Április 25-dike átlagos szerdai nap volt sok ember számára. Szerdán az ember már elfogadta, hogy új hét kezdődött, de még nem tud örülni annak, hogy közeledik a hétvége… Nekünk azonban ez a szerda minden volt csak nem átlagos! Aznap este Tel Avivban léptünk fel.
A Gólem Színház Lefitymálva című előadása 2013-ban megnyerte a Thália Humorfesztivál legjobb előadás díját, előtte 2012-ben a Vidor Fesztiválon a legjobb férfi és női mellékszereplő díját hoztuk el és egy Norvég Civil Alapnál elnyert pályázat után tizenkét vidéki településen is ingyenes előadást tartottunk belőle. Sőt, tavaly nyáron Varsóban is nagy sikere volt a darabnak.
Lassan elérjük a 100-adik előadást, ami egy független színház életében szinte lehetetlen (legalább is az utóbbi években). Ezért aztán úgy gondoltuk, megpróbálhatnánk Izraelbe vinni a produkciót, nem csak az ott élő magyarok szórakoztatására, de talán a helyi közönség is kíváncsi lehet arra a színdarabra, ami a zsidókkal és az izraeliekkel foglakozó mendemondákra, összeesküvés elméletekre, féligazságokra épülő vásári komédia.
Nem tudjuk, igazunk volt-e, bár ötször tapsolták vissza a színészeket. De ne ugorjunk ennyire előre. Kezdjük a beszámolót hónapokkal az előadás előtt.
Teltek a napok, mi a Gólemben szerveztünk, fordítottuk a szöveget héberre, csomagoltunk, izgultunk és végül április 25-dikén reggel 4 órakor mindenki megjelent a reptéren. Öt színész és az öt fős kísérő csapat, akik az előadás működtetéséért voltak felelősek. Második nagylevegő: a hatalmas díszlet feladva, repülő időben a levegőben, leszállás szinte késés nélkül, minden csomag meg is érkezett és még a nagykövetség is ki tudott jönni elénk három autóval. Irány a színház.
Miután a színházban “felállt” az előadás és a színészeket egy kicsit elküldtük pihenni a szállodába, olyan jégeső zúdult a városra, amit az ott élők sem láttak még. A színház épületének egy része nem bírta a gyűrődést és a beszakadt födémen át ömlött az eső az előtérbe… De semmi baj, a „mindent megoldunk” hangulatban lassan elérkezett a 8 óra. Jöttek a nézők. Az izgalom a tetőfokán, a feszültség tapintható az öltözőkben és a pultok mögött is. Megvárjuk a későket és kezdődhet!
Innentől kezdve kb. 90 perc kiesik, csak arra emlékszem, hogy sokat és nagyon nevettek a nézők. Működött a díszlet, a feliratozás, a hang és a fény. És természetesen a színészek is! A poénok ültek, a feszültség megszületett és még nyílt színi tapsok is tarkították az estét. Pedig érdekes volt hallani, ahogy Kiss Eszter egy “vállalkozó szellemű antiszemitát keres” a Tel Aviv-i közönség soraiban, vagy ahogy Bánki Gergely az arcukba ordítja: azt is tudjuk, hogy nagy az orrotok…csak még azt nem tudjuk, hogy miért!?”.
A sok taps után fújtam egy nagyot, és újra vettem levegőt… Megcsináltuk, visszhangzott bennem.
Köszönöm Marcsa Barbarának, Kern Dórának, Hajmási Petinek és a turnéhoz csatlakozó Pálfy Dánielnek a sok munkát, a kinti segítőknek, akik nélkül nem jött volna össze a turné: Imelda Claynek és Füzesi Péternek és természetesen a színészeknek, akik nélkül nincs előadás: Nagy Marinak, Kiss Eszternek, Tamási Zolinak, Schmied Zolinak és Bánki Gergelynek a bátorságot, a kitartást és a bizalmat.
A darabot a Tel Aviv belvárosában álló Cávtá Színházban mutatták be. Támogató: NKA, EMMI, MAZSÖK.
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
