Következik: 

Kiszlév 13, 5779 · 2018. november 20, kedd

A Kibic Szövetség elnökének beköszöntője

Legyen már egy kicsit kellemes így együtt is, csináljunk végre valamit egymás társaságában is, amit élvezünk! Ezt a kérést, parancsot, felszólítást próbálja a Kibic mától erősíteni. Itt a példa, hogy igenis van olyan dolog, amit tud együtt csinálni sport- és kulturális szervezet, ifjúsági- és vallási közösség, reform és neológ, ortodox és ateista, ballábas és kékszemű zsidó is!

Általános elvárás, hogy ott, ahol megjelenek, és ne adj Isten beszédet is mondok, valami humoros, könnyed, de mégis tartalmas — egyszóval olyan mint én — dolog történjen vagy történet hangozzon el. Talán többen is tudjátok, hogy hivatásos tisztséghalmozó lettem az utóbbi években a zsidó közösségben, és rengeteg dolgot csinálok egyszerre, emiatt aztán sokat is beszélek különböző eseményeken. Így mikor leültem, hogy megírjam ezt a beszédet, arra döbbentem rá, hogy a családi sztorijaimat, a katonatörténeteimet és a színházi dolgaimat is nagyjából már előttem.

Ezért mindenkitől elnézést kérek, aki most is valami ilyenre számít, ma teljesen komoly dolgokról fogok beszélni, hiszen itt nagy részben teljesen komoly emberek gyűltek össze. Nagy részben.

Tehát: a zsoltárok könyve, vagyis a széfer tehilim 133. szakasza — amit általában szombatonként szoktak énekelni — így hangzik héberül: hine ma tov uma naim, sevet ahim gam jahad! Vagyis a Károli Biblia szerint „ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!”

Engedjék meg, hogy egy kicsit lebutítva a Borgula-féle fordításban is elmondjam ezt a mondatot: íme, milyen jó és kellemes így együtt tesvéreinkkel…is! Igen, ott van az a kis zavaró szó a héberben is, mármint az „is” vagyis a „gám”. Holott héberül és magyarul is teljesen értelmes lenne ez a mondat nélküle is. Hine ma tov uma naim, sevet ahim jahad, vagyis milyen jó és kelleme így együtt testvéreinkkel.

De akkor minek az oda? Mit keres ott? Miért jött és ki küldte?

Tételezzük fel, hogy a zsoltárok könyvét okos emberek írták, ha nem is maga a Jóisten, de legalább rabbik vagy minimum zsidók, tehát értelmes emberek. Így jó okuk volt odatenni.

Hosszas gondolkodás és egy kis rabbinikus segítség vezetett a megoldásra: mert hát könnyű jól érezni magunkat haverokkal, hiszen mi választottuk őket, könnyű jóban lenni a velük, hiszen nem kötelező!

De miért is lenne természetes, hogy olyan jó együtt lenni a családdal, a testvérekkel? Aki ebben a közösségben él – és itt most a magyar zsidókra gondolok – legyen ez a közösség akár vallási, akár kulturális, akár sorsközösségi, akár tudomisén, milyen alapon szerveződött, tudja, hogy velük-velünk, a tesókkal a legnehezebb jól együtt lenni. Hogy sajnos mi magunk is sokszor így határozzuk meg magunkat: na ha azok is ott vannak, én ugyan oda nem megyek! Ott a Borgula? Szóba se jöhet! Tag a Makkabi is? Akkor rám ne számíts! És még sorolhatnám.

Tudjuk, hogy ez a közösség rengeteg primadonnából, meg nem értett zseniből és elnyomott sztárból áll. Szinte nincsenek is közöttünk átlagos emberek. Ha vannak, kérem, most ne szóljanak.

Szóval itt vagyunk mi, testvérek, és az egyik legnehezebb feladatunk az — és ezért térünk vissza erre minden szombaton, hogy el ne felejtsük —, hogy egymással, egymás társaságában is jól kellene éreznünk magunkat. Ezért van ott az a kis szó: a GÁM vagyis az IS!

Ezt a kérést, parancsot, felszólítást próbálja a Kibic mától erősíteni Legyen már egy kicsit kellemes így együtt is, csináljunk végre valamit egymás társaságában is, amit élvezünk! Mert itt a példa, hogy igenis van olyan dolog, amit tud együtt csinálni sport- és kulturális szervezet, ifjúsági- és vallási közösség, reform és neológ, ortodox és ateista, ballábas és kékszemű zsidó is! Mi csináltuk, magunknak! (Ez a mondat tökéletes lesz, amikor majd kiragadja a beszédemből a jobboldali média!)

Természetesen nemcsak a magunk szórakozására, szórakoztatására, hanem azért, hogy végre belépjünk a 21. századba és olyan csatornákon találjunk meg másokat vagy olyan csatornákon találjanak meg minket — így együtt —, amit eddig nem használtunk ki.

Ha jól csináljuk, és nem veszünk össze már az első héten, akkor nagy esélyünk van rá, hogy olyan lehetőséget adjunk a többi magyar zsidónak (és nem zsidónak), ami eddig nem létezett, olyan platformot teremtsünk, amit elképzelhetetlennek tartottunk nagyon sokáig: olyan helyet, ahol mindannyian jól érezhetjük magunkat, mindannyian a magunkénak mondhatjuk és mindannyian profitálhatunk belőle, akármelyik zsidó csoportba, szektába, sportegyesületbe, közösségbe tartozzunk. Sőt akkor is, ha egyikbe sem!

Igazi zsidó dolog ez a Kibic!

 

Alább az október 29-i megnyitó képeit láthatják, amelyet a Róth Miksa emlékházban tartottunk!

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp
Kibic

FREE
VIEW