Lehet-e harcolni jogokért szolidaritás nélkül?

Ha érzékenyen reagálunk a minket érő verbális támadásokra, ha zavar, mert előre tudjuk mi lehet belőle, akkor miért nem zavar minket mások elnyomottsága? Lehet hitelesen képviselni egyetlen szabadságjogot a többi nélkül?

Hanuka alkalmából arra kértünk zsidó közéleti személyiségeket, hogy fogalmazzák meg, miért lehet ma valaki büszke a zsidóságára, és szerinte mi az, amin változtatnunk kellene. Ma Ledniczky Lívia történész gondolatait olvashatjátok.

2017-ben is büszke tudok lenni a hagyományra. Arra a hagyományra, amely ma is élő, és amelynek egyes részei nap mint nap inspirálni tudnak aktuális kérdésekben is progresszivitásukkal. Arra, hogy olyan vallásunk van, amely gondolkodásra, folyamatos tanulásra késztet, egy kérdésre nem egyetlen választ ad.

Büszkék vagyunk az emberi jogok nyilatkozatára és arra, hogy zsidó szellemiség is ihlette. Monitorozzuk és azonnal azonosítjuk a közbeszédben megjelenő antiszemitizmust. Tudjuk, hogy ez fontos, mert kis dolgokkal kezdődik a jogfosztottság. Másoknak talán fel sem tűnik, hogy megváltozik a norma, megváltozik a közbeszéd. Még nincs korlátozó törvény, de már természetesnek számít olyat mondani vagy leírni, amely korábban szalonképtelen volt. Ha a politikai korrektséget úri huncutságnak beállítva összekacsintanak értelmiségiek, és vaskos véleményeket fogalmaznak meg, mi azonnal látjuk, hogy ez hova vezethet.

Ha érzékenyen reagálunk a minket érő verbális támadásokra, ha zavar, mert előre tudjuk mi lehet belőle, akkor miért nem zavar minket mások elnyomottsága? Lehet hitelesen képviselni egyetlen szabadságjogot a többi nélkül?

A kirekesztésre, egy-egy társadalmi csoport jogainak sérülésére tényleg mi tudjuk a leghitelesebben felhívni a figyelmet! De hitelesek csak akkor leszünk, ha következetesek vagyunk. Lehet-e harcolni jogokért szolidaritás nélkül? Hiteles maradhat-e az, hogy a múltunkra hivatkozunk, ha közben elmegyünk azok mellett, akiknek ma sérülnek a jogai? Felszólalhatunk egy antiszemita cikk ellen, ha némák maradunk a női egyenjogúság, szegénység kriminalizációja kérdésében, az lmbtq- vagy romaellenes diszkrimináció témájában? Aggódunk a történelemhamisítás miatt, de elmegyünk a szegregált oktatás mellett? Ha nem közvetlenül minket érint, akkor nem vagyunk olyan érzékenyek?

Ereje van a különböző társadalmi csoportok összefogásának. Ha mi várunk támogatást, akkor nekünk is támogatást kell adni. A mai magyar zsidóságot erősnek akarom látni, aki tevékenyen részt vesz abban, hogy senkivel többet ne történhessen meg az, hogy kevesebb lehetősége van a származása, vallása, a neme vagy a szexuális irányultsága miatt.

Álljunk a ma nehéz helyzetben levő csoportok mellé, mert senki mástól nem lehet annyira hiteles ez mint a magyar zsidóságtól!