A magyar zsidó közösség meghatározó szereplői éppen Izraelben tartózkodnak a Buncher zsidó közösségi vezetőknek tartott programján. Arra kértük őket, hogy írják le tíz mondatban tapasztalataikat.
Mi jut eszedbe, ha azt mondom Izrael? Nem, várjál mi jut eszedbe, ha azt mondom zsidók? Mégsem, inkább azt kérdezem, mi jut eszedbe, ha azt mondom közösségi vezetők? Tegye fel a kezét az, akinek a Buncher név jutott eszébe! Ugye, hogy senkinek… pedig éppen ezekben a napokban a magyar zsidó közösség meghatározó szereplői, mondhatnám mozgatói, sőt talán azt is, igazi vezetői Izraelben vannak egy „Buncher” programon.
A Buncher zsidó közösségi vezető program (amely az alapítójáról Jack Buncherről kapta a nevét) a JDC (Joint) keretein belül működik. A mi utunkat az alapítvány a budapesti Mozaik Hub közreműködésével és segítségével szervezte, és így jutottunk mi most ide.
Ide, már úgy értem Jeruzsálembe, ahol egy szállodában ülve írom ezt az előszót, amit a részvevők személyes és rövid élménybeszámolója követ majd.
Azt kértem a részvevőktől írjanak tíz mondatot. Tíz mondatot bármiről: ami tetszett, ami nem tetszett, ami jó volt, ami nem, egy programról a sok közül vagy mindről, egy eseményről mialatt itt voltak vagy egy érzésről, szóval bármiről, de maximum tíz mondatban.
Íme a második rész:
Lakos Borcsa (Talmud nem csak nőknek):
Tel-Aviv és Jeruzsálem mindössze 70 km-re van egymástól, de mintha másik országba érkeznék; más az éghajlat, mások az emberek, egyszóval máshogyan lüktet a két város…
Most először, a számtalan korábbi izraeli utammal ellentétben mégis a hasonlóságokra figyeltem. Ugyanazt a tüzet láttam Tova Hartman (a Shira Hadasha közösség alapítója) vagy Hagai Agmon-Snir (a Jerusalem Intercultural Center igazgatója) szemében, amikor Jeruzsálemben találkoztunk velük, mint Yael Zelniket (Ze.Ze ügyvezetője) hallgatva még utunk kezdetén Tel-Avivban. Mindannyian ugyanolyan szenvedéllyel beszéltek arról, amiben hisznek, a munkájukról, amit szeretnek.
A Buncher program tematikája szerint az elmúlt napokban bepillantást nyerhettünk az izraeli civil szféra működésébe, abba a világába, ami alulról jövő kezdeményezésekkel kíván társadalmi változást elérni. Sok mindent vihetek magammal haza Budapestre egy intenzív hét után, de talán egy mondatban összesűrítve: a bátorságot, a lelkesedést és a hitet amit láttam az izraeli civil szektor szereplőinek szemében, mindenképpen becsomagolom a bőröndömbe.
(aki egy versfordítás készített amit egy városnézés során olvastak fel nekünk)
Jehudá Ámicháj: Jeruzsálem egy kikötőváros az örökkévalóság partján
Jeruzsálem egy kikötőváros az örökkévalóság partján.
A Templom-hegy egy nagy hajó, igazi
luxus-jacht. Keleti falának hajóablakain vidám szentek, az utasok,
kikukucskálnak. Haszidok a rakparton búcsút
intenek, ujjongva kiáltják: Viszontlátásra! Ő pedig
mindig révbe ér és mindig kihajózik. A kerítések és a rakpartok
és a rendőrök és a zászlók és a templomok magas árbocai
és mecsetek és a zsinagógák kéményei és a dicsőítő zsoltárok
csónakjai és a hegyek hullámai. A sófár hangja hallatszik: még
egy kihajózott. Jom kipur matrózai fehér egyenruhában
az imák kipróbált létráin és kötelein másznak fel.
Az alkudozás, a kapuk és az arany kupolák:
Jeruzsálem Isten Velencéje.
יְרוּשָׁלַיִם עִיר נָמָל עַל שְׂפַת הַנֵּצַח.
הַר-הַבַּיִת אֳנִיָּה גְּדוֹלָה, סְפִינַת שַׁעֲשׁוּעִים
מְפֹאֶרֶת. מֵאֶשְׁנַבֵּי כָּתְלָהּ הַמַּעֲרָבִי מִסְתַּכְּלִים קְדוֹשִׁים
עַלִּיזִים, נוֹסְעִים. חֲסִידִים בָּרָצִיף מְנַפְנְפִים
לְשָׁלוֹם, צוֹעֲקִים הֵידָד לְהִתְרָאוֹת. הִיא
תָּמִיד מַגִּיעָה, תָּמִיד מַפְלִיגָה. וְהַגְּדֵרוֹת וְהָרְצִיפִים
וְהַשּׁוֹטְרִים וְהַדְּגָלִים וְהַתְּרָנִים הַגְּבוֹהִים שֶׁל כְּנֵסיּוֹת
וּמִסְגָּדִים וְהָאֲרֻבּוֹת שֶׁל בָּתֵּי הַכְּנֶסֶת וְהַסִּירוֹת
שֶׁל הַלֵּל וְגַלֵּי הָרִים. קוֹל שׁוֹפָר נִשְׁמַע: עוֹד
אַחַת הִפְלִיגָה. מַלָּחֵי יוֹם-כִּפּוּר בְּמַדִּים לְבָנִים
מְטַפְּסִים בֵּין סֻלָּמוֹת וַחֲבָלִים שֶׁל תְּפִילוֹת בְּדוּקוֹת.
וְהַמַּשָּׂא וּמַתָּן וְהַשְּׁעָרִים וְכִפּוֹת הַזָּהָב:
יְרוּשָׁלַיִם הִיא וֶנֶצִיָה שֶׁל אֱלֹהִים.
Az első rész pedig itt található:
-
Zsidónak lenni nem kerül pénzbe, a zsidó média viszont nincs ingyen.
Támogasd te is Magyarország egyik legolvasottabb zsidó lapját, a Kibic Magazint!
