Következik:  
Sávuot I · Gyertyagyújtás: 21:10 · Sziván 6, 5778 · 2018. május 20, vasárnap

Fináli Gábor: Nőnapi köszöntő egy rabbitól

Már a kezdeteknél ott voltak a zsidó nők. A cári Oroszországból ifjan Amerikába érkező zsidó bevándorló, Theresa (Serber) Malkiel javaslatára ünnepli meg 1909-ben az Amerikai Szocialista Párt vezetősége New Yorkban, a kor legnagyobb zsidó városában az első nemzetközi nőnapot.

Az ünnepnap megszületése, a nők egyenjogúvá válása részben az ipari forradalomnak – a megelőző százötven év alatt a nők foglalkoztatására egyre inkább támaszkodó és azt igénybe vevő – folyamatainak egyenes következménye. A termelékenység és a verseny kapitalista igényei ugyanakkora szerepet játszottak ebben, mint a XIX század egyéb jogkiterjesztései a jobbágyság megszüntetésétől és a zsidók emancipációjától kezdve a gyermekmunka visszaszorításán át a feketék rabszolgaságának felszámolásáig. A nők egyenjogúsítása azonban mindezeknél sokkal alapvetőbb változást okozott. Az emberszeretet és erkölcs helyett elsősorban gazdasági kényszer okozta változásokkal a férfiak világa – a hadseregtől a jogalkotáson, egyetemen át a vallásokig – nehezen tudott és tud lépést tartani, vagy, rosszabb esetben, megbékélni.

A mai ünnepnap azonban nem csak a nők egyenjogúsításáért indított mozgalom sikerét közvetlenül megelőző tetőpontot jelentette, hanem annál valami sokkal többet is. Az őskori matriarchátusok elmúlta óta a legnagyobb nyilvános, tömeges női szerepvállalás újraéledése ez, ahol a nő, mint ősidők óta jelen lévő (csendes)társ, hangot kap és felemeltetik végre.

Az ókor – az ókori államok megszületése, a hierarchiák születése eredményezte háttérbeszorulás ellenére is – őrzött még valami ősit. A pogány világ panteonjában a legfontosabb dolgok megtestesítői a legtöbbször női alakok. A feminin akkor még nem vált a félt, a rettegett, a romlást okozó tárgyává, sőt.

A héber Biblia a nőről mint egyenjogú segítségről, mint a férfi ellenpólusáról beszél, a neve is “isá” (nő) is ugyanabból a szógyökből, tőből származik, mint a férfié (is). Esetleges erőszakos halála, szemben más ókori jogrendszerekkel, ugyanúgy halállal toroltatik meg, mint a férfiaké.

Ennél sokkal többet is mond persze a héber Biblia: a problémát okozó tudást a mi szent könyvünkben nem Prométeusz, hanem Éva (azaz Prométea :)) hozza el. Az ősanyáinknak isteni sugallattal is alátámasztottan mindig igazuk van, az eseményeket végső soron ők irányítják.

Nem beszélve a Tóra főszereplőjéről, Mózesről, aki minimum négyszeresen köszönheti az életét négy különböző nőnek: a fáraó rendelete szerint a héber fiúgyermekeket meg kell ölni, az újszülött Mózest édesanyja, Jochebed, testvére, Mirjám és a fáraó lánya együtt mentik meg, nem elfeledkezve később Cipóráról a feleségéről. Ezt Deborá, Jáél, Judit, Eszter nemzetmentő cselekedetei csak tetézik, hiszen fortélyukkal, bátorságukkal és bájukkal (nőiességükkel) egyszerre / együtt mentették meg a zsidó népet.

Az ősi forrásainkban felbukkanó női alakok helyzetéhez viszonyítva a világbirodalmak korában, a dualisztikus vallási képzetek eluralkodásával született nőalakoké már sokkal rosszabb, gyors romlás, státuszvesztés következik be. Ez a babonásabb, a fizikait lekezelő világkorszak megszüli a zsidóság középkori változatát a kereszténységgel és az iszlámmal együtt, és a három ábrahámi világvallás szinte egyszerre másképp kezdett nézni a nőkre. A csábítás, a vágy, így a mindenkori bukás eredményezőjévé, a tisztátalanság hordozójává és forrásává degradálta. Többszörösen elrejtette a nőt, akinek látványa bizonyítja, hogy a világ „igen jó”, a viszonya férfinak és nőnek az örömnek a forrása és a teremtett világ minden részletével örömteli hely és áldás forrásává válhat nemcsak árny és az eljövendő világ előszobája.

A zsidóság húg-vallásaival szemben őrzött valamit azért a régi hagyományaiból és Purimot és az Új Hónapok ünnepét évi 11-szer amolyan nőnappá fabrikálta, de ennek ellenére tiltotta a vallási képzést, legfőképp a gemárá tanulását, és Rút éneke és zsidó nő által írt következő, XIX. századi szöveg között eltelik majd 2900 év.

A XX század változásait viszont már csak egy senki által nem kívánt, irtózatos kataklizma fordíthatná vissza, ezért megnyugtatok minden hölgyet és elkeserítek minden urat, hogy nincsen hátra arc a világunk teljes pusztulása nélkül.

Boldog nőnapot!

Fináli Gábor

 

  • tamogass

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp