Először volt magyar résztvevője egy nemzetközi filmes programnak Izraelben

2017-ben Kirány Anna személyében első alakalommal Magyarországot is képviselte egy résztvevő a Jerusalem Film Workshop elnevezésű programon. Annát a kint eltöltött időről és izraeli tapasztalatairól kérdeztük.

Idén nyáron 12 országból 20 fiatal filmes érkezett Jeruzsálembe, hogy részt vegyen a Jerusalem Film Workshop (JFW) elnevezésű programon, amely keretében hat héten keresztül fejleszthették szakmai tudásukat, megismerkedhettek az izraeli filmes világgal és értékes kapcsolatokat teremthettek a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező filmesekkel. A résztvevők a program során kis csoportokban rövid dokumentumfilmeket készítettek, amelyekben saját nézőpontjuk szerint mutattak be egy-egy Jeruzsálemhez kapcsolódó történetet.

Király Anna
Király Anna

A 2014-ben indult JFW ebben az évben több mint 20 filmfesztivállal is együttműködik, többek között a november 29. és december 3. között megrendezésre kerülő Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztivállal (ZsiFi). A fesztiválok egyrészt levetítik a program keretében készült filmeket, másrészt pedig segítséget nyújtanak a jelöltek kiválasztásában, ezért a programot idén a ZsiFi is meghirdette. Így került ki első magyarként Király Anna, a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója a jeruzsálemi filmes workshopra.

Király Anna a Facebookon talált rá a programra, amelynek egyik kritériuma, hogy a jelentkező nem lehet több 26 évesnél, és mivel Anna pont ennyi idős volt, ezért úgy gondolta, többet nem lesz rá lehetősége, hogy részt vegyen ezen a programon, így aztán jelentkezett. Később ugyan kiderült, hogy ezt a korhatáros kikötést nem kezelték túlságosan szigorúan, ennek ellenére Anna nem bánta meg, hogy kiutazott a workshopra. „Nagyon könnyű volt jelentkezni, ráadásul hat hetet ingyen Izraelben töltethettem. Nekem ennyi elég is volt” – meséli a Kibicnek a jelentkezés körülményeit.

A szakmai követelményekkel nem volt gondja, hiszen volt már ekkor kameraman végzettsége. Attól azért kicsit tartott, hogy nem volt korábban dokumentumfilmes gyakorlata, hiszen „a dokumentumfilm alanyai felé felelősséggel tartozol” – magyarázza.

Maga a workshop igen feszített tempóban zajlott. Már az első nap szinte órára pontosan megadták a résztvevőknek, hogy mikor mit fognak csinálni, mikor kell elkészíteni a filmekhez a kutatómunkát, az interjúkat, mikor van oktatás, és mikor kezdődnek a felvételek, vagy éppen az utómunkák. „Még a szabadidőnk is pontosan be volt osztva.”

Hogy segítséget nyújtsanak a filmek témájának kiválasztásában, a szervezők több helyre is elvitték a program résztvevőit Jeruzsálemben. Na, nem az ismert, turisták által gyakran látogatott helyszínekre, hanem olyan helyekre, ahol valamilyen társadalmi konfliktust, ellentmondást lehet felfedezni. Ahol olyan érdekes dolgokat lehet látni, amelyek esetleg gondolatébresztőként manifesztálódhatnak. „Sok látnivaló ugyan nem volt, viszont a vezetőink elmondták a fontosabb tudnivalókat a környékről.” Így aztán olyan városrészekre látogattak el, ahol például zsidók és muszlimok élnek egymás közvetlen szomszédságában.

A program résztvevői ezután öt külön csoportban kezdtek neki a munkának, a csoportokat az alapján állították össze, hogy egy előzetesen beküldött fogalmazásban ki milyen témákat adott meg, miről forgatott volna szívesen. „Engem első sorban az érdekelt, hogy Izraelben mennyire más a közösség szerepe az emberek életében, mint itt, Kelet-Európában” – mondja. Az ötleteket aztán közösen átbeszélték, és finomítottak rajta, hogy érdekes filmtémák születhessenek. Annáék végül olyan emberekről készítettek dokumentumfilmet, akik az ultraortodox közösségből ugrottak ki.

A 2017-es Jerusalem Film Workshop résztvevői
A 2017-es Jerusalem Film Workshop résztvevői

„Ez egy nagyon zárt közösség, ami biztonságérzetet nyújt azok számára, akik oda tartoznak. Viszont ha valaki otthagyja ezt a közösséget, akkor hirtelen egyedül találja magát, egy nagyon kiszolgáltatott helyzetben.” Ezért aztán egy ultraortodox közösséget elhagyókat segítő szervezetnél kerestek interjúalanyokat. A zárt közösségből kikerülőket ugyanis sokszor meg kell tanítani a modern életmódra, hogyan öltözködjenek, használjanak mobiltelefont, vagy miként készüljenek fel egy állásinterjúra. A riportalanyuk például a középiskolai tananyagot pótolta éppen, mivel korábban nem részesülhetett az ilyen típusú oktatásban.

Az elkészült film végül nem egészen olyan lett, mint előzőleg tervezték, nem volt elég az idő a kutatásra és az előkészületekre, egyik interjúalanyuk ráadásul már a felvételt követően nem járult hozzá az anyag felhasználáshoz. Így aztán csak egy interjúalany történetére fókuszáltak, és vágóképeket vettek fel különböző helyszíneken, például a haszidok lakta Mea Saarim negyedben. „Kicsivel több kutatómunkára szánt idő alatt sokkal jobb filmet tudtunk volna készíteni” – sajnálkozik.

A többiek filmtémája is érdekesen alakult. Az egyik csoport például jeruzsálemi graffitisekről készített filmet, amelyben egy olyan fiú és lány graffitist hoztak össze, akik korábban még nem ismerték egymást. Készült film az etióp közösségről, és annak múltbéli és jelenlegi kirekesztettségéről, illetve arról, hogyan próbálnak mindezzel megküzdeni. Volt olyan csoport is, amelyik a híres jeruzsálemi piacról csinált filmet. Az ötödik dokumentumfilm pedig egy olyan meleg ultraortodox zsidó férfiről szól, aki ugyan vállalja másságát, de ezzel együtt ragaszkodik a szigorú vallási törvények betartásához is. Az elkészült filmeket először a Jeruzsálemi Filmfesztiválon mutatták be.

Király Anna most járt először Izraelben, és egy kicsit zavarta is, hogy nem ismer mindent elég jól, héberül például szerinte mindenképpen tudnia kell annak, aki ott akar dokumentumfilmet készíteni. Ugyan nem csak emiatt, de szeretne megtanulni héberül, és a jövőben valamikor visszamenni Izraelbe. „Egy nagyon jól és értelmesen eltöltött hat hét volt az életemből” – foglalja össze a kint töltött időszakot.

Az öt rövid dokumentumfilmet a Budapesti Zsidó és Izraeli Filmfesztiválon, december 2-án 17:00 órakor lehet megnézni a Művész mozi Huszárik-termében. A vetítések után a nézők Király Annát a workshopról, tapasztalatairól kérdezhetik.

  • Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.

    Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!

    Támogatom»

Facebook
Twitter
Tumblr
Email
WhatsApp