Következik: 

Kiszlév 13, 5779 · 2018. november 20, kedd

„Ez nem holokauszt film”– interjú Groó Diana filmrendezővel

Regina Jonas a világ első rabbinője volt, 42 évet élt. Hatalmas küzdelem árán vállalt a hitleri Németországban vallási szerepet, a legnagyobb reménytelenségben is az életre bátorította az embereket. E rendkívüli nőről csupán egyetlen fénykép maradt fenn, életéről Groó Diana készített kísérleti, kreatív dokumentumfilmet. 

Hogyan találtál rá Regina Jonas történetére?

Groó Diana: Egy frankfurti rabbinő írt róla egy életrajzi könyvet, ő ajánlotta a figyelmembe az első játékfilmem, a Csoda Krakkóban amszterdami bemutatóján. Akkor megcsömörlöttem a zsidó témáktól, de később eszembe jutott a könyv, elolvastam, és úgy éreztem, hogy ez a történet filmre kívánkozik.

Miért fontos szerinted, hogy megismerjék az emberek ezt a filmet?

GD: Ez nem egy holokauszt film, hanem egy rendkívüli ember története, aki a világ első rabbinője volt, és csupán 42 évet élt. Regina Jonas világszemlélete, embersége, szociális érzékenysége és bátorsága erőt és reményt adott egy olyan történelmi korszakban, amikor egyértelmű volt, hogy nincs tovább, mégis volt ereje az élet értelméről és a jövőről beszélni. Nagyon érdekes, hogy a theresienstadti utolsó prédikációjában sem a halálról beszélt, hanem a legnagyobb reménytelenségben is az életre bátorította az embereket. Én csodálom ezt a bátorságot, és úgy érzem, tudnia kell a világnak arról, hogy valaha élt egy ilyen ember.

Groó Diana
Groó Diana

A film egy kísérleti dokumentumfilm. Hogyan született az a nagyon gazdag képi világ, amely a film egyik legfőbb jellegzetessége?

GD: Nem volt más választásom. Az egy dolog, hogy beleszerettem a történetbe, de valahogy vizuálisan is meg kellett valósítani. Egyetlen fotó maradt csak fenn Regina Jonasról, amely rabbivá avatásakor készült 1935-ben, és azok a túlélők és szemtanúk sem élnek már, akik valaha interjúban nyilatkoztak róla. Nem volt kedvem egy olyan dokumentumfilmet csinálni, ahol beszélő fejeket látunk, akik arról vitatkoznak, lehet-e egy nő rabbi. Én Regina Jonas életét akartam rekonstruálni archív felvételekből, fotókból úgy, hogy csupán egy fényképen van rajta. Ennek ellenére azt az érzést akartam kelteni, hogy Regina Jonas ott van a vásznon. Körülbelül öt-hét évig tartott a kutatás, és közben alakult ki a film végleges formája.

Teljesen egyedül dolgoztál vagy voltak segítőid a filmkészítés során?

GD: Borzasztó magányos munkafolyamat volt, de volt egy hűséges jobb kezem, Mógor Ági vágó, akivel aztán leültünk és katalogizáltuk a rengeteg órányi kordokumentumot, aztán megkerestük azokat a jeleneteket, amelyek beleillettek a mi történetünkbe. Valójában a munka folyamata során rajzolódott ki, hogyan lehet megvalósítani ezt a játékfilmszerű dokumentumfilmet, amelyben nincs benne a főszereplő, de mégis.

Nőalkotóként egy emblematikus nőről készítettél filmet, ez véletlen?

GD: Azt hiszem nem véletlen, hogy nőként találok rá erre a témára. Érdekes, hogy Regina Jonas történetét eddig még nem dolgozták fel, a könyvet pedig, ami született róla egy rabbinő írta. Biztos, hogy kell egyfajta érzékenység vagy valamiféle közös hullámhossz ahhoz, hogy valaki belekezdjen ebbe a történetbe. És lehet, hogy az egy kimondatlan párhuzam, hogy a rabbiság egy maszkulin vezetői posztot jelent, lehet, hogy pszichésen ehhez hasonló rendezőnek lenni. De én is pont azt gondolom, amit ő, hogy nem az a fontos milyen nemű valaki, hanem az, hogyan képviseli az ügyet.

Regina Jonas
Regina Jonas

Milyen támogatások útján valósult meg a film?

GD: Sok külföldi alapítvány segítette a munkát, Magyarországon elvileg 2010-ben nyertünk támogatást még az egykori Magyar Mozgókép Közalapítványtól, de annak megszűnése miatt ebből egy fillért sem kaptunk. Nehéz helyzetbe kerültünk, mert a német és izraeli partnereink hazai tőke nélkül lemondtak rólunk. Nagy szerencsénk volt, hogy a produkciót George Weisz felkarolta londoni alapítványával, nélküle nem valósult volna meg ez a mozi. Annak meg végképp örültünk, hogy a lánya, Rachel Weisz elvállalta az angol verzióban Regina Jonas szinkronizálását, (magyarul Fullajtár Andreát hallhatjuk). Az angol változat premierje a Londoni Zsidó Filmfesztiválon lesz november 6-án (az interjú november 1-én készült – Cz.D.), éppen egybeesik a budapesti Zsidó Filmfesztivállal és a Verzió Filmfesztivállal, ahol a film magyar verzióját vetítik majd.

A magyarországi bemutató után többek között Berlinben, Krakkóban és Jeruzsálemben is bemutattátok a filmet, a következő állomás pedig London. Milyennek találod a fogadtatást?

GD: Eddig csak pozitív visszajelzést kaptam, lehet, hogy nagyon optimista vagyok, de azt hiszem, ilyen típusú filmmel még nem nagyon találkoztak a nézők. De annak örülök a legjobban, hogy ez nemcsak a zsidóságra van nagy hatással. Például Iványi Gábor metodista lelkésznek annyira tetszett a film, hogy nemcsak a közösségében vetítette le, hanem egy ökomenikus megemlékezés keretében táblát emelt Regina Jonasnak, méghozzá úgy, hogy meghívta Kelemen Kati rabbit, akivel együtt mondtak kaddisht. Ez volt a legnagyobb elismerés. Ezután a jeruzsálemi filmfesztivál díja már csak hab volt a tortán, és az is, hogy a Yad Vashem bekérte az archívumába a filmet.

 

A film trailere itt látható

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp
Kibic

FREE
VIEW