Következik:  
Támuz 12, 5778 · 2018. június 25, hétfő

Néha azt gondolom, az iskolában kellene tanítani a szerelmet

Amikor Zeruja Salev a kilencvenes években írni kezdte első regényét, még alig voltak női írók Izraelben, azóta viszont egyre hangosabbak, és attól sem riadnak vissza, hogy aktivistaként küzdjenek a békéért. Nemrég kiadták Szerelmes élet című regényét magyarul is, amely szerepelt a Könyvesblog 2017-es sikerlistájának első tíz helyezettje között. Interjú a szerzővel.

Bár Szerelmes élet a regény címe, egyáltalán nem szerelmi-, sokkal inkább fejlődéstörténet. Nem Járáá férjéhez és szeretőjéhez fűződő kapcsolatán van a hangsúly, hanem az érzelmi hullámvasúton, amire többször is jegyet vált a könyv során. Az életében végbemenő változás katalizátora a krízis. Miért vonzódik ennyire a látszólag kilátástalan helyzetekhez?

Csak a könyveimben vonzódom hozzájuk, az életben nem igazán. Krízishelyzet idején nem tudjuk letagadni a helyzetünket, szembe kell néznünk vele, ami egyfajta sokk. Engem ez a sokk érdekel, amikor belenézünk a tükörbe, és látjuk, hogy valaminek változnia kell. A krízis lehetőséget ad, hogy befejezzük a hazudozást, és sokkal tudatosabban cselekedjünk. Esély a pszichológiai fejlődésre, de az irodalmira is. Egyszerre rombol és épít.

Pár éve csatlakozott a Women Wage Peace (Nők a békéért) nevű izraeli békemozgalomhoz, amelynek tagjai palesztin nőkkel ülnek le beszélgetni, hogy elősegítsék a békét. Sikeresnek értékeli a mozgalmat?

Tudok mutatni egy képet, ami nemrég készült, és azt ábrázolja, ahogy egy palesztin nő szelfizik velem. Ez nagy dolog, mert általában nem akarnak velünk fotózkodni, és kezdetben egy kicsit ellenségesek. Azt hiszem, egész életemben erre a mozgalomra vártam, és nagyon büszke vagyok rá. Nem vagyok a gyűlölet embere, nehéz volt azonosulnom az egyik oldallal, és gyűlölni a másikat. Nehezen találtam meg a helyes utat, hogy úgy legyek politikus, hogy közben ne legyek ellenséges. Ez a mozgalom egy teljesen új nyelvet próbál teremteni, a hallgatás és a megértés nyelvét. Nagyon különböző nőkkel találkozunk, izraeli arabokkal, palesztinokkal, szélsőjobboldaliakkal, telepesekkel, és próbáljuk megtalálni, mi a közös bennünk, mert nem is vagyunk olyan különbözőek.  Azt hiszem, ez a titka a mozgalomnak. Nem azzal kezdjük, amiben nem értünk egyet, hanem azzal, amit mindannyian szeretnénk. És mindannyian békét szeretnénk.

Egyetért azzal, hogy a nők, különösen az anyák a legjobb békéltető felek?

Igen, én is ezt gondolom. Egyszer találkoztunk a Nobel-díjas libériai békeaktivistával, Leymah Gbowee-val, és megnéztünk egy filmet arról, hogy a libériai nők hogyan állították mega háborút az országukban. Ezek a nők nagyon inspirálóak. Azt hiszem, a női erő nincs eléggé kihasználva, amiért nem hibáztatjuk kizárólag a férfiakat. De vannak eredményeink, elértük, hogy azok a nők, akik eddig sosem beszéltek a politikáról, elég erősnek érezzék magukat ahhoz, hogy az utcára vonuljanak. Próbáljuk azt is elérni, hogy létrejöjjön egy békemegállapodás. Persze nem vagyok naiv, tudom, hogy egy iszonyúan nehéz, de azt hiszem, ha lenne legalább egymillió izraeli, aki mögénk áll, és félmillió palesztin, az már olyan erő lenne, amit a vezetőink nem hagyhatnának figyelmen kívül.

Zeruja Salev
Zeruja Salev

A teljes interjú itt olvasható.

 

  • Ha tetszett a cikkünk, támogass minket! Ezzel hozzájárulhatsz ahhoz, hogy zsidó közösségi portálként minél több és minél színesebb anyagokat közölhessünk a Kibicen. Minden adományt szívesen veszünk! Bankszámlaszám: CIB 10701324-67817975-51100005


    Egyszeri támogatás:

    Havi támogatás:

Facebook 0
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp