Következik: 

Kiszlév 13, 5779 · 2018. november 20, kedd

Messiásra váró bábuk – Anna Margit kiállítás

Madarak, angyalok, boszorkányok, ördögök. Magányos figurák, nőalakok, rengeteg önarckép és megint bábuk. Groteszk, szürreális, expresszív világ. Száz éve született Anna Margit, ez alkalomból látható a kiállítása a Magyar Zsidó Múzeumban december 7-ig.

Anna Margit (született Sicherman Margit, a vezetéknevét később Sólyomra magyarosította) azon magyar festők egyike, akit egyedi és eredeti stílusa miatt hamar elismertek. Száz éve, 1913-ban született, erre emlékezvén rendezett kiállítást a festőművész alkotásaiból a Magyar Zsidó Múzeum, ahol két korábbi tárlaton már láthatta a közönség a képeit. December 7-ig a korai és a II. világháborút követő évtizedeinek alkotásai is megtekinthetőek, amelyek közül számosat fia, Péter Vldaimir adott kölcsön a múzeumnak. Anna Margit festményei, grafikái magán hordozzák a társadalmi és egyéni tragédiákat, így például a szintén festőművész férje, Ámos Imre munkaszolgálatos éveinek, majd 1944-es halálának nyomait.

Anna Margit
Anna Margit

A szakirodalom szerint alkotásait az általa kialakított „szürreális síkon mozgó naiv művészet és a népművészet elemeit felhasználó egyéni stílus” jellemzi. Az alapokra a főiskoláról eltávolított Vaszary János iskolájában tehetett szert, ott tanulta a festészetet. Az OMIKE (Országos Magyar Izraelita Kulturális Egyesület) rajziskolájában ismerkedett meg pályatársával, későbbi férjével, Ámos Imrével, akivel a munkában és az életben is elválaszthatatlanokká váltak. A ’40-es évektől, amikor férjét egyre gyakrabban kötelezték munkaszolgálatra, Anna Margit festményein a magány, az elhagyatottság lett úrrá, emberi alakjai 1946 utáni műveiben még inkább bábbá váltak.

Híres bábui groteszkek, csupán fejből, kézből és felsőtestből állnak. Megváltóként, özvegyként, halászként vagy éppen önarcképeken ábrázolja őket. Temperával és olajjal festett, olajképein már harsányak a színek, a figurák szinte gyerekrajzszerűek. Munkái olyan témaköröket járnak körbe, mint szabadság, halál, szerelem, magány, félelem, isten, zsidóság. Ez utóbbi eleinte rejtve, majd a ’70-es évektől már teljesen nyíltan ott van képein, Dávid csillagok, rabbik, héber (fel)iratok formájában. Ezekben az évtizedekben a festményekbe ragasztott giccstárgyak, fotók és a rikító színek is megjelentek nála. A háború, a halál, az özvegység és a zsidóság tragédiáját ironikus, groteszk módon ábrázolta.

Tépett szárnyú angyal
Tépett szárnyú angyal

Az első terem festményei még sötét tónusúak, nőalakok váltják egymást, táncosként, bohócként, prostituáltként, angyalként. Elmosódott arcélű, szomorú nők, kék, barna és szürke színnel. A beteg lelkek kertje című kép mintha egy bolondok házát ábrázolna, amelynek eldugott sarkában egy hegedűs nevet a „lakókon”, rajtunk. Irónia és önirónia magas fokon. A bilincs című olajfestményen babaarcú lány áll szomorúan, keze össze van láncolva egy madár lábával. Nem csak a riadt szem, a szabadságvágy és az elhagyatottság is közös bennük. Mindez a hasonló tematikájú Magány című képben teljesedik ki: fekete hajú, síró lány előtt madártetem fekszik.

A második teremben vidámabb színű önarcképek találhatók, a harmadikban kaptak helyet a konkrét zsidó, illetve bibliai témájú képek. Az ördög hegedűse nagy kedvencem: egy játékos cica adja a festmény lüktetését, no meg a rikító színek, a csicsás ruhát viselő Paganini öve „odaragasztott” csipke, hajában pedig művirág díszeleg. Egy 1976-os önarcképén a figurának nincs feje: egy nyitott hordó tetején ülő holló les befelé, a lukba. Az alkotó pihen és a Be van fejezve a nagy mű című festmények szintén ironikusak: a világ teremtője a zsidó ima kellékeit viselve, csukott szemmel pihen, egy angyal őrzi az álmát, miközben mellette az Ádámot, Évát, az almafát és a kígyót magába foglaló földgömb egy halálfejen áll.

Az alkotó pihen
Az alkotó pihen

A negyedik terembe a holokauszttal kapcsolatos művek kerültek. Scharf Móricot, a tiszaeszlári vérvád tanúját ábrázolja egy 1973-as alkotás: a fiú mellett vérrel teli edény és egy konyhakés, utalva áldozati szerepre is. Anna Margit festett képet a Kristályéjszakáról, amelynek 75. évfordulója idén november 9-én volt.

A legaktuálisabbnak az Elkésett Messiás című, 1985-ös festményt tartom: a Duna parton cipők sorakoznak, egy magyar-zászlós hajó úszik balról, s újabb cipőket hoz…

Elkésett messiás
Elkésett messiás

Anna Margit festőművész egy Bács-Kiskun megyei faluban született, zsidó családban. 1930 körül Budapestre ment a Vaszary János vezette Új Művészeti Iskolába. Érdemes és kiváló művész volt. A Kassák Lajos vezette Európai Iskola megszűnése után, 1948-tól jó ideig nem kapott önálló kiállítási lehetőséget. A tiltott kategóriába tartozott, 1948 és 1953 között nem is alkotott. Szerette Csontváryt, Gulácsyt, Derkovitsot, Chagallt és Picassót. Chagall-lal találkozott is az 1937-es párizsi világkiállításon. A nyarakat gyakran töltötte férjével Szentendrén, barátaik társaságában. Nem véletlen, hogy a városban nyílt meg a házaspár múzeuma 1984-ben.

Csillagpor – száz éve született Anna Margit

A kiállítás december 7-ig látogatható a Zsidó Múzeumban. November 24-én 11 órától és december 3-án 15.30-tól Gábor Anna kurátor tart tárlatvezetést.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp
Kibic

FREE
VIEW