Következik:  
Gyertyagyújtás: 20:14 · Áv 8, 5778 · 2018. július 20, péntek

Gadó János: AZ „IZRAEL-BÍRÁLAT” BÍRÁLATA

A helyzet gyakorlatilag reménytelen, de elvi álláspontként akkor is le kell szögeznünk: az „Izrael-bírálat”  jelenleg elterjedt formája etikátlan. –  Gadó János Szombatban megjelent cikke abba a sorozatba illeszkedik, amelyben azt vizsgáljuk, lehet-e és hogyan megfogalmazni kritikát Izraellel kapcsolatban.

Képzeljük el, hogy az erkölcsi példázatokban gyakran emlegetett marslakó (aki az aktuális földi dolgokban teljesen járatlan, de erkölcsi érzéke a földlakókéval megegyezik) 1945 áprilisában, a Berlinért folytatott csata utolsó napjaiban a német fővárosban landol. Mit lát? A várost védő németek, a Wehrmacht és az SS katonái, 14-16 éves kamasz gyerekek és nagyapa korú veteránok halált megvető bátorsággal védik a várost az irtózatos túlerővel támadó szovjet hadsereggel szemben.

Igazságérzete nyilván arra sarkallja majd, hogy a végső elszántsággal küzdő németek oldalára álljon, hiszen itt súlyosan egyenlőtlen küzdelem zajlik: kamasz fiúk kézifegyverekkel szállnak szembe az országukat tankok és repülők tízezreivel elözönlő, idegen támadókkal.

Tudósítók vagy résztvevők? Fotóriporterek a gázai határon 2009-ben az öntött ólom hadművelet idején (Fotó: Kobi Gideon / FLASH90.)

Aki viszont a náci rendszer 12 évének történetét is ismeri, az a fentieket alighanem másképp értelmezi. Ha a helyszínen, itt és most akarunk igazságot tenni, a tágabb kontextus ismerete nélkül, jó eséllyel tévútra jutunk.

*

Azok a nyugati újságírók, akik a helyszínen a palesztin (ál)civilek és az izraeli katonák összecsapásairól tudósítanak, a fent említett marslakó hozzáállásával közelítenek az eseményekhez és ennek szellemében tájékoztatják erről a világot.

Felfogásuk szerint ők csak azt mutatják be, amit a saját szemükkel látnak. Ők pedig azt látják, hogy fegyvertelen emberek (gyakran kamaszok) rontanak neki a szögesdrót kerítésnek (nyilván be vannak zárva a szerencsétlenek), a kerítés másik oldalán meg állig felfegyverzett katonák lövöldöznek rájuk.

A megtestesült ártatlanság és a megtestesült gonoszság állnak egymással szemben itten, ugyebár, és akkor az ember még csak ne is bírálja Izraelt?!

Akik ezeket a szívre ható képeket világgá röpítik, csak azzal foglakoznak, hogy ezek minél több nézőhöz jussanak el, és nem érdekli őket, hogy milyen manipulatív módon állt elő ez a helyzet.

Ma az Izrael tőszomszédságában működő és az államhatalmat gyakorló terrorista szervezetek (Hamasz, Hezbollah) nyíltan hirdetik a zsidó állam elpusztítását, miközben a hagyományos antiszemitizmust is gátlás nélkül propagálják. Patrónusuk, Irán, egy középhatalom, egy ENSZ-tagállam, elképesztő módon ugyancsak teljes nyíltsággal harsog Izrael elpusztításáról.

A marslakó hasonlat természetesen nem állítja, hogy a palesztinok egy világhódító háború utolsó, veszett  csatáját vívják. Ami viszont az őket Gázában irányító Hamasz (és iráni patrónusuk) patologikus Izrael-gyűlöletét illeti, itt sajnos jogosult a hasonlat nácik irracionális antiszemitizmusával.

A Hamasz az emberi kreativitást teljes egészében a rombolás érdekében mozgósítja. (Ld. gyújtogatás céljából átküldött papírsárkányok, hőlégballonok.) Miután technikai fejlettségben nem veheti fel a versenyt Izraellel, támadó erőit a civil lakosság felhasználásával teszik hatékonyabbá. A legutóbbi határmenti zavargások stratégiája az volt, hogy felismerhetetlenül összekeverték a határt ostromló civileket és fegyvereseket. Ami egyben világos közlés is: ha saját gyerekeiket és asszonyaikat nem sajnálják a tűzvonalba küldeni, el lehet képzelni, mit művelnének az izraeli civilekkel, ha erre módjuk volna. Az izraeli katonák ezért semmiképpen nem engedhetik meg, hogy határt ostromló álcivilek bejussanak az ország területére.

Kezelhető probléma lenne, hogy a Hamasz az erőszak minden hozzáférhető formáját beveti Izrael ellen. Súlyosabb gond az, hogy – egyedülállóan erkölcstelen módon – saját civil lakosságát használja pajzsként a gátlástalan erőszak fedezésére. Ám a legnagyobb baj az, hogy a világ országainak túlnyomó többsége (ezek politikai vezetése, médiája meghatározó része) partner ebben a játékban, úgy tesznek, mintha ez az egyedülállóan súlyos morális deficit nem létezne, elfogadják a Hamasz által diktált játékszabályokat, a civil pajzs létezéséről nem vesznek tudomást, a palesztin polgári áldozatokat Izrael számlájára írják. A progresszív média, amely a (látszólagos) underdogot támogatja, teljes erejével Izrael ellen fordul. De még az olyan erősen jobboldali politikusok, mint a jelenlegi brit kormány feje és külügyminisztere – miközben elismerik Izrael jogát az önvédelemre – „rendkívül aggasztónak” tekintik a halottak nagy számát. Ami persze teljesen jogos – lenne, ha ezt nem Izraelen kérnék számon, meg sem említve az iszlámisták civil pajzs taktikáját.

Egyedül a jelenlegi amerikai kormány képviselői nevezik néven Izrael ellenségeinek erkölcstelenségét és a világ nagy részének ehhez nyújtott asszisztenciáját.

Amint azt már sokszor leírtam, a nemzetközi mass média valójában nem tudósít erről a konfliktusról, hanem aktív résztvevője annak. Hiszen a civil pajzs taktika csak akkor működik, ha a BBC, CNN és társaik a halottak képét világgá repítik és ezáltal Izraelt súlyos nemzetközi nyomás alá helyezik. A jól begyakorolt rituálé utolsó felvonása aztán az ENSZ és más nemzetközi szervezetek elítélő határozata. Akik így természetesen szintén a rituálé résztvevőivé válnak.

Mindazok, akik ebben az összjátékban részt vesznek, pártatlan kívülállónak nevezik magukat. Valójában sokkal inkább résztvevők ők, nincs meg részükről a tényleges bírálathoz szükséges kívülállás és elfogulatlanság.

Vessünk egy pillantást a kontextus időbeli dimenziójára is. A történet 1948-ban kezdődött, amikor az izraeli függetlenségi háború hónapjaiban a mai Izrael területéről elmenekült arabokat a szomszédos arab országok – akik a háborús helyzetért felelősek voltak – nem fogadták be, hanem arra kényszerítették őket, hogy a határ menti menekülttáborokban telepedjenek le, egyetlen feladatukul szabva a zsidó állam elleni harcot. Ebből a célból 1949-ben külön ENSZ szervezetet (UNRWA) hoztak létre a táborok finanszírozására.

Ellenállók vagy agresszorok? Palesztinok horogkereszttel díszített lángoló sárkányt indítanak Izraelbe

Az arab lakosság meneküléséért persze a születő Izrael állam harcosai is felelősek voltak bizonyos mértékben – ám az izraeli vezetésnek nem volt mesterterve az arabok elkergetésére. A támadó arab seregeknek annál inkább volt mestertervük a zsidók elkergetésére. Jogosult ennek részleteit feltárni, helyénvaló beszélni az arab lakosság sérelmeiről – ám ez nem indokolja, hogy szenvedéseiket mérhetetlen módon túldimenzionálják, és a világ legismertebb, örökös menekültjeivé léptessék elő őket. A háborút követő években világszerte tízmilliók kényszerültek a menekültlét keserveit megismerni – vajon mi a magyarázata annak, hogy közülük éppen a zsidók elől elmenekült 600 ezer arab érdemel egészen kiemelt figyelmet?

A teljes cikk a Szombat honlapján olvasható.

Kapcsolódó cikkek:

A TEV szerint erősödik az Izrael-ellenes narratíva a hazai progresszív sajtóban – Kibic Magazin

A Tett és Védelem Alapítvány nemrég elemzést tett közzé azzal kapcsolatban, hogy három fontos progresszív portál, az Index.hu, a 444.hu és a Mérce.hu hogyan tálalta a friss gázai zavargásokat és az Izraeli Véderő akcióit.

Radnóti Zoltán: Ne antiszemitázz! – Kibic Magazin

“Vannak olyan pillanatok, amikor meg kell állni és el kell gondolkodni. Építeni ezen a világon olyasvalamit, ami nem az egóról szól”, írja Radnóti a Tett és Védelem Alapítvány progresszív sajtót érintő nemrég megjelent elemzése kapcsán. Akkor kedves barátaim, álljunk meg most egy pillanatra! Mindannyian. Legyen még egy (két) közös célunk.

 

Novák Attila: Arról, hogy mit lehet írni Izraelről és mit szabad – Kibic Magazin

Létezik egy erősen baloldali indíttatású és egy erősen szélsőjobboldali anti-Izraelizmus. Ugyanaz-e mind a kettő? Nyilvánvalóan nem, de mivel a szélsőjobb, a Holokauszt-tagadó csürhe csak a pálya széléről kiabálhat be, ők is szeretnének becsatlakozni a legitim kórusba. A baloldal, mely az egész világot elnyomók és elnyomottak harcának látja, illetve próbálja láttatni, felfedezte Izraelben a nagybetűs Elnyomót.

„Izrael ugyanolyan állam, mint a többi, miért ne lehetne kritikával illetni?” – Kibic Magazin

A TEV szerint több hírportál is Izrael-ellenessen tudósított a gázai eseményekkel kapcsolatban. Megkértük a portálok főszerkesztőjét, hogy reagáljanak a TEV által megfogalmazott állításokra. A Tett és Védelem Alapítvány (TEV) nemrég közzétett egy írást, amelyben azt próbálták bemutatni, hogy három hírportál, az Index, a 444 és a Mérce miként dolgozta fel a gázai határnál történt eseményeket.

A Vélemény rovatban közreadott cikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét, álláspontját.
  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp