//
Szerző:  Ádám Péter  Készült: 2018 febr. 08, csütörtök

Natan Saranszki, a Szochnut – Jewish Agency elnöke a szervezet európai küldötteinek éves találkozója alkalmából érkezett Budapestre. Többek között bevándorlásról, antiszemitizmusról, Izrael és a világ zsidóságának kapcsolatáról és sok millió zsidó alijázóról beszélgettünk vele.

A '90-es évek elején részt vettem egy Szochnut által szervezett programban, amely arról szólt, hogy középiskolások Izraelben tanulnak négy évet, leérettségiznek, és jó eséllyel alijáznak (letelepednek Izraelben – ÁP) is ezután. Jelenleg talán csak egy valaki él Izraelben a programban részt vett nagyjából 30 fiatal közül. Ugyan csak egy kisebb csoportról van szó, de ezeknek a számoknak a tükrében, mennyire nevezhetők sikeresnek az ilyen jellegű programok?

Meglepődve hallom ezt, ugyanis az Aliját Hánoár (Ifjúsági Alijázók – ÁP) egyértelműen a legsikeresebb programjaink közé tartozik. Évente több száz fiatal érkezett így Izraelbe, és a döntő többség nemcsak, hogy ott maradt, de később a szülők is követték őket. Ma már sokan a program résztvevői közül magas beosztásban dolgoznak, például a miniszterelnöki hivatalban vagy a hadseregben. Meglehet, Magyarországon a program egy kevésbé sikeres változata indult el, de amikor anyagi lehetőségünk megengedi, akkor Oroszország, Ukrajna, Franciaország, sőt még az Egyesült Államok is komoly versenyt fut azért, hogy bekeserülhessen ebbe a programba.

Natan Saranszki

A Szochnutnak ma több más programja is elérhető, ezeknek mekkora a szerepük abban, hogy az alijázók száma megugrott az utóbbi években?

Az utóbbi időben évente nagyjából 30 ezer alijázó érkezett Izraelbe, a többségükben a volt Szovjetunió országaiból, illetve Franciaországból jöttek, de érkeztek új bevándorlók Angliából, Ausztráliából és az Egyesült Államokból is. Az alijázók száma átlagosnak mondható, bár néhány évvel ezelőtt ez a szám még 20 ezer körüli volt, de a Szohnut programjainak nem valószínű, hogy erre különösebb hatása lenne. Már csak azért sem, mert a programjaink legfőbb célja a zsidó identitás erősítése, és nem az alijázás. Az igaz, hogy ennek a célnak az elérésében Izrael központi szerepet játszik. Egy zsinagógában például a vallás segítségével lehet a zsidó identitást erősíteni, egy zsidó iskolában az oktatással, mi, itt a Szochnutnál az Izrael Állammal való kapcsolatot használjuk erre a célra.

Ez hogyan működik a gyakorlatban?

A Masza programunkon például részt vesz nagyjából 12 ezer ember évente, a többségükben az Egyesült Államokból. Közülük talán csak öt százalék alijázik ezután, a többiek azonban a helyi zsidó közösségekben fognak fontos pozíciókat betölteni. A célunk tehát nem feltétlenül az alijázás ösztönzése, úgy gondoljuk, hogy az erős zsidó közösségek és egy erős Izrael léte között nincs ellentmondás. Régebben talán fontosabbnak tartották, hogy minél többen Izraelben kössenek ki, de ma már inkább a közösségek megerősítését tartjuk előbbre valónak. Így mindenki maga döntheti el, hogy a saját zsidó identitása azáltal erősödik jobban, hogy kivándorol Izraelbe, hogy aktívan részt vesz a helyi zsidó közösség életében, az egyetemen harcol az antiszemitizmus ellen, vagy zsidó iskolába küldi tanulni a gyerekeit.

Izrael és a világ zsidósága közötti kapcsolat nem mindig alakul a legjobban. Nemrég például az izraeli kormány visszavonta azt a határozatát, amelyben felosztja a Siratófalat a különböző zsidó vallási irányzatok között. Ennek a döntésnek főleg az USA-ban erős reform irányzat látta a kárát, és még a Szochnut is tiltakozott a döntés ellen.

Négy évvel ezelőtt a miniszterelnök kért fel minket, hogy közvetítsünk ebben az ügyben, és úgy gondolom, hogy egy nagyon jó kompromisszumos megoldást sikerült elérnünk. Ezután a kormány koalíciós érdekekből megváltoztatta ezt az egyezményt, és mi ezért egy nagyon komoly bírálatot fogalmaztunk meg. Pedig ez nem egy újdonság, hiszen Izrael megalakulása óta egy világi kormány és az ultraortodox vallási irányzat közötti status quón alapszik. A reformok ebből kimaradtak, már csak azért is, mert nem voltak jelen, amikor ez a megállapodás létrejött. A reform irányzat nem akart Izraelbe költözni, hanem a saját országában élő nemzethez tartozást próbálta erősíteni. A politika viszont így működik, mindenki azokat képviseli, akik a Kneszetbe küldték, és vannak olyan pártok is, amelyek az ultraortodoxok érdekeit képviselik. Ezzel együtt úgy gondoljuk, hogy minden zsidónak joga van ahhoz, hogy úgy imádkozzon a Siratófalnál, ahogy szeretne, hiszen Izrael minden zsidó hazája.

Natan Saranszki Vlagyimir Putyinnal tárgyal

Az utóbbi időben látványosan nőtt a Franciaországból alijázók száma. Mennyire írható ez a Nyugat-Európában erősödő antiszemitizmus számlájára?

Többféle oka lehet annak, hogy a zsidók elhagyják az országukat, és Izraelbe költöznek. Ukrajnából például a háború és a gazdasági nehézségek miatt, Oroszországból Putyin rendszere miatt, nem azért, mert Putyin antiszemita lenne, hanem az ország Nyugattól való eltávolodása a kiváltó ok. Az Egyesült Államokból főleg azok jönnek, akik zsidó és cionista nevelést kaptak odahaza, Nyugat-Európából és főleg Franciaországból pedig azért alijáznak, mert úgy érzik, nem tudnak ott zsidóként tovább élni. Azt is látni kell, hogy ma háromféle Franciaország létezik, egy konzervatív, egy liberális és egy muszlim, és az ott élő zsidóknak mindegyikhez más és más a viszonya. A konzervatív Franciaországban a zsidók a történelmi idegengyűlöletet kapják, a muszlimban azt, hogy veszélyes kipában az utcára menni, a liberálisban pedig az Izrael-ellenességet. Így aztán a francia zsidók egyszerre tapasztalhatják a régi, az új és a muszlim antiszemitizmust, ami már túl sok ahhoz, hogy komfortosan érezzék magukat abban az országban. Ez egy néhány éve létező jelenség, és mi folyamatosan követjük az eseményeket.

Milyen szerepet játszanak ebben a nagy számban Európába érkező muszlim menekültek?

Nincs semmi gond azzal, ha menedéket nyújtunk azoknak, akik ezt igénylik, az viszont problémás, ha olyanokat fogadunk be, akik nem hajlandóak betartani a demokratikus játékszabályokat. Az elmúlt harminc évben Nyugat-Európába, kiváltképp Franciaországba anélkül fogadtak be tömegeket, hogy bármit is kértek volna tőlük, mert a volt gyarmatokról érkezőket is a társadalom részének tekintették. Az Egyesült Államokban ezzel szemben mindig is nagy hangsúlyt fektetettek arra, hogy azok, akik az országban kívánnak letelepedni, magukénak érezzék és betartsák ezeket a játékszabályokat. Európát azért fenyegeti veszély, mert lakosságának egy nem elhanyagolható része nem hajlandó olyan értékeket magáévá tenni, mint az emberi jogok vagy a demokrácia.

A magyar kormány szerint azzal, hogy nem enged be menekülteket az országba, a zsidó közösséget védelmezi.

Nem tudom, hogy mi a magyar kormány valódi motivációja, de nem valószínű, hogy ez lenne az. Abban viszont a magyar kormánynak mindenképpen igaza van, hogy egy választott kormánynak igenis meg kell tudnia határozni, hogy mi legyen az ország bevándorlási politikája. Az semmiképpen nem lehetséges, hogy olyanokat engedjenek be, akik antiszemitizmust hoznak az országba, vagy megtagadják a nők jogait és az egyenlőséget.

Mi volt az izraeli kormány motivációja, amikor úgy döntött, hogy kiutasítja az afrikai menedékkérőket az országból?

Izraelbe nem érkeznek menekültek, Afrikából olyan határátlépők jöttek, akik munkát kerestek vagy a jobb megélhetés reményében jöttek az országba. Volt olyan időszak, hogy több tízezer ember érkezett Egyiptom felől, mígnem Izrael úgy döntött, hogy kerítést épít a határra, hogy kontrollálni tudja, kik érkeznek az országba. Voltak, akik valóban menedéket kértek, és elbírálás után meg is kapták azt. Ők természetesen Izraelbe maradhatnak, azoknak viszont, akiknek elutasították a kérelmét, el kell hagyniuk az országot. A határátlépők nagy része viszont nem is adott be menekült státuszra kérelmet, mert tudják, semmi esélyük arra, hogy pozitív elbírálást kapjanak, őket akarja most a kormány kitoloncolni az országból. Ezzel együtt, túlzónak érzem a kormány eljárását, meg kellene ugyanis vizsgálni ezeknek az embereknek is a helyzetét, és nagyobb időtávot adni nekik, hogy elhagyják az országot.

Natan Saranszki

Mit történne akkor, ha hirtelen, valamilyen okból kifolyólag, zsidók milliói egyszerre akarnának Izraelbe alijázni? Izrael hajlandó lenne egy ekkora tömeg befogadására?

Hajlandónak biztosan hajlandó lenne, hiszen Izrael létrejöttének a szétszóródott zsidóság befogadása az alapja. Más kérdés, hogy egy kis országról van szó, így felmerülhet, hogy mihez is tudna kezdeni ennyi emberrel? Amikor a '90 évek elején először szóba került, hogy kétszázezer zsidó érkezhet Oroszországból, akkor hirtelen nagy lett a félelem, hogy mihez kezdenek majd velük. Aztán érkezett egymillió kétszázezer, és nem volt semmi gond. A nagy izraeli gazdasági fellendülés, a magas színvonalú high-tech, a start up nemzet létrejötte részben ennek az alijának is köszönhető. Az sem igaz, hogy nincs hely az országban, hiszen az Izrael területének 60 százalékát kitevő Negev-sivatag még teljesen üres. Ha hirtelen sok millió zsidó érkezne, az csak megerősítené Izraelt.

Nemsokára befejezi megbízatását, mint a Szochnut elnöke. Vannak már tervei a jövőre nézve?

Én már negyven éve ugyanazt csinálom, csak mindig más megnevezéssel. Voltam már alija szervező, bebörtönzött cionizmus miatt, befogadást segítő, alapítottam pártot, voltam parlamenti képviselő a Kneszetben, miniszter az izraeli kormányban és végül a Szochnut elnöke. Mindig azzal voltam elfoglalva, hogy hidakat építsek a zsidó nép számára, akár a börtönben ültem, akár nem. Továbbra is ezt fogom csinálni, hogy éppen milyen elnevezéssel, az egyáltalán nem fontos.

tamogass

Szólj hozzá! Oszd meg!

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az aKibic.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kibicek
Ezeket láttad már?