzával kezd írni a füzetbe. Aztán tisztázáskor töltőtollra vált, majd valaki más gépeli be a számítógépbe. Telefont csak három után fogad. Elvileg. A cikkeket is ilyen módon készíti. Az asztalán toszkán hegyek és völgyek formájában papírok, csekkek, számlák minden mennyiségben, középen egy luk, s ott lapul a füzet. Összehasonlításképpen megtudjuk, hogy Nádas Péter asztalán összesen négy darab tárgy van. Esterházyén most éppen Mathias Enar új könyve hever, valamint egy Arany és egy Kosztolányi kötet, ezen kívül az Újszövetség és Márk evangéliumának egyik tiltott feldolgozása. „Tudom, itt inkább az Ószövetséget preferálják” – jegyzi meg, mire újra kitör a nevetés.

A Fancsikó és Pintát munkaidőben írta, amikor még egy irodában dolgozott matematikusként. Általában hamarabb végzett a feladattal, és utána titokban a regényét írta, ha szóltak hozzá, válaszolt is, így senkinek sem tűnt fel, csak akkor bukott le, amikor megjelent és ismertté vált. Csáki Judit kérdésére, hogy vajon jó-e most külföldön magyarnak lenni, azt válaszolta: „magyar kormánynak nem jó, de magyarnak lenni, igen.”

A nagy tapsot a karácsonyi meglepetés követte: Esterházy Péter a még készülő regényéből olvasott fel részleteket.

Share on facebook
Facebook
Share on twitter
Twitter
Share on tumblr
Tumblr
Share on email
Email
Share on whatsapp
WhatsApp