Ismerős az érzés, amikor valaki más jobban tudja, hogy mi mit érzünk? És amikor mi vagyunk biztosak abban, hogy a másik mire készül? (Berésit/Teremtés könyve 32:4 – 36:43)
Jákob, népes családjával és a vagyonával visszaindul a szülőföldjére, azonban attól fél, hogyha újra találkozik testvérével, Ézsauval, akkor bátyja betartja korábbi esküjét és megöli őt. Mikor Jákob közel jár már az otthonához, azt a hírt kapja, hogy Ézsau négyszáz férfival jön a köszöntésére. Jákob imával, diplomáciával (ajándékokkal) várja a másnapi találkozást, de felkészül egy esetleges háborúra is.
Éjszaka Isten angyalával birkózik, aki hajnalban, hogy szabaduljon Jákob szorításából, újra megáldja a férfit, és az Izrael nevet adja neki. Másnap, Jákob meglepetésére, a találkozás békében zajlik, Ézsau örömmel fogadja rég nem látott öccsét. Ezután ismét elválnak útjaik, és egymás mellett telepednek le.
Miután letelepedett, Jákob lányába, Dinába beleszeret egy helyi törzs vezetőjének a fia, és megerőszakolja őt. Ezután Jákobtól megkéri a lány kezét. Jákob habozik, azonban a fiai válaszolnak helyette. A házasság feltételéül szabják, hogy a város férfi lakói metéltessék körül magukat. A férfiak ebbe bele is egyeznek. Azonban a testvérek valójában bosszút akarnak állni húguk megbecstelenítéséért, ezért a lábadozás ideje alatt lemészárolják a férfiakat.
A hetiszakasz végén megszületik Benjámin, Ráhel második fia, ám Ráhel nem éli túl a szülést. Ebben a részben hal meg Izsák is.
Testvérkapcsolatok és családi viszonyok – ez a hetiszakasz bővelkedik a kínos kérdésekben, amelyeket nem lehet megválaszolatlanul hagyni. Az Ézsau és a Jákob közötti viszony, amelyből a konfliktusokkal terhelt múlt után kölcsönös udvariaskodás és békés egymás mellett élés marad ellentétben áll a Jákob gyerekei közti kapcsolattal, ahol Lévi és Simon véres és kegyetlen bosszút állnak a húgukért.
A zsidó szövegmagyarázó hagyományban van olyan tendencia, amely az ősatyák összes cselekedetét megpróbálja jó fényben feltüntetni és mindenki mást pedig rossznak beállítani. Ez történik például Lévi és Simon tette esetében, illetve azoknál a bölcseknél, akik a szöveget úgy értelmezik, hogy Ézsau és Jákob találkozásakor Ézsau nem megcsókolta a testvérét üdvözlésként, hanem a nyakába harapott.
Azonban sokat tanulhatunk abból is, ha másként tekintünk a szövegre. A Tóra számára nagyon fontos volt, hogy a bemutatott család ne legyen tökéletes. Őseink családja nem szentekből állt, sőt talán még a szokásos családnál is több problémával küzdött. Miért fontos, hogy a Tóra ezt újra és újra hangsúlyozza? Talán azért, mert a problémákból és azoknak a kezeléséből sokkal többet tudunk a valós életben tanulni, mint egy tökéletes család mesébe illő történetéből.
Mikor Jákob meghallja, hogy Ézsau közeledik, rögtön a legrosszabbra gondol. A Tóra ezt írja: Jákobot ekkor nagy félelem és szorongás fogta el. A kommentátorokban felmerül a kérdés: miért kellett kétféleképpen említeni, hogy Jákob fél? A magyarázat szerint Jákob két dologtól félt: nehogy Ézsau megölje őt és nehogy ő megölje Ézsaut.
Való igaz, hogy mielőtt Jákob elszökött, Ézsau haragjában megesküdött, hogy megöli. A hagyomány szerint ez huszonkét éve volt, és Jákob azóta sokat változott. Sokunkhoz hasonlóan, Jákob is könnyedén elfogadja azt, hogy ő maga más lett, ám sokkal nehezebb a számára azt átlátni, hogy a többiek is változtak, és nem lehet őket és az ő szándékaikat a múlt tettei alapján megítélni. Megfelelő kommunikáció hiányában nem tudjuk megérteni a másik ember intencióit. Erre példa a hetiszakaszban történtek alábbi, modern átírása (angolul): http://www.jewcy.com/arts-and-culture/seir_cafe
Mikor Schem megerőszakolja, majd feleségül kéri Jákob lányát, az apa nem beszél a fiaival, időt próbál nyerni, hogy a diplomáciai problémára megoldást találjon. A fiai ekkor kamaszok vagy a húszas éveik elején járnak, és úgy értelmezik apjuk szótlanságát, hogy feleségül adná lányát az erőszakolóhoz. Ezért saját, kegyetlen tervet eszelnek ki, amit viszont nem osztanak meg apjukkal. A mészárlás után Jákob elmondhatatlanul mérges a fiaira, akik szintén dühösek az apjukra: Hát szabad úgy bánni a mi húgunkkal, mint valami paráznával?!
Jákob családja egy olyan család, ahol mindenki mindent jobban tud, azt is, hogy a másik mit gondol, mit tervez. Éppen ezért senki sem érzi szükségét, hogy a többiekkel beszélgessen, együtt tervezzen és odafigyeljen a másikra. A hetiszakaszban történtek azt mutatják, hogy hiába jók az intencióink és szeretnénk a másiknak (és persze magunknak) jót – ha nem osztjuk ezt meg egymással, akkor annak akár szörnyű következményei is lehetnek.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
