Következik: 

Kiszlév 13, 5779 · 2018. november 20, kedd

„A liberális tradíció az én pozitív zsidóságképem” – Interjú Horányi Gáborral

Elsősorban stratégiai kérdésekkel szeretne foglalkozni a Lauder új főigazgatója. Például fontosnak tartja definiálni a Lauder zsidósághoz való viszonyát. Alapvetően a gyerekközpontúságban, valamint a kérdezés, a szkepszis és az eszmecsere hangsúlyozásában látja a zsidó tradícióhoz való kötődés lehetőségét.

Eddig is fontos szerepet töltött be a Lauder vezetésében, mennyiben jelent újat a főigazgatói kinevezés?

Horányi Gábor: Hatalmas kihívás, de egyben nagyon inspiráló átvenni egy ilyen jelentős intézmény irányítását. Elődömmel, Szeszler Annával, sokat gondolkodtunk együtt az iskoláról. Most rajtam a sor, hogy megpróbáljam hozzátenni mindazt az iskolához, amit az irányításról, a csapatmunkáról, az oktatásról gondolok.

Miben hoz az ön személye mást, újat az iskola életében?

H.G.: Más a vezetési stílusom, szeretnék inkább stratégiai kérdésekkel foglalkozni, és az operatív ügyeket meghagyom az vegyes területek vezetőinek. De a folytonosságot is fontosnak tartom, nem fogok merőben újat csinálni.

Melyek ezek a stratégiai kérdések?

H.G.: Például az iskola kapcsolatrendszerének, struktúrájának és a zsidósághoz fűződő viszonyának a kérdése. Nekem a zsidóság területén nincsenek olyan kiterjedt kapcsolataim, inkább a közoktatásban, a szakmában. De ezt nem is bánom, ezért hívtam olyan szakembereket az iskolába, akiknek nagy tapasztalatuk van ezen a területen. Én alapvetően fizikus vagyok, számomra sok minden inkább racionális és nem érzelmi kérdésként merül fel, van egyfajta tagságtalanság igazolványom a zsidó közösségen belül.

2
2

Mit jelent ez a tagságtalanság?

H.G.: Például abszolút racionális kérdés, hogyan határozza meg a Lauder Iskola a saját zsidóságát 2013-ban, 24 év tapasztalatára visszatekintve. Ez számomra egy nagyon fontos ügy, amely nem független az alapítói szándékoktól, de feltétlenül független a magyarországi színes és sok esetben érdekviszonyaiban és konfliktusaiban kusza zsidó közösség szándékaitól, akaratától. Mi nem akarjuk átvenni senkinek a zsidóságértelmezését, önmagunk számára szeretnénk megteremteni azt.

És mi lenne ez a sajátos zsidóságértelmezés?

H.G.: A 19. század végére, 20. század elejére egy erősen emancipált zsidó réteg alakult ki Magyarországon, és ez a zsidóság jelentős szerepet játszott Magyarország fejlődésében. Budapestet Judapestnek is nevezték, New York mellett ez volt a világ legdinamikusabban fejlődő városa. Én azt gondolom, ha nincs a Holokauszt, mára teljesen elkopott volna ez a zsidó identitás. A mi generációnk sajátos zsidóság-élménye az volt, hogy nem is tudtuk a származásunkat, mert a háború után a szüleink, ez az emancipált zsidó réteg, azt mondta, nem vagyunk vallásosak, tehát zsidók sem vagyunk. Persze előbb-utóbb mindnyájunk számára világossá lett származásunk, s akkor kezdenünk kellett ezzel valamit, holott sem vallásilag, sem a hagyományok szempontjából nem volt hozzá túl sok közünk. Így aztán mára van egy negatív identitásunk; nagyon leegyszerűsítve: azért vagyunk zsidók, mert megölték a nagyapánkat.

Ha jól értem, akkor ez egy kívülről meghatározott identitás.

H.G.: Tulajdonképpen igen, de attól még létezik, és a környezetemben mindenkinek az a problémája, hogy mit kezdjen ezzel az identitással. Van, aki visszatalált a hagyományhoz, valláshoz. Az én utam más volt. Balázs Gábor kollégám, akivel együtt gyártjuk a zsidóság definícióját az iskola számára, hívő ateistának nevez engem, ami bizonyos értelemben igaz is, mert ha mélyen a lelkembe nézek, akkor makacsul nem hiszek Istenben. Persze ha filozófiai síkra tereljük a kérdést, akkor az általános anyagelvűség is lehet egyfajta univerzalitásba vetett hit. Tehát a kérdés az, hogy aki nem vallásos, az mit csináljon, dobja el a zsidóságát — amit nem tud megtenni –, vagy éljen meghasonlottan? Az én válaszom erre maga a Lauder iskola.

Ez mit jelent pontosan?

H.G.: A gyerekekhez való hozzáállásom, habitusom, szokásrendem nem feltétlenül általános, inkább a zsidókra jellemző. A gyerekközpontúság ugyanis fontos része a zsidó kultúrának, a zsinagógákban is teljesen természetes, hogy mindenütt gyerekek rohangálnak. A másik ilyen tulajdonság, amely szerintem jellemzi a zsidókat, a vita, az eszmecsere hangsúlyozása. A zsidók számára fontos, hogy a dolgokat több irányból megvizsgálják. Ez biztos, hogy a Tóraértelmezés tradíciójából származik. És akkor ott van még a filozófia, vagyis a „bölcsesség kedvelése”. Karl Jaspers német egzisztencialista filozófus mondta azt, hogy a filozófiában fontosabbak a kérdések, mint a válaszok. Véleményem szerint a kérdések feltevésének képessége a zsidó kultúra alapja. Tehát, visszakanyarodva az eredeti témához, hiába nem tartom a hagyományokat, végül mégiscsak oda lyukadok ki, hogy az őseimnek köszönhetem azt, hogy milyen vagyok. Csak én a liberális tradíciót kapcsolom össze a saját zsidóságommal. Ez az én pozitív zsidóságképem.

3
3

És ami a Laudert illeti, az ön zsidóságképe szerves része volt az iskola eddigi működésének, vagy ezt most utólag határozza meg így?

H.G.: Ez a szemlélet eddig inkább ösztönösen működött az iskolában, én mostantól a tudatosításra szeretnék nagyobb hangsúlyt fektetni, és ez nagyon fontos következményekkel jár. Az iskola indulásakor folklorisztikus módon éltük meg a zsidóságot, hiszen ez majdhogynem idegen test volt a számunkra. Tehát megtanultunk mindenféle táncot, dalt, szokást, de egy idő múlva a gyerekek és a felnőttek is feltették maguknak a kérdést, miért csinálják mindezt, hogyan kapcsolódik ez a mi életünkhöz. A tudatosítás az identitásépítés alapja. Ha mi identitást akarunk építeni a gyerekeknél, akkor valódi kérdésekre valódi válaszokat kell adnunk. Egy iskolában kulcsfogalom a hitelesség, e nélkül egyetlen órát sem lehet megtartani. Nekünk hiteles zsidóságképet kell közvetítenünk, mert egyébként a vallás ismerete, a hagyományokkal való találkozás halott anyag lesz, és nem fog beépülni a gyerekek gondolkodásába. Az a mi felelősségünk, hogy hiteles zsidó identitást adjunk. Számomra ez most a legnagyobb kihívás.

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp
Kibic

FREE
VIEW