Itt a vége a családtörténetnek. Mivel érdemelték ki Jákob gyermekei, hogy együtt maradhassanak? (Berésit/Teremtés könyve 47:28-50:26)
Jákob nagyon idősen érkezik Egyiptomba, és hamarosan nagyon beteg lesz. A halálos ágyán megígérteti Józseffel, hogy nem fogja Egyiptomban eltemetni, hanem elviszi Kánaánba, a családi sírbarlangba. Ezután megáldja unokáit, József két fiát, majd a saját fiait is. Júda kapja az elsőszülött jogokat, aki negyedik a születési sorrendben. Apjuk, Jákob halála után a testvérek félnek, hogy József bosszút fog állni rajtuk, de ő megerősíti, amit már korábban mondott, hogy megbocsátott a bátyjainak. A hetiszakasz végén József is meghal, és ő is megígérteti a leszármazottaival, hogy nem fogják Egyiptomban eltemetni.
Ez a hetiszakasz zárja a Teremtés könyvét és zárja a család történetét is. Jövő héttől nem az ábrahámi család kalandjait olvassuk, hanem az izraelita nép történetét. Jákob összes leszármazottja a kiválasztott néphez tartozik. A korábbi testvérkonfliktusokat a Tórában az idősebbik testvér eltávolításával és az áldásból való kizárással oldották meg: Ismáel és Izsák, Ézsau és Jákob. Jákob az első, aki minden fiának (és két unokájának) személyre szabott áldást ad, és minden fiát „a családban tartja”.
Pedig voltak itt is bőven konfliktusok. Három fiú is elveszíti az elsőszülöttséget: Reuben, mert minden valószínűség szerint az apja ágyasával hált, Simeon és Lévi pedig a Dina megerőszakolását követő vérfürdő miatt. Józsefet testvérei meg akarják ölni, majd végül eladják rabszolgának.
Miért van az, hogy mégis ezek az első olyan testvéri kapcsolatok, ahol a felek megbékélnek egymással, nem pedig örökre szétválnak az útjaik?
Erre természetesen különböző magyarázatok léteznek. Az egyik okot a testvérek jellemfejlődésében kereshetjük. Jákob örökké gyászolta Józsefet, miután fiai azt hazudták neki, hogy József meghalt: Fiai és leányai mind vigasztalni igyekeztek, de nem akart vigasztalódni. Jákob sosem engedte, hogy a fiai elfeledkezzenek a tettük következményéről, szemben az apjával, Izsákkal és nagyapjával, Ábrahámmal, akik a „szőnyeg alá söpörték” a testvérek közötti konfliktust. Ennek hatására változtak a testvérek. A jellemfejlődést leginkább Júdán láthatjuk, aki szembeszállt Józseffel és kiállt Benjámin mellett. A testvérek tehát szembesítve voltak a tetteik következményével, ezért tudtak változni, és ez vezethetett oda, hogy József meg tudott bocsátani nekik és a testvérek ismét egyesülhettek.
Egy másik magyarázat teljesen más szempontból közelíti meg a történetet. Jákob a két unokáját, József fiait, azzal az áldással áldja meg, amelyet a zsidó apák is mondanak a fiaiknak minden péntek este. Vajon miért éppen ezt az áldást választotta a hagyomány? Az egyik magyarázat szerint azért, mert József gyerekei az első zsidó gyerekek, akik nem Izrael földjén születtek. Jákob gyerekei az első diaszpórában élő zsidók, noha természetesen e kifejezés használata erősen anakronisztikus (mind a diaszpóráé, mind a zsidóké). Az azonban mindenképpen igaz, hogy Jákob leszármazottai egy idegen kultúra, vallás és nép között éltek kisebbségben. Ráadásul ez a nép József halála után egyre ellenségesebb lett az izraelitákkal szemben. Ilyen közegben pedig közelebb kerülnek egymáshoz a családtagok.
Jákob tudta az Örökkévalótól, hogy a leszármazottai, az izraeliták hosszú ideig Egyiptomban fognak maradni és hogy Ábrahámnak már azt is megjövendölte az Örökkévaló, hogy ott elnyomásban fognak élni. Éppen ezért volt olyan fontos Jákobnak, hogy a gyermekei békében éljenek egymással: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái!
Kisebbségi létben mindennél fontosabb, hogy össze tudjunk fogni és együtt tudjunk lenni.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
