Következik:  
Áv 11, 5778 · 2018. július 23, hétfő

Eszter könyve a valóság tükrében

Eszter és Mordecháj inkább voltak perzsák, mint zsidók. Hámán és Mordecháj pedig egy régi tartozás miatt kerültek haragos viszonyban.

Purimkor világszerte zsidók tömegei különféle jelmezekbe öltözve özönlenek a zsinagógákba, hogy ott a gonosz Hámán nevének említésére zajongva meghallgassák Eszter királynő történetét, amelyben a zsidók ismételten egy csoda folytán menekülnek meg a biztos pusztulástól. A történészeket a mai napig foglalkoztatja, hogy a bibliai Eszter könyvéből ismert történet megtörtént-e a valóságban, és ha igen, akkor miként zajlottak az események a Perzsa Birodalom fővárosában.

Eszter könyve
Eszter könyve

A Beit Hatfutsot – A Zsidó Nép Múzeumának a Haaretzen futó blogja most megpróbált válaszokat keresni a fenti kérdésekre. Segítségül Benjamin Lau rabbi a témában megjelent írását hívták, amelyben Lau történelmi források után kutatva vizsgálta meg Eszter könyvének történetét. A vizsgálat során pedig arra jutott, hogy a purimi történet idején a zsidók önszántukból, és hát eléggé asszimilálódva, vígan éltek a Perzsa Birodalomban.

A történészek szerint a zsidók babilóniai száműzetése az időszámításunk előtti 609-ben vette kezdetét, amikor is Jósiás júdai király elesett az egyiptomiakkal vívott megidói csatában, amelyet II. Nabú-kudurri-uszur – vagyis Nabukodonozor, ahogy a Bibliában említik – babilóniai uralkodó kérésére vívott meg a lázongó fáraóval. Ekkor szűnt meg ugyanis a területen a zsidó fennhatóság, és az emiatt kitört két lázadás következményeként foglalta el i. e. 586-ban Nabukodonozor Jeruzsálemet, rombolta le a Szentélyt, és hurcolta el a lakosság nagy részét Babilóniába.

Alig telt el 70 év, ami nagyjából két és fél generációnyi fogságban eltöltött időnek felel meg, és máris egy másik hatalom, a perzsák vették át az uralmat az egykori Babilónia felett. Ennek örömére, de inkább a birodalom békességének érdekében II. (Nagy) Kurus perzsa uralkodó úgy döntött, hogy i. e. 538-ban a birodalom minden alattvalója számára szabad vallásgyakorlást biztosít, és a zsidók is visszatérhettek otthonukba, ha éppen erre vágynak. A zsidók azonban nem igazán törték magukat, és inkább maradtak a perzsa húsosfazék közelében.

Eszter leleplezi Hámánt
Eszter leleplezi Hámánt

Egy idegen országban letelepedők, népszerű szóval mondva migránsok társadalmi mechanikája ismétli önmagát abban a tekintetben, hogy az első generáció még küzd az új nyelv nehézségeivel, mindent megtesz, hogy a gyerekei megkapják a helyi oktatás legjavát, miközben vágyakozva tekintenek szülőhazájukra. A második generáció viszont már szégyelli a szülei idétlen akcentusát, és igyekszik beilleszkedni a helyi kulturális éltbe, még úgy is, ha ez múltjának teljes kitörlésével jár. A harmadik generáció már otthon érzi magát az új országban, és régi származási helyére, mint egy a sok közüli identitásra tekint, a negyedik generációnak pedig már fogalma sincs származásáról.

Az Eszter könyvében szereplő zsidók Susánban, vagyis Szúzában, a Perzsa Birodalom fővárosában, Ahasvéros uralkodása idején éltek. Ahasvéros a történészek szerint nem más, mint I. Xerxész (igen, akit a 300-ban olyan bizarr módon ábrázolnak), I. Dárius fia, és a már említett Nagy Kurus unokája. Ebből pedig az következik, hogy ezek a zsidók nagyjából a babilóniai száműzetés utáni ötödik generáció tagjai lehettek. Így pedig elég jó esély van arra, hogy a zsidóságuk már nem jelentett semmit a számukra. Hiába mesél a bibliai történet a hős Mordechájról, aki feláldozta szép unokahúgát, Esztert, hogy megmentse népét és szülőföldjét, ugyanis arról már nincs szó benne, hogy a Mordecháj és az Eszter nevek valójában babilóniai istenek nevéből származnak, vagyis Eszter és Mordecháj nagy valószínűség szerint inkább lehettek perzsák, mint zsidók.

Lau rabbi több midrás és történelmi forrás áttanulmányozása után úgy véli, hogy Mordecháj egy asszimilálódott katona volt, akitől távol állt a zsidó identitás, ellenben minél feljebb próbált jutni a perzsa birodalmi ranglétrán. Hámánnal, aki szintén egy bevándorló családból származó feltörekvő katona volt, még jóval az Eszter könyvében leírtak előtt ismerkedett meg: mindketten parancsnokok voltak Xerxész hadseregében, amikor az a göröggel vívta híressé vált háborúit.

Xerxész a 300 című filmben
Xerxész a 300 című filmben

A kettőjük közötti ellentét az egyik midrás alapján nem azért volt, mert Mordecháj nem volt hajlandó térdre ereszkedni Hámán előtt, hanem egy korábbi tartozás miatt. Mordecháj ugyanis pénzt adott kölcsön Hámánnak még a közös katonai szolgálat idején, és minden alkalommal, amikor csak összefutottak Mordecháj nem volt rest megemlíteni Hámánnak tartozását. Hámán pedig ezért gyűlölte meg Mordechájt, majd pedig felfedte zsidó származását, és ezt arra használta fel, hogy Mordechájt a hatalom elleni árulással vádolhassa meg. Persze, ha már így alakult, akkor az egész zsidó népen is megbosszulni kívánta sérelmeit.

Lau rabbi szerint Eszter könyvének írói egy fontos üzenetet akartak ezzel a történettel átadni nekünk: ha el akarjuk hagyni zsidó identitásunkat a jólét ígérete miatt, akkor mindig jönni fog valaki, aki emlékeztetni fog minket arra, kik is vagyunk valójában. Eszter könyvében ez egy csodával ér véget, más esetekben viszont a zsidóság történelme során ez sokszor tragédiával végződött.

(Beit Hatfutsot – A Zsidó Nép Múzeuma bolgja – Haaretz)

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és színesebb anyagot közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp