A személyből kell kiindulni

Hogyan lehet csökkenteni az előítéleteket a gyerekek körében? A Zachor Alapítvány képzési programja tanároknak szól, és azt hangsúlyozza, hogy a jelenből kiindulva, valamint személyes történeteken keresztül lehet ebben eredményeket elérni. Interjú Szőnyi Andreával, a Zachor Alapítvány vezetőjével.

Szőnyi Andrea
Szőnyi Andrea

Az előítéletek nehezen mozdulnak, még nehezebben építhetők le. Milyen eszközöket adnak a tanárok kezébe ahhoz, hogy megbirkózzanak ezzel a feladattal?

Szőnyi Andrea: Fontos, hogy újszerűen közelítsük meg ezt a problémát ahhoz, hogy a tanárok bármilyen eredményt el tudjanak érni. A gondolkodásmódot kell fejleszteni és nem tényanyagokat ismételtetni. Ezért azt kínáljuk nekik, hogy az antiszemitizmusról és az előítéletekről ne madártávlatból és ne történeti szempontból beszéljenek, hanem úgy, hogy az releváns legyen a gyerek számára. A problémákat a mához kell kötni. Mindenkit ért már sérelem, kirekesztés, ehhez könnyen lehet kapcsolódni. Semmiképpen nem szabad relativizálni a történelmi eseményeket, és fontos, hogy a tanárok megismerkedjenek az előítéletek és sztereotípiák kialalkulásának körülményeivel, a szociálpszichológiai háttérrel. Ha azonban a tanár nem teszi kézzel foghatóvá a gyerekek számára ezeket a kérdéseket, akkor legjobb esetben is csak megtanulják a leckét, ám előítéleteik nem csökkennek. Képzéseink alapját az amszterdami Anne Frank Házzal együttműködésben készült, az antiszemitizmussal és előítéletekkel foglalkozó munkafüzet-sorozat, valamint a Soá Alapítvány videóinterjúiból készült multimédiás tananyagok alkotják. Olyan tanananyagokat készítünk és ajánlunk, amelyekben a történetiség mellett a ma eseményeinek fontos szerepük van: például a romagyilkosságok sajtó-visszhangjának, a Csatáry-ügynek, a magyar-izraeli focimeccsen történt zsidózásnak.

Hogyan fogadták a tanárok ezt a megközelítést?

Sz.A.: Nagyon érdekes, hogy amikor megkérdeztük őket, hogyan dolgoznák fel az előítéletek témáját, akkor többnyire mindenki besétált a kronologikus megközelítés utcájába. És persze ez is létező, lehetséges megközelítés. Amikor felvetettük azt a lehetőséget, hogy újságcikkek, aktuális témák kapcsán beszéljenek az előítéletekről, akkor amellett, hogy a kollégák örültek az újszerű nézőpontnak, meg is ijedtek attól, lehet-e iskolai tanórán a romagyilkosságokról beszélni. Természetesen nem adunk és nem is adhatunk kész recepteket. Gondolkodásmódról, megközelítésekről van szó a képzéseken, a hallottakat kinek-kinek saját pedagógiai kontextusához kell igazítania.

Honnan jönnek tanárok a képzéseikre?

Sz.A.: Az ország különböző pontjairól, például Szegedről, Pécsről, Hajdúböszörményből, Budapestről, Kétegyházáról, Debrecenből, Pápáról, még a határon túlról, Erdélyből is. Nagyjából tizenöt-húsz fővel dolgozunk egy-egy tanfolyamon, és ezek jó része új érdeklődő. Fontos, hogy ne csak azok a kollégák vegyenek részt a képzéseinken, akik minden témába vágó képzést elvégeznek, hanem új embereket is be tudjunk vonni a munkába. Terjed is a hírünk, akik már dolgoztak velünk, kollégáiknak is ajánlják programjainkat. Ez azért is fontos, mert sokszor panaszkodnak arra a tanárok, hogy nincs a környezetükben olyan személy, akikkel szakmai beszélgetéseket tudnak folytatni ezekről a kérdésekről, egyedül maradnak a problémaikkal. Ha egy-egy iskolából, vagy városból többen bekapcsolódnak a munkánkba, könnyebb a szakmai együttgondolkodás.

Milyen óra keretében beszélnek a tanárok az előítéletekről?

Sz.A.: Osztályfőnöki órán feltétlenül előkerül, de jönnek hozzánk történelem-, matematika, idegennyelv- és magyartanárok illetve etikát oktatók, kollégiumvezetők, ők a szakóráikon beszélgetnek a gyerekekkel.

Mit mondanak, miért jönnek el ezekre a képzésekre? Vidéken gyakorlatilag nincs zsidóság, a cigánysággal kapcsolatos problémák miatt érzik súlyosnak a helyzetet?

Sz.A.: Arra panaszkodnak, hogy nagyon előítéletesek a gyerekek. Általában minden kisebbséggel szemben. Úgyis lehet valaki antiszemita, hogy soha életében nem találkozott zsidóval. Sokszor a tanárok kollégáik érdektelenségéről számolnak be, vagy arról, hogy a tantestületen belül is erős az előítéletesség. Sokszor nyíltan, máskor szinte tudattalanul. Ami persze nem könnyíti meg azt, hogy előítélet-mentes, nyitott és elfogadó gyerekeket neveljünk. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy sok esetben az igazgatók, intézményvezetők nagyon támogatóak, ők ajánlják a pedagógusok figyelmébe a tanfolyamainkat.

Milyen visszajelzések érkeznek a tanfolyam hatékonyságával kapcsolatban?

Sz.A.: Korábbi évek képzései nyomán tudjuk, hogy a kollégák használják a tőlünk kapott tananyagokat. Egyébként a képzések után közvetlenül és később is megkérdezzük tőlük kérdőív segítségével, hogy mennyire tartják használhatónak a tőlünk tanultakat.

Mennyi idejük van a gyerekeknek ezekre az „extra” témákra az iskolában?

Sz.A.: Tapasztalataink szerint két-három tanórán tudnak ezzel foglalkozni, annyira feszített a tanrend. Ez nagyon nagy felelősség a számunkra is, mert van olyan gyerek, aki csak ebben a három órában hall ezekről a kérdésekről. Nyilvánvalóan nem mindegy, hogy mit. Persze vannak kivételek is. Egy korábbi programunkban egy szegedi rajztanár például hat héten keresztül foglalkozott az előítéletekkel, holokauszttal, emlékezettel, társadalmi konfliktusokkal. Nagyon kreatívak tudnak lenni a tanárok, ha valamit fontosnak tartanak.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp