Következik:  
Áv 11, 5778 · 2018. július 23, hétfő

Radnóti Zoltán: Különvélemény női rabbi és női kántor ügyben

“Furcsa dolgot tapasztalunk a Síp utcai központ napsütötte folyosóin: néhány embert páni félelem fog el a zsidó vallási életben felbukkanó nők, pláne a tanult nők láttán”, írja Radnóti Zoltán. A női rabbi és kántorképzés kérdését egy korábbi Kibic interjú kapcsán tárgyalták nemrég újra a Síp utcában.

Mondhatnók, hogy derült égből villámcsapásként érte a magyar közvéleményt a hír, miszerint a Rabbitestület néhány tagja elkezdett foglalkozni a női rabbi- és női kántorképzés kérdésével. Mármint nem úgy, hogy igen, hanem pont ellenkezőleg, hogy nehogy már. Kötelességünk elmondani a zsidó közvéleménynek, miről is van szó valójában.

Kezdjük a szikár tényekkel: Az Országos Rabbiképző Zsidó Egyetem (OR-ZSE) nem képez jelenleg női rabbikat és női kántorokat. Azt, hogy mostantól fogva képezzen, egyetlen döntéshozó sem kezdeményezte. Épp ezért talán nem egészen világos, miért kellett azt sürgősen betiltani, viszont engedélyezni a nők számára a tanár és szociális munkás-képzés látogatását, amelytől – természetesen – eddig sem voltak eltiltva.

A gyűlés apropójaként az összehívását kezdeményező két alelnök, Schönberger András és Markovics Zsolt – dr. Vajda Károly megbízott rektornak egy interjúban elhangzott két mondatát jelölte meg, miszerint:

„hogy lesz-e női rabbiképzés, vagy hogy mikor lesz, attól függ, hogy a fenntartó mikor fogja ezt a kérést megfogalmazni a Rabbiképző felé.

A hitközség vezetése vallási kérdésekben ugyanakkor köteles kikérni a rabbitestület szakvéleményét, így a rabbikarnak kell először dűlőre jutnia ebben a kérdésben.” (http://akibic.hu/2018/05/30/egy-krizishelyzetet-kell-most-menedzselnunk/).

Tehát a mb. rektor és az aktuális szabályozás szerint akkor lesz női rabbiképzés, amikor a Rabbitestüket kezdeményezésére a MAZSIHISZ úgy dönt, ilyen kezdeményezés pedig nem volt.

A Rabbitestületi gyűlést összehívó két alelnök, úgy tűnik, proaktív módon szerette volna elejét venni minden “fejetlenségnek”: még azelőtt gyorsan megtiltani mindent, hogy érdemben felmerülne.

13 rabbiból 6 ment el erre az ülésre.
(Érdekesség, hogy az ülésre nem jöttek el, így a végső „határozat” megfogalmazásában sem vettek részt azok a rabbik, akik valójában kezében van a Rabbiképző jövőbeli oktatása. Akik a múltban tanítottak illetve a jövőben oktatni fognak az intézményben: Darvas István, Róna Tamás, Schőner Alfréd, Verő Tamás és én sem).

A jelenlévő 6 rabbi megfogalmazott egy határozatot, és azt egyhangúan el is fogadták.

Majd felhívtak még két rabbit (az egyik én voltam), és számu(n)kra telefonon beolvasták a lentebbi határozatot, akik azt mondták, hogy ezzel a szöveggel egyébként nincs nagy baj – majd elmondom azt is, miért nem ezzel van baj szerintem.

Radnóti Zoltán rabbi

Ez a szöveg:

“A Rabbitestület az OR-ZSE keretein belül női rabbi- és kántorképzéshez nem járul hozzá.

Hitközségeinkben való egyházi funkciók végzéséhez nők továbbra sem alkalmazhatóak.

A nyitás jegyében, a nemzetközi trendekhez igazodva a Testület javasolja, hogy az OR-ZSE keretein belül legyen képzés nők számára tanári, szociális illetve pszichológiai tanácsadói feladatokra ugyanúgy, mint vallásfelügyelő, halottal foglalatoskodó, valamint a betérni kívánó nők számára mentori feladatokra.”

A baj elsősorban nem a 3 mondatos határozat tartalmával van, hanem a szándékával, a Rabbiképző új rektora iránti megelőlegezett bizalmatlansággal és a viták kialakulását megelőzni kívánó „előzetes betiltás” gesztusával.

A zsidó és részben a nem zsidó média világában ugyanis – az elmúlt hónapokban – komoly vita zajlott arról, hogy egy „külsős” bölcsész, egy egyébként tanult, gyakorló és mélyen hívő neológ zsidó, egy zsinagóga vallási elöljárója (gábéja) lett a Rabbiképző megbízott rektora. Vajda Károly ugyanakkor rögtön világossá tette, hogy számít a rabbikarra munkájában, ezt mutatván szinte első döntésével tanszékvezetővé tervez emelni két rabbikollégát, dr. Róna Tamást és dr. Verő Tamást és titkárrá (kvázi dékánná) egy harmadikat, Darvas Istvánt. Legközelebbi munkatársai jelentős részben rabbik lesznek.

Ezek a tények ismertek voltak minden rabbi kolléga előtt és éppen ezért rabbitestületi elnökként nem is támogattam ennek az ülésnek az összehívását, ám a Rabbitestület Alapszabálya szerint a 2 alelnök megteheti.

Így született meg ez a három mondat.

Ám ez a kérdés azonban nem zárható le ennyivel.

Éppen ezért én itt szeretném leírni az én mondataimat és a véleményemet a magyar női szerepekről és a női rabbi-kérdésről, illetve ennek beágyazottságáról a magyar, neológ zsidó hagyományban. Ezen mondatok nagy részét és még sok-sok más egyéb gondolatot 3 levélben küldtem el a kollégáimnak a Rabbitestületi ülés előtt, hogy megismerjék a véleményemet, ám a határozat megszövegezésében látszik, hogy nagy hatással nem volt rájuk. Ezért írom most le, ezzel is mutatva, hogy a Rabbitestület nem egy monolit phalanx.

  1. Általánosságban a „nőkérdésről”

Furcsa dolgot tapasztalunk a Síp utcai központ napsütötte folyosóin: néhány embert páni félelem fog el a zsidó vallási életben felbukkanó nők, pláne a tanult nők láttán. Reformzsidóságot kiáltanak és fokhagymával tárazzák be képzeletbeli coltjaikat.

Számukra a szoknya és a konty látása, említése megmagyarázhatatlan, erős frusztrációt okoz. Pedig:

Tudós és tanult zsidó nők… Milyen szépen / furcsán hangzik…

Kérem olvassunk!

Akik a 21. században bármit is felvetettek a nőkkel kapcsolatban, azok nem reformzsidók voltak, sem Magyarországon, sem a világon. Hiszen a reformzsidók számára már nincs is napirenden a kérdés, evidenciának tekintik a nemek teljes vallási egyenlőségét.

Ha valaki követi a zsidó élet mozgását, akkor látnia kell, hogy már évtizedek óta a konzervatív és még újabban és egyre inkább az ortodox irányzatban válik témává a nők vallási jogkiterjesztése.

Tehát meg kellene érteni, hogy aki felveti a női kérdést, az nem szükségszerűen reformzsidó, csak nyitott szemmel jár a 21. században. És fontos hangsúlyozni, hogy semmilyen tény nem támasztja alá, hogy az, ha erről beszélünk, veszélyezteti a zsidó vallásgyakorlatot. Sőt, az édesanyák (vagy a nagynénik) aktivitása, műveltsége inkább segítheti a zsidó életforma továbbadását.

Az, hogy ezek a folyamatok zajlanak, tény, szeretni nem kötelező senkinek, hogy így van, nem tudomásul venni viszont szándékos vakság volna.

A teljes cikk a Szombat honlapján itt olvasható.


Kapcsolódó cikkeink:

Egy krízishelyzetet kell most menedzselnünk – Kibic Magazin

Most vasárnap mutatták be a Mazsihisz közgyűlésének az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) frissen kinevezett rektorát. Vajda Károllyal többek között az intézet jövőjéről, a rabbiképzés megújításáról és a nők neológián belüli szerepéről beszélgettünk. A rektori pályázatát az egyetemi tanács többsége nem támogatta, végül az intézmény fenntartója, a Mazsihisz vezetősége megfordította a tanács által javasolt sorrendet.

Továbbra sem tanulhatnak nők rabbinak vagy kántornak az OR-ZSE keretein belül – Kibic Magazin

A Mazsihisz Rabbitestülete június 21-én megtartott ülésén úgy határozott, nem járul hozzá az OR-ZSE keretein belüli női rabbi- és kántorképzéshez. A

http://akibic.hu/2018/05/28/az-or-zse-zaszloshajo-lehet-a-neologia-megujulasaban/

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.
  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp