//
Szerző:  Ádám Péter  Készült: 2017 febr. 17, péntek
Címkék:

Generációk című sorozatunkban olyan vállalkozásokat mutatunk be, amelyekben több generáció tagjai tevékenykednek együtt. A sorozat első részében Szenes István belsőépítésszel és Szenes Andrea projekt manager, lakberendezővel beszélgettünk.

„Míg az építész kívülről befelé halad a ház tervezésekor, addig a belsőépítész belülről halad kifelé, és lát meg olyan terek közötti összefüggéseket, amelyek több szempontból változtatásokat igényelhetnek” – magyarázza Szenes István, hogy miben is különbözik a belsőépítészet az építészettől.

A Szenes Design Stúdiót még 1995-ben alapította Szenes István, a feleségével, Rónai Eszterrel és néhány régi kollégájával együtt. Ezt megelőzően István húsz évet töltött el a Középülettervező Vállalatnál, a KÖZTI-nél, ahol sikeres, Ybl-díjas vezető tervezőként dolgozott. A rendszerváltás forgataga azonban őt is magával ragadta, és otthagyta addigi munkahelyét, hogy pontosan miért döntött így, azt állítása szerint a mai napig nem érti, de az akkori, zavaros időszakban ez eléggé magától értetődő tettnek bizonyult.

Rónai Eszter, Szenes István és Szenes Andrea (Fotó: Mészáros Ottó István)

A kezdeti nehézségek után aztán a megrendelések is elkezdtek érkezni, például az akkoriban alakult Posta Banknál lettek házi tervezők. Nemsokkal ezután alakult meg a Szenes Design Stúdió, amely a 2000-es évek eleje környékén kezdett igazán beindulni. „Borzasztó sok munkák volt, és tényleg gyönyörűeket csináltunk. Az egy nagyon gazdag időszak volt” – emlékszik vissza István. Szállodák, nagy irodaházak, kórházak és színházak belsőépítészeti terveit készítették el, de megnyerték az Uránia Nemzeti Filmszínházra, illetve a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontra (HDKE) kiírt pályázatokat is.

Ez utóbbinál azért akadtak némi nehézségek, nem is igazán a tervezési munkálatok, inkább az egész dokumentációs központ létrejötte körüli hangulat miatt. „Végig az volt mindenkinek a problémája, hogy miért nem a Király utcában vagy a Rumbachban építik meg az emlékközpontot” – mondja István, aki nem szívesen emlékszik vissza sem ezekre a megnyilvánulásokra, sem pedig a különböző zsidó szervezetek közötti vitákra.

A HDKE holokausztmúzeuma Mányi István építész és a társtervező belsőépítész, Gergely László, valamint Szenesék ötlete volt, tulajdonképpen ezzel a Jad Vasem és a berlini holokausztmúzeum által inspirált tervvel nyerték meg a pályázatot. „A sarkaiból kibillent világ, amely levezet a pokolba” – vázolja István a föld alatti kiállítótér koncepcióját. Ehhez terveztek egy lépcsőt, amely viszont felvezet a régi zsinagógába, így szimbolizálva az életbe való visszatérést. István megdöbbenésére azonban már az első kiállítás alkalmával lezárták ezt a feljáratot, így a látogatók tulajdonképpen a „pokolban” rekedtek.

Mindeközben sokan megfordultak a cégnél, jöttek fiatalok az ország különböző főiskoláiról és a Műszaki Egyetemről, ahol István már harminc éve tanít belsőépítészetet. Ebbe a közegbe érkezett meg Szenes Andrea is, aki bár nagyszerűen rajzolt („Az anyjával együtt teljesen ki voltunk bukva, hogy milyen tehetséges ez a gyerek.”), mégsem nyert felvételt a művészeti főiskolára. Ezért inkább az üzleti vonalon keresztül próbált a művészvilághoz közelíteni, és beiratkozott egy művészeti-menedzser iskolába, amely sikeres elvégzése után a Matávnál helyezkedett el. „Nagyon szerettem ott dolgozni, de mindig is hiányzott az alkotás, az hogy megteremtsek valamit” – meséli.

A Holokauszt Emlékközpont

Így hát elvégzett egy lakberendező iskolát, miközben István fejében is megszületett egy olyan gondolat, hogy mi lenne, ha Andrea bekapcsolódna a cég munkájába. Harminc éves fejjel azonban nem volt könnyű, nagyjából a nulláról kezdeni, még akkor sem, vagy pláne akkor, ha az édesapád a főnököd is egyben. „Azelőtt prezentációkat tartottam, itt meg hirtelen elkezdtem kávét főzni nálam tíz évvel fiatalabbaknak, akikben kétszer akkora önbizalom volt, mint bennem” – idézi fel a kezdeti, nehéz időszakot Andrea. Később azonban elkezdett tárgyalásokra járni, és ma már munkákat szerez, önálló projekteket visz. „Azt hiszem kezdek felnőni az elvárt szinthez, legalábbis rajta vagyok a helyes úton.”

„Hatalmas küzdelmeink vannak azóta is” – mondja István a munkahelyen belüli apa-lánya kapcsolatról, bár azt is gyorsan hozzáteszi, hogy ez a fajta családon belüli munkaviszony eddig csak előnyt jelentett a számukra. Amikor például együtt mentek egy tárgyalásra, mindig jól jöttek ki belőle. „Az egy érdekes dolog, amikor együtt megjelenik apa és lánya” – mondja erről István. Andrea szerint pedig az alapjában eltérő karakterük adta meg ilyenkor a szükséges pluszt. Korábban István magával vitte Andreát a különféle szakmai fórumokra, hogy szakmai berkekben is megismerjék, hogy „ő a Szenes Pista lánya”, de már lassan ott tartanak, hogy már inkább István lett Szenes Andi papája. „Ez a természetes állapot” – jegyzi meg István.

Most éppen átalakulóban van a Szenes Stúdió, mások ugyanis az elvárások, a beruházok, az eszközök, és ehhez bizony alkalmazkodni kell. Bár a belsőépítészet egy igen fontos eleme magának az építészetnek, ezt az építész szakma nem mindig értékeli, pedig a beruházások költségeinek egy épületnél elérheti a 30-50 százalékot is.

„Most a gegek világa jött el, egy jó poén vagy egy jó struktúra, egy grafika helyettesítheti az enteriőrt” – magyarázza István, a jelenlegi trendeket. Most már inkább felöltöztetik a tereket, hasonlóan a lakberendezőkhöz. Ennek a folyamatnak persze anyagi jelentősége is van, hiszen egy belsőépítészeti munka jóval költségesebb, mint egy lakberendező. „A gegekkel és a dizájnnal egy lakberendező sokkal könnyebben tudja eladni magát” – mondja a látvány hatékonyságáról Andrea. Azért azt nem árt tudni, hogy amíg a belsőépítész komplexen tervezi együtt az épületeket, átforgatva lépcsőt, falat, addig a lakberendező nem nyúlhat az épített falakhoz, mert nincs ehhez jogosultsága.

A lakberendezős vonal azonban Andreának egyáltalán nem fekszik rosszul, nemrég például Bertóty Eszter lakberendezővel együtt tervezték meg a Profession.hu új irodájának teljes belső dizájnját. A munkát több nagy nevű dizájner stúdiót megelőzve kapták meg, annak ellenére, hogy tulajdonképpen az esélytelenek nyugalmával mutatták be pályázati anyagukat. Az elkészült irodát aztán benevezték az Év Irodája versenyre, ahonnan sikerült elhozniuk az első helyet. „Hetekig-hónapokig fel sem tudtam fogni, hogy mi történt, ez volt ugyanis az első önálló munkám, és rögtön nyertem vele egy ilyen nívós díjat” – meséli Andrea. De bármennyire is büszke erre az elismerésre, ezt a munkát csak egy kisebb kitekintésként kezeli, és továbbra is a Szenes Stúdióban gondolkodik.

A Profession.hu irodája

„Az utóbbi időben azon dolgozom, hogy a fiataloknak egyre több ereje és hangja legyen, és ebben Andinak most vezérszerep jut” – mondja Szenes István a stúdió jövőjéről. A dizájn ugyanis mindig tükrözi egy társadalom, egy korosztály gondolkodásmódját, és annak mindenképpen meg kell jelennie. Az pedig már Andrea feladata lesz, hogy megtalálja a cégen belüli harmóniát a belsőépítészeti szaktudás és az újabb dizájntrendek között. Olyan partnereket kell találnia, akikkel közösen egy új felemelkedést valósíthatnak meg a jelen igények kielégítésére.

A Szenes Design Stúdió tehát személyi állományában, gondolatmenetében és alkotói készségben is változások elé néz. „Éppen most egy vérfrissítésen esünk át, hiszen a világ halad előre, és ahhoz, hogy utolérjük más fajta eszközök szükségesek” – magyarázza Szenes Andrea, aki szerint még a legjobb csapatot is időnként meg kell újítani. „Ennek most jött el az ideje.”

Szólj hozzá! Oszd meg!

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az aKibic.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.

Kibicek
Ezeket láttad már?
« Április 2017 »
H K Sz Cs P Szo V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30