Következik: 

Kiszlév 13, 5779 · 2018. november 20, kedd

Underground és illegalitás – Dokumentumfilmek a ZSIFIN

Archív felvételek és vallomások az izraeli titkosszolgálatról, az első női rabbi története, Art Spiegelman munkássága, palesztin homoszexuális sors a mai Izraelben: a Zsidó Filmfesztivál a dokumentumfilmek terén sem okozott csalódást.

A műfaj legjobban várt alkotása kétségtelenül az egy évvel korábban készített The Gatekeepers c. film volt, amely a Sin Bet izraeli titkosszolgálat hat korábbi vezetőjének visszaemlékezéseiből, valamint archív felvételekből épül fel. A téma mindig aktuális: a dokumentumfilm ugyanúgy szól Izrael sajátos, Közel-Keleten betöltött szerepéről, mint az ún. palesztin-kérdésről és a terrorelhárítás rendkívül fontos, ám sok esetben vitatható tevékenységéről, annak bevett módszereiről.

The Gatekeepers
The Gatekeepers

 

A legmegdöbbentőbb talán nem is a múlt, az ismert történelmi események felidézése, hanem az az egyszerre tárgyilagos és legtöbbször őszinte hang, amellyel az egykori “kapuőrzők” mindezt elbeszélik, kommentálják. Szinte egy emberként vallják, miszerint “katonai eszközökkel nem lehet békét teremteni”, s hogy mindeddig egyetlen izraeli miniszterelnök számára sem volt igazán lényeges, hogyan, milyen körülmények között élnek azok, akikkel szemben a béke megteremtése és fenntartása lenne az elsődleges cél. S hogy a terrorelhárításban “nem létezik illegális parancs”, ahogyan erkölcs és stratégia sem, csupán taktika, hiszen a hatalmi érdek legtöbbször felülírja az egyénit, az egyedit. Márpedig ez utóbbi számbavétele elengedhetetlen lenne ahhoz, hogy ne kelljen kimondaniuk: “kegyetlenekké váltunk a megszállottakkal”. Ezzel kapcsolatos kétségeikről, személyes élményeikről számolnak be ebben a különleges dokumentumfilmben, melyben számos esetben kritikával szemlélik nem csupán Izrael, hanem saját titkosszolgálati tevékenységüket is.

Groó Diana filmjét, a Reginát korábban már láthatták az érdeklődők: a rendező ebben a munkájában arra vállalkozott, hogy részben a műfaj nyújtotta lehetőségekre, részben saját kreativitására támaszkodva, archív felvételek, visszaemlékezések és egyéb kordokumentum alapján rekonstruálja Regina Jonas, az első női rabbi életét.

Regina Jonas
Regina Jonas

Az utókornak erről a kivételes személyiségről csupán egyetlen ismert fényképe maradt fenn. Ez a kép viszont a filmvásznon többször is megjelenik, a hosszú kabátba burkolózó, kezében talán épp imakönyvet tartó alak mintegy alátámasztja a köréje épített történetet. Így lehet, hogy bár a Regina dokumentumfilm, mégis, a nézőnek sokszor támad az az érzése, mintha a valós események, tények (pl. a Berlin szegénynegyedében élő kelet-európai ortodoxia életkörülményei, vagy Németország későbbi fasizálódásának nyomon követhető epizódjai) felvonultatása helyett sokkal inkább egy jól felépített fikciót, azaz már-már játékfilmet látna. És ez részben azzal is magyarázható, hogy e tudós nő életútját, éppen a történelmi források töredezettsége, esetlegessége miatt, a fantázia segítsége nélkül aligha lehetett volna ilyen líraian megragadni. Különösen, hogy a rendező, szándékai szerint is elsősorban az emberre, és nem a lassanként eluralkodó káoszra, a világégésre koncentrált: a holokauszt borzalmai helyett az irigylésre méltó emberi kiállás és az elhivatottság érdekelte. A műfaji határ tulajdonképpeni átlépésével viszont a rendelkezésre álló korabeli archív anyagból a legkevésbé sem statikus életrajz, hanem egy minden szempontból jól megkomponált, élő alkotás született, amely egyúttal méltó tisztelgés is az 1944-ben Auschwitzban fiatalon elhunyt, modern szemléletet valló berlini rabbinő előtt.

A Láthatatlan férfiak a palesztin homoszexuálisok jelenkori, súlyos problémáját tárgyalja. Louie, Abdu és Faris családja nem fogadja el másságukat, ezért mindhárman arra kényszerülnek, hogy elmeneküljenek otthonukból. Legfőbb céljuk, hogy eljussanak a tekintélyes lélekszámú meleg közösséggel rendelkező Tel-Avivba, ahol azonban szintén bujkálniuk kell, elsősorban a hatóságok, illetve az őket üldöző családtagjaik elől. Izraelben ráadásul nem létezik olyan kategória, amelynek alapján menekültként befogadhatóak lennének, ezért az egyetlen lehetőség számukra az, ha külföldön kezdenek új életet.

Láthatatlan férfiak
Láthatatlan férfiak

A film, miközben mindvégig nyomon követi a főszereplők hétköznapjait, igyekszik azokat a fontos kérdéseket is feltenni, melyek a történet alapján a nézőben is felmerülhetnek. E fiatal férfiak mindannyian arabok lakta területekről származnak, egy olyan kultúrából, ahol a homoszexualitás halálos bűnnek számít. Ám nem véletlen az sem, hogy kezdetben azt gondolják, egy olyan városban, ahol többé-kevésbé elfogadott a másság, ahol évente felvonulásokat rendeznek, ők is élhetnének. Hogy ennek lehetetlensége összefügg-e a máig megoldatlan palesztin-kérdéssel, több mint valószínű, még ha ezt a filmben konkrétan nem is mondják ki. Az azonban tény, hogy a nemi identitásuk révén, akaratuk ellenére részben politikai üldözöttekké, részben társadalmon kívülivé váló emberek súlyos problémái jelenleg is megoldásra várnak.

Art Spiegelman egyszer azt nyilatkozta, nem akar a képregény Elie Wiesel-je lenni. S bár világhírre mégis az édesapja második világháborús megpróbáltatásait feldolgozó Maus c. életrajzi könyve miatt tett szert, kétségtelenül nem lehet, és főleg nem is szabad őt kizárólag egyetlen mű alapján megítélni. Munkássága azért is fontos, mert olyan új színt hozott a képregényes műfajba, ami korábban ismeretlen volt. Alkotásaival, melyeket jórészt az underground ihletett, lassanként a nagyközönséggel is sikerült elfogadtatnia azt a stílust, mely ezáltal nem csak sikeressé, hanem kvázi „legálissá” is válhatott.  

Art Spiegelman: Maus
Art Spiegelman: Maus

A Spiegelman művészete c. életrajzi film mindebből kiindulva elsősorban azt mutatja be, hogyan lett a lengyel bevándorlók gyermekéből – aki a hatvanas években úgy falta a népszerű folytatásos képregényt, a MAD-et, mint a cukrot – a műfaj máig ható úttörője, vagy ahogy ő nevezi saját magát a “Posztmodern Papa”.

The Gatekeepers – A Sin Bet titkai

szines, feliratos, izraeli-francia-német-belga dokumentumfilm, 95 perc, 2012

Rendező: Dror Moreh
Operatőr: Avner Shahaf
Producer: Estelle Fialon, Dror Moreh
Vágó: Oron Adar

Szereplők: Ami Ayalon, Avi Dichter, Yuval Diskin, Carmi Gillon,Yaakov Peri, Avraham Shalom

Regina

fekete-fehér, magyar dokumentumfilm, 63 perc, 2013

Rendező: Groó Diana
Forgatókönyvíró: Groó Diana
Producer: George Weisz, Angelusz Iván, Groó Diana, Gideon Wittenberg
Társproducer: Berkes Júlia, Michael Truckenbrodt, Nimrod Shanit
Vágó: Mógor Ági
Hang: Bőhm Dániel

Láthatatlan férfiak (The Invisible men)

színes, feliratos, dokumentumfilm, izraeli- holland-palesztin, 68 perc, 2012

Rendező: Yariv Mozer
Forgatókönyv: Yariv Mozer, Adam Rosner
Producer: Gertjan Langeland, Hila Aviran, Sander Verdonk
Zene: Wouter van Bemmel

Szereplők:Louie, Abdu, Faris

Spiegelman művészete (The art of Spiegelman)

színes, feliratos, amerikai dokumentumfilm, 43 perc, 2009.

Írta és rendezte: Clara Kuperberg, Joelle Oosterlinck

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp
Kibic

FREE
VIEW